Basquiat segíségével találtunk rá a legmenőbb magyar zenészre! – Interjú Afronautával

jani_01_logoval

Sok jóra számítottunk Anda Emília tavaszi-nyári kollekciójától, de nem gondoltuk, hogy a figyelmünk a bemutatón nem csak a ruhákra irányul majd. Nem elég, hogy a kollekció tökéletesen integrálta a Basquiat művészetéből merítő street art vonalat a márka szofisztikált stílusával, a zeneválasztás is zseniálisra sikeredett: Nagy János, művésznevén Afronauta kísérte handpanen a bemutatót lágy, hipnotikus dallamokkal, mi pedig letámadtuk a show után, hogy a különleges hangszeréről és zenei stílusáról faggassuk.

Rendkívüli tehetséggel vagy megáldva. Mikor kezdtél el handpanen játszani és miért éppen ezt a hangszert választottad?

Köszönöm szépen. Körülbelül másfél éve kezdtem el játszani, de akkor még nem volt saját hangszerem. Korábban kongáztam, így mivel a handpan valójában egy ütős idiofon hangszer, technikailag sok mindent át tudtam emelni. Hallatszik is a játékomon, hogy visszaköszönnek a különféle afrikai, latin és modern zenei stílusok ritmusképletei, csak épp dallamokra kiosztva.

Milyen zenei stílusokban tudod a legjobban kiélni magad?

Ez nehéz kérdés, mivel nincs pont olyan zenei stílus, amit képviselek, de alapvetően az Afro-Funk , Latin, Metál és Deep House stílusokból merítek ötleteket és ezeket ötvözöm.

Improvizálni szoktál a fellépéseiden vagy nagyjából előre megkomponálod a hangzást? Esetleg használsz néha handpan „kottát” is?

Általában egy adott témát bontok ki és forgatom a végtelenségig. Itt kezdődik a varázslat; újat alkotni, improvizálni egy fix téma közben. Ehhez nincs kotta, leginkább az emberi ösztön, hangulat visz magával. Tulajdonképpen maga a zene az, ami általam írja önmagát.

Miért vállaltad el az Anda show-n való fellépést?

Szimpatizálok az innovatív emberekkel, inspirálnak az ilyen találkozások. Anda kollekcióját épp olyan szabadnak és energikusnak találtam, mint amilyen hangulatokat én is kifejezek a zenémben. Talán ő is ezt érezte, ezért kért fel, hogy zenéljek a bemutatón.

Music at @andaemilia #listentoit #sogood

A post shared by Philosophy Magazine (@philosophymag) on

Ha már street art tematikájú a kollekció, meg kell kérdeznem: hallhatunk-e téged az utcán zenélni?

Utcazenész voltam, de már nagyon ritkán járok ki. Most már szerencsére sok felkérésem van, de még mindig nagyon feltölt, ha néha-néha kiülök. Ilyenkor csak azért zenélek, hogy magam lehessek mások örömére. Annak idején sokat jártam Bécs és Budapest utcáit. Nagyon nagy élmény adni az embereknek, látni, ahogy felcsillan a szemük a handpan hangjára, amint épp hazafelé tartanak. Megállnak, figyelnek, megszólítanak, megölelnek, és érzem a hálát. Ilyenkor teljesen elgyengülök. Ez már nem csak a zenéről szól, ilyenkor már inkább egyfajta közvetítő válik belőlem.

Milyen céljaid, terveid vannak a zenéléssel? Van olyan hely, ahol mindenképp fel szeretnél lépni a handpannel?

Egy teljesen új és ismeretlen világot szeretnék bemutatni a zene által olyan emberek számára, akik keresik önmagukat, szerepüket a világban. Az álmom, hogy egyszer az Sidney-i Operaházban adjak teltházas koncertet. Lehet, hogy nagyravágyó, de ez az, ami inspirál, húz előre a céljaim felé.

Legyél te az első hozzászóló!