Az amerikai építészet királya: Frank Lloyd Wright

Frank Lloyd Wright neve ma már az amerikai építészet egyik szinonimájának felel meg. Hetvenéves munkássága során 532 épületet tervezett szerte az Egyesült Államokban. Imádott kísérletezni, és szellemi hagyatéka is számottevő: elméleti kutatásai a városfejlesztésről és a tájépítészetről máig befolyásolják az építészetelméletet.

Wright organikus építészeti stílusa nagyban különbözött az elődjeiétől. Ahelyett, hogy a természeti formák imitálására fókuszált volna, újra értelmezte azokat. Karrierje során Wright szentül hitte, hogy az építészetnek foglalkoznia kell társadalmi és fizikai kérdésekkel is. Úgy vélte, létezik egy helyes mód a világ megtervezésére. Az organikus- építészetben vélte megtalálni mindezt, ami a szépséget és a funkcionalitást helyezi előtérbe.

Habár nem Wright volt az első, aki az organikus építészet kifejezést használta, de életműve kezdetén saját definíciót kezdett megalkotni hozzá. Louis Sullivan, mesterének híres mantráját, „a forma követi a funkciót” a saját elképzelései alapján szélesítette ki: „a forma és a funkció egy”.

Munkásságának az alábbi tételmondat volt az alapja: a Természet, nagybetűvel, szent. Az organikus tervezés filozófiáját fejlesztette ki, amelynek a lényege, hogy az épített környezetünknek egy nagyobb jó kiszolgálása érdekében alkalmazkodni kell a természeti világhoz. Nagy inspiráció volt számára a japán művészet és az építészet, különösen annak harmóniája, lelkisége, és geometriai egyszerűsége. Az alábbiakban öt legismertebb munkáján keresztül mutatjuk be az életművét.

The Prairie Houses

A Prairie School mozgalom kifejezetten az amerikai étoszt testesíti meg az Arts and Crafts törekvéseket és a transzcendentalisták filozófiáját egyesítve. Wright ezeket a trendeket fejlesztette tovább tervrajzokká. Egyszer azt mondta: „miért ne engedjük a falaknak, a padlónak és a mennyezetnek, hogy kiegészítsék egymást, hogy a felületeik egymásba folyjanak?”

Wright alacsony szegélyű Prairie-házainak jellegzetességei a túlnyúló eresz, a tágas belső tér, a hosszú ablakpanelek és az egyszerű és ismétlődő geometria voltak. Az akkori forradalmi Wright sok építészeti elemet tett könnyedebbé, amelyek egyrészt ma már maguktól értetődőnek tekinthetők, másrészt pedig nyomot hagytak a korszak esztétikájában.

Ezeknek a házaknak a nagyrésze Chicagóban található. A River Forestben lévő Winslow házat (1893) Wright egyik első próbálkozásaként tartjuk számon ebben a stílusban, ezt követi az Arthur Heurtley-ház (1902) az Oak Parkban és a Frederick C. Robie-ház (1910) a városban.

The Taliesin Houses

A Taliesin West Wright saját otthona volt Scottsdale, Arizonában, a sivatagban. Habár 1937-ben készült el, folyamatosan alakult és fejlődött az épület; Wright azért hozta létre, hogy kísérletezhessen és taníthasson a segítségével. „Dizájninkubátorként”, használta, folyamatosan változtatta az épület tervrajzait.

A Taliesin West rendkívül megnyugtatóan simul az őt körülvevő természetbe, mintha bele lenne szőve a tájképbe. Egy 1957-es interjúban Wright azt mondta: „Olyan építészetet akarok létrehozni, ami oda tartozik, ahol látod, hogy áll.” Ezt csodálatosan teljesítette ezzel az épületénél a tervezés dizájneri és mérnöki folyamatai során is.

Tokyo Imperial Hotel

Nem sokkal Wright Imperial Hoteljének megnyitása után Tokiót egy óriási földrengés rázta meg. A Nagy Kanto 1923-ban megsemmisítette a környéket, ám a hotel épülete valahogy épen maradt, minimális sérüléssel. Wrightot mind a japán, mind a prekolumbiai építészet megihlette ennek a 40 hektáros területre épült szállodának a tervezésekor. A hotel bejárata egy tükörmedencét ölelt körbe tradícionális és indusztriális alapanyagok segítségével (például betonnal és oya kővel, ami egy könnyen faragható vulkanikus kőzet). A Modern Múzeum vezetője, Ken Oshima szerint az épület kelet és nyugat összeolvadása, így nem illeszkedik szorosan egyik esztétikájához sem.

1968-ban az Imperial Hotelt „leborotválták” Tokió felszínéről, hogy helyet csináljanak nagyvállalatok épületeinek. Az eredeti lobbit és medencét pedig helyreállítva áthelyezték a Meiji Village építészeti parkba.

Fallingwater

A Fallingwater épület (1936-39) testesíti meg leginkább Wright azon mondatát, miszerint egy háznak nem egy dombon kell lennie, hanem a dombhoz kell tartoznia. Ez az épület ugyanis egy vízesésre épült, egy erdő közepén, a fák lombjától eltakarva. Ez a pennsylvania-i épület mára Wright egyik legismertebb és legkedveltebb alkotásává vált.

A ház rétegelt kialakítása egészen elemi hatást eredményez. Magas kőkéménye, amit vízszintes teraszok kereszteznek, merőlegesen kinyúlik az alatta folyó patakra. A zubogó víz a ház belsejéből is hallható, a teraszok pedig szikla formájúak. Wright nem rejtette bele az épületet a tájba, inkább kiegészítette vele. A belső elrendezés szintén kifele vezeti a figyelmet az alacsony mennyezet és a tágas ablakok segítségével.

Solomon R. Guggenheim Museum

Wright ki nem állhatta a városokat, vagy legalábbis az elrendezésüket. Egyszer New York város sziluettjét középkori kínzáshoz hasonlította. 1957-ben a következőképpen nyilatkozott a városról: „nagyszerű emlékműve a kapzsiság hatalmának, ami az ötleteket pénzzel helyettesíti.” Ennek ellenére a város egyik szimbólumának tartott múzeum épületét ő tervezte. A Guggenheim Múzeum tervrajzain 1943-ban kezdett el dolgozni, viszont csak 1959-ben, fél évvel a halála után nyílt meg. A belső terek lenyűgöző és szokatlan elrendezése olyan központi spirált alkot, amely lehetővé teszi a látogatóknak, hogy a múzeum gyűjteményét felülről és alulról is szemügyre vehessék.

Pont olyan nehéz lenne egy Guggenheim-beli kiállítást az épület nélkül vizsgálni, amilyen nehéz nem észrevenni egy gyönyörű könyvborítót, vagy egy nagyszerű tányért. Ennél az épületnél tűnik ki a legjobban, hogy Wright legnagyobb szándéka megvalósult. Az építészet átalakítja figyelmünket mind az épített, mind a természetes környezet iránt, aminek óriási (pozitív) hatása van az életminőségünkre.