Bor, Mámor, Modigliani

„Milyen furcsa, hogy Modiglianit sehol másutt nem látni részegen, csak a Montmartre és a Boulevard Raspail sarkán” – mondta egyszer Pablo Picasso a féktelen, éjszakai tivornyákról ismert festőről, Amadeo Modiglianiról. A 20. század egyik legismertebb avantgarde alkotójának élete nem tartott sokáig, ám aktív éveiben annál termékenyebb volt, portréival pedig örökre beírta magát a történelembe. Leghíresebb munkáit október 2-ig lehet megtekinteni a Magyar Nemzeti Galériában.

Egy olyan társadalomban, amely a szabadelvűségről és a hedonizmusról volt híres, a fiatal, érzékeny, de annál mélyebb filozófiai gondolkodásmóddal megáldott Modigliani a művészek már-már klisészerű mindennapjait választotta. Szabadidejét kávéházakban és bohém szórakozóhelyeken töltötte, festményei mégis olyan gyengédséget és érzékenységet árasztanak, amelyek határozottan ellentétben állnak lobbanékony természetével és kicsapongó életstílusával.

mod2

Léopold Zborowski (1918) // Jeanne Hébuterne (1918)

1884. július 12-én született Livornóban, majd 1906-ban költözött Párizsba, és a Monmartre-on szállt meg, a Bateau-Lavoirnak (Mosoda-hajó) nevezett legendás művésztanya szomszédságában. Egyből belopta magát a művészvilág szívébe, úgy emlegették őt, mint „az olasz, aki verseket szaval”.  Az 1910-es években külhoni festők jelentős része lepte el Párizs utcáit, a művésztársadalom pedig a La Rotonde kávéházban gyűlt össze. Olyan híres alkotók fordultak itt meg, mint Hemingway, Pablo Picasso, Diego Rivera, Federico Cantú és persze maga Modigliani. A festőt társai a Modi gúnynévvel illették, amely egyben szójáték is, hiszen a „peintre modit”, azaz átkozott festő kifejezéssel cseng össze. Azért kapta ezt a becenevet, mert a művész magasztosan hirdette, hogy az alkotó embernek a közönséges emberektől eltérő igényei és szenvedélyei vannak, ezért életformájukat és tetteiket eltérő módon kell figyelembe venni.

Szoros barátság fűzte Picassóhoz, bár ennek ellenére is állandó harcban álltak egymással a művészet terén. Amadeo egyszer ezt kérdezte Picassótól: „Picasso, mondd, hogyan szeretkezel egy kockával?”. Kölcsönös szurkálódásuk és jótékony rivalizálásuk pozitív hatással volt alkotókedvükre, a legenda szerint Picasso még a halálos ágyán is Modigliani nevét suttogta. A Magyar Nemzeti Galériában most a XX. század két klasszisa és jó barátja egyszerre van jelen, amely nemcsak kapcsolatukat tekintve ironikus, hanem a múzeum történetében is ritka pillanatnak számít.

mod

Nude on A White Cushion (1917)

Modiglianit érzékeny és gyengéd portréfestészete tette naggyá. A festő életéből nem hiányzott az egészséges, ám esetenként heves ambíciókba átcsapó öntudat, amely karrierje során a művészet vonzó alakjává és izgalmas karakterévé tette. Festészetének fő témája a szerelem és a női test volt, a vásznain megjelenő hosszúkás arcú modellek, női aktok és melankolikus portrék az avantgárd művészetben egyedinek mondhatóak. A női test ábrázolását Renoirhoz hasonlóan a legnaturalisztikusabb módon oldotta meg, többek között ő volt az is, aki először festett nemi szőrzetet nőalakjaira. Egy kiállítása egyébként pont emiatt fulladt botrányba, mivel az egyik képét túl pornográfnak minősítették, így le kellett venni a falról, nem kis felháborodást keltve ezzel az amúgy szabadelvű párizsi közönség köreiben.

Modigliani a portréfestészet mellett szobrászkodással is foglalkozott, a román származású Constantin Brancusi fogadta tanítványának. Csakúgy, mint Picassóra, Modigliani szobrászművészetére is hatottak a görög kariaditák, az óceániai és afrikai törzsi művészet ábrázolási módjai, amelyeket a hosszúkás, szemgolyó nélküli női arcok, a letisztult körvonalak és az elnyújtott, lágy formák definiálnak. Művei kőből készültek, amelyekhez az anyagot építkezésekről lopta. Törékeny egészségi állapota és gyenge tüdeje miatt azonban csak rövid ideig szentelhetett figyelmet ennek a művészeti ágnak.

mod1

Christina (1916) // Jean Cocteau (1917)

1917-ben a félénk Modigliani megpillantotta a fiatal Jeanee Hébuterne-t. Az akkor már nagy hírnévnek örvendő festő eleinte meg se merte szólítani a törékeny alkatú lányt, csak a távolból készített róla rengeteg ceruzarajzot. Napokig eltartott, mire megszólította, ő pedig állítólag csak annyit felelt: „viszlát holnap!” Röviddel ezután mély szerelem szövődött kettejük között, Jeanee szülei tiltása ellenére Modiglianihoz is költözött. Habár kapcsolatuk viharos volt, a festő által csak „egyetlen szerelmemnek hívott” Jeanee-ről készült szobrok és portrék mégis harmonikus meghittséget árasztanak. Az egyik leghíresebb műve az Anyaság, amely a Magyar Nemzeti Galériában is megtekinthető a kiállításon. A mű életművének utolsó darabjai közé tartozik, és a várandós Jeanee-t és gyermeküket ábrázolja.

A keskeny arcokban és hosszúra nyújtott nyakak ábrázolásában tetten érhető az itáliai klasszikusok és a manierizmus hatása, a dupla portrék pedig a reneszánsz Madonna ábrázolását idézik. Modigliani műveiben mediterrán, olasz, görög, itáliai és francia behatások láthatóak, valamint kánonszerűen fellelhető Boticelli és Renoir iránti nagyrabecsülése. Portéinak jellegzetessége, hogy a szemeket nem festette meg részletesen, ez a fajta ábrázolás a világ és az emberi lélek kifürkészhetetlenségének szimbóluma. „Nem a valós vagy a valótlan megragadása a célom, hanem inkább a tudatalatti, az emberiség ösztönvilágának misztikuma izgat” – nyilatkozta egyszer.

mod3

Reclining Nude With Blue Cushion

Az életet csak a halál árnyékából figyelhette és élvezhette. Tragikusan fiatalon, 36 évesen halt meg egy átmulatott, fagyos éjszaka után 1920 januárjában. Éppen hazafelé tartott, amikor elfáradt és leült egy padra a párizsi éjszakában, majd teljesen átfagyva ment kihűlt műtermébe nyugovóra térni. Egyik barátja talált rá, reszketve a láztól. Bevitték a Charitébe, a szegények kórházába, de ott 1920. január 24-én elhunyt. Munkái viszont máig világhírűek, és ahogy már említettük, ő az avantgárd egyik legfontosabb festője, így mindenképpen érdemes megnézni az életművéből nyílt tárlatot a Magyar Nemzeti Galériában.

Szerző: Gellér Anna

Legyél te az első hozzászóló!