Ami az egyiknek mérgező, a másiknak művészet: ismerd meg a kintsugit!

volonis

Mind emlékszünk arra a pillanatra, amikor eltörtük a kedvenc bögrénket és legszívesebben összeragasztottuk volna, ám szüleink azt mondták, dobjuk ki, mert balszerencsét hoz. Amikor a kintsugi metódust szemléljük, tökéletesen látszik a keleti és nyugati kultúra ellentétes világszemlélete. De mi is ez pontosan és miért is gondoljuk, hogy leképezi az európai-amerikai és a japán-kínai gondolkodásmód közötti különbséget? Görgessetek lejjebb és megtudjátok!

Volt egyszer egy japán sógun a 15. században, Ashikaga Yoshimasa, aki minden bizonnyal egy borongós, fáradt reggelen épp a szájához emelte kedvenc csészéjét, amikor az kicsúszott a kezéből és darabokra tört a lábai előtt. A politikus annyira képtelen volt megbarátkozni annak a gondolatával, hogy szemétbe megy a porcelánja, hogy javításra küldte Kínába − a történet azonban itt még nem ér véget…

kintsugi-cover

Ez természetesen kissé túlzó sztori, ugyanis nem Yoshimasában fogalmazódott meg először a kerámiaforrasztás gondolata. Kínában akkor már évszázadok óta alkalmazták a porcelán ilyen módszerrel történő korrigálását. Ez, a korabeli pillanatragasztónak is tekinthető technika a wabi-sabi szemléletmódhoz kötődik, mely buddhista gyökerekkel rendelkezik és mélyen átitatja a kínai és japán kultúrát. Ezen esztétikai felfogás ugyanis azt diktálja, hogy minden szép, ami tökéletlen és a mértékletességet, illetve az aszimmetriát részesíti előnyben.

Többek között erre céloztunk, amikor azt mondtuk, látványosan különbözik Nyugat-Ázsia és Európa-Amerika társadalmának világszemlélete, hiszen míg utóbbi társadalma az elromlott, megcsúnyult tárgyakból általában kiábrándul és megválik tőlük, addig a kínaiak és japánok a gazdaságosság, valamint a buddhizmus elvei mentén megmentik és tisztelik ezeket.

dsc05407-1600x1200-1600x686-1024x439

Emiatt történhetett az is, hogy a sógun gondolkodás nélkül reparálásra küldte csészéjét, melyet azonban a legenda szerint egyszerű fémforrasztásokkal kapott vissza. A végeredmény olyannyira nem nyerte el a tetszését, hogy visszaküldte még egyszer a mestereknek, akik aranyforrasztást alkalmaztak, mellyel végül eleget tettek Yoshimasa elvárásainak. A kintsugi néven, vagyis „arany mesterségként” elterjedt technika mostanra csupán inkább egy tradicionális metódus, mely dísztárgyak készítésére alkalmas, hiszen a végtermék erősen mérgező anyagokkal készül, így pedig mindennapi használatra alkalmatlanná válik a megjavított tányér vagy csésze − erről természetesen a korábbi századok megrendelői mit sem tudtak.

image-2

A kintsugi mára nemcsak hagyomány, hanem egyes kortárs művészek koncepcióik alapjául is veszik. Így például a koreai Yee Sookyung, akinek életműve ekörül a metódus körül forog. Alkotásaiban gyakorta több száz porcelándarabkát illeszt össze a folyékony arany segítségével, melynek révén elképesztő installáció-monstrumok valósulnak meg.

see

De természetesen más kontinenseken is érdeklődnek a világszerte ismert, ugyanakkor rendkívül kevesek által művelt eljárás után. Ilyen például az amerikai TJ Volonis is, aki legtöbb elismerését az aranyforrasztással készített porcelánszív alkotásáért zsebelhette be.

volonis

Billie Bond mindazonáltal túllépett az apró használati tárgyakon és büsztökön veti be az antik kínai módszert.

kk

Ugyanígy a kintsugit idézi meg Christopher Jobson is, aki aranyszínű szőttessel és gyöngyökkel pótolja ki textilből készült vázáit.

Képek: Pinterest

Legyél te az első hozzászóló!