„Ezer sebből vérzik a magyar borszakma” – Interjú Heimann Zoltán borásszal

shutterstock_146132129

Október 19-én tartották a Pannon Bormíves Céh éves közgyűlését a szekszárdi Eszterbauer Borászatnál, amelyen többek között titkos szavazattal új tagokat is felvettek. Mivel az eseményre én is hivatalos voltam, feltettem néhány kérdést a Szekszárdi Borászok Céh és a Pannon Bormíves Céh egyik alapítójának, Heimann Zoltánnak.

Beszéljünk egy picit a Pannon Bormíves Céhről és a mai napról!

Pár éve volt egy bortörvényi változás és tavaly a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szakmaközi szervezetté vált. Sok kihívással nézünk szembe, amelyen belül a Pannon Bormíves Céhnek a tagjai aktív és progresszív szerepet töltenek be. Minden közösség akkor él, ha vannak közös értékei és céljai, így a Céh a magyar borszakmának a minőségi emelkedését szeretné gyakorolni és szolgálni egyaránt. A mai közgyűlésen a belső és a külső működésre vonatkozó kérdések merültek fel, az állásfoglalások, a céloknak az iránya, de természetesen a bővítésről is esett szó. Olyan borászokkal szeretnénk bővíteni sorainkat, akik hasonló módon látják a borszakma jövőjét, mint mi. Négy új tagot jelöltünk ki, akiket szeretnénk felvenni.

Pannon Bormíves Céh

Pannon Bormíves Céh

Ha már a kihívások kerültek szóba, mik a célok és az irányok?

Ezer sebből vérzik a magyar borszakma. Kimondva vagy elhallgatva, rengeteg problémával küzdünk. A Pannon Bormíves Céhnek és a HNT-nek is az a feladata, hogy a rend és a minőség felé terelje a dolgokat. Ha ezeket a gondokat nem tudjuk megoldani, akkor a világpiac elsöpri azt, ahol jelenleg éppen tartunk.

Van esély a problémák orvoslására?

Nem gondolom, hogy a világ át fog alakulni, és a csodákban sem hiszek, de mindig van esély a megoldásra. Ha tényleg azt gondoljuk, hogy a gyerekeinknek jobb világot szeretnénk átadni, akkor egy éltető és mozgósító erőt kell kialakítani. Ha ebben az irányban próbálunk elindulni, akkor lesznek változások.

Melyek a borágazat legsürgetőbb kérdései?          

Bár sok megoldandó gond van körülöttünk, mindig abba a hibába esünk bele, hogy azonnal meg akarjuk oldani a problémákat. Inkább meg kellene állni, venni egy mély levegőt, majd megnézni, hogy hol is tartunk és milyen irányba szeretnénk haladni.

Jekl Béla, a Pannon Bormíves Céh elnöke

Jekl Béla, a Pannon Bormíves Céh elnöke

És hol tartunk?

Nem rendelkezünk olyan piaci információkkal, hogy tudnánk pontosan, hogyan is néz ki jelenleg a magyar borágazat. Nem tudjuk, mennyi a termőszőlőnk, mennyi a jó karban lévő termőterület, arról nem beszélve, hogy azt sem tudjuk igazából, hogy milyen árfekvésen vannak a boraink és hogyan kelnek el. De mondok egy jobbat: azt sem tudjuk, kik a főtermelő szereplők. Léteznek olyan legendák, hogy Magyarországon a piac 70%-át nagyjából tíz nagy borászat uralja. De mi nem tudjuk ezeknek a nevét és nem is ismerjük őket.

Nem hangzik biztatóan… Lehet így bizakodni a változásban egyáltalán?

Elsősorban tisztán kellene átlátni mindent, tudni kellene, hogy hová pozicionáljuk magunkat. Eddig mindig arról volt szó, hogy ne csökkenjenek a szőlőterületeink, de számomra ez nem releváns információ. Bár óriási a mögöttünk lévő múlt és nagy potenciállal rendelkeznek a területeink, a sok borvidékkel és termőterületünkkel nagyon elaprózottak vagyunk. Így nekünk a tömegtermelésben nincs mozgásterünk, vagy ha van is, minimális. A világpiacon a nagy termelőkkel való versenyben ezek nem tesznek minket alkalmassá. A belföldi piacon pedig csak élvezhető és hibátlan borokkal szabadna megjelenni. Ha Magyarországon az lenne az alapelv, hogy csak a hibátlan borok jelenjenek meg, a többi pedig a szabad földre folyjon, akkor bokáig járnánk a borban.

Pedig a világpiacra áhítozunk.

Mindig oda akarnak bennünket mérni, de a véleményem szerint nem ott a helyünk. A belföldi piacot kellene megerősítenünk és foggal-körömmel tartani ezt. De ehhez egy belső öntisztulásnak kellene megtörténnie. Az élvezhető és hibátlan termékben kellene meghúzni az alsó határt. Ha ez sikerülne, akkor helyére kerülne a borok az ára.

Vagyis a magyar bor Magyarországon fogyjon leginkább?

Minden bortermelő ország féltékenyen őrzi saját piacát, így a magyar boroknak a többségét is itt kellene eladni. Az export viszont rendkívüli fontos, hiszen a külföld a mérce. Itt tudjuk megmérettetni magunkat.

Eszterbauer János

Eszterbauer János

Mivel és milyen szőlőfajtával?

Elsősorban eladással. Nem a szőlőfajtán van a hangsúly, hanem azon, hogy világszintű bort kellene készíteni. Természetesen világszintű marketinggel. A világpiac nyitott az egyéni borokra…

Milyen egyéni hazai borok vannak?

Sok ilyen bor van. Itt a furmint, aminek éppen a kísérletezése zajlik Tokajban. Mi, Szekszárdon a kadarkát, a kékfrankost és a bikavért tartjuk ebből a szemszögből fontosnak. Nem cabernet bázisú borokat kell értékesítenünk a világpiacon. Ezekkel csak egyek leszünk a sok közül.

Kíváncsi a külföld a magyar borra?

Minden olyan borra kíváncsi, ami egyedi karakterisztikával rendelkezik, tiszta és jó minőségű.

Eszterbauer borászat

Eszterbauer borászat

Hogyan látod a bürokráciát Magyarországon?

Mindig volt, van és lesz is bürokrácia. De ez mindig attól függ, hogy hogyan is zajlik egy bürokráciának a belső fejlődési folyamata. Szerencsére sok fejlődés történt az elmúlt időkben. A legfontosabb viszont az érdekvédelem és ennek kialakítása. Ha a borásztársadalom tudja artikulálni a saját érdekvédelmi szándékait és partneri viszonyban tud fellépni ezek védelmében, akkor sok mindent lehet csinálni. A saját házunk táján is van mit söprögetni, nem mindenért kell a politikát hibáztatni.

Vannak előrelépések ezekben a kérdésekben?

Az út a lényeg, nem a végeredmény – mondja bölcsen Lao-Ce. Én is így látom. Benne vagyunk a folyamatban, és ennek a folyamatnak egy belső rendezettség felé is kell haladnia. Van bőven feladat.

Van összefogás a borász társadalomban, a szakmában?

Van, de még nem tudjuk, merre akarunk elindulni. Az összefogást is tanulni kell.

A teljes cikket a wineartculture.hu-n találjátok!

Szerző: Németi Sándor

Legyél te az első hozzászóló!