„Ha valaha is cukrászdát nyitnék, biztosan nem Budapesten tenném” – interjú az Egy csipet torta alapítójával

Az Egy csipet torta megálmodója, Horváth Alexandra a semmiből építette fel cukrász-birodalmát. A fiatal édességkészítő a torták kiszállítása végett szinte folyton az országot járja, hogy az utánozhatatlan, nem egyszer extravagáns sütemény költemények mindig jókor, jó helyen lehessenek. Alexandrával a megújulás szerepéről, a Balaton iránti rajongásáról és arról is beszélgettünk, hogy kell megtanulni nemet mondani.

unnamed (1)

Mindenkinek van egy története arról, hogyan ismerkedett meg a konyhával. A tied hogy szól?

Esetemben nem igazán helytálló a „kétéves korom óta a nagymamám szoknyája körül sürögtem-forogtam”-kezdetű anekdota. Mindig is érdekelt a gasztronómia, ám eleinte inkább a vendéglátóipari megközelítés, mely miatt ilyen irányban tanultam tovább. Azonban nem kellett sokat idő hozzá, hogy úgy érezzem, kreatívabb vizekre eveznék: következett a cukrászkodás, főként azért, mert úgy éreztem, esztétikus süteményeket alkothatok.

Mi volt az a pont, mikor eldöntötted, saját vállalkozásba kezdesz?

2015-ig dolgoztam egy cukrászdában, ahol úgy éreztem, nem folytathatom tovább. Egyáltalán nem azzal a szándékkal jöttem el, hogy a szakítást követően önálló vállalkozásba kezdek sőt, igazából semmilyen tervem, de még csak elképzelésem sem volt azzal kapcsolatban, hogyan tovább.

Ekkortájt indítottam a párommal (Biró Levente, az Egy csipet torta társtulajdonosa, a szerk.) az Egy csipet torta oldalát a Facebookon, melyen az otthon készült munkáimat prezentáltam. A süteményeim valahogy egyre nagyobb közönségre tettek szert és egyesek érdeklődni kezdtek, elkészítenék-e számukra egy-egy, a fotóimon látható tortát vagy süteményt. Az első nagyobb mennyiségű megrendelést az egyik barátunktól, későbbi befektetőnktől kaptuk, aki az egyik éttermének konyhájában még egy kis munkaterületet is felajánlott számunkra, ahol dolgozhattunk. Ezt nagyon hamar kinőttük, azóta pedig már egy új műhelyben készítem a tortákat, amíg a párom a papírmunkával foglalkozik, a kész süteményeket pedig közösen szállítjuk ki az ország bármely pontjára.

unnamed (9)

A tortákon kívül, mely süteményeknek van állandó helye a kínálatodban?

Mivel szinte kizárólag megrendelésre dolgozunk, szigorúan véve nincs is állandó kínálatunk. Semmit nem szeretek előre lesütni, így nincs raktárkészletünk sem: mindent frissen szállítunk.

Sajnos sokan azt hiszik, csak tortákkal, azokon belül is csak esküvői tortákkal foglalkozunk talán azért, mert általában képtelen vagyok ellenállni az ilyen típusú munkáim megosztásának. Míg az első évben talán tíz ilyen típusú megrendelésünk volt, tavaly már hihetetlenül sok, több mint ötven esküvőt csináltunk végig. Ezzel együtt soha nem zárnám korlátok közé magam, mindenféle alkalomra szívesen készítek desszerteket.

A sütemények terén az eddigi tapasztalataim alapján örök kedvenc a macaron, ezt alkalomtól, kortól és évszaktól függetlenül folyamatosan rendelik, míg a  téli szezonban az aprósütemények a legnépszerűbbek, nyáron a szezonális, friss gyümölcsökkel díszített pavlova a befutó, esküvőkre pedig rengeteg pohárdesszert készül.

Milyen kihívást jelent számodra megrendelésre dolgozni?

A legnagyobb nehézség a rendeléssel kapcsolatban, hogy nagyon sokszor lehetetlen határidőkkel keresnek fel, holnapra, ha nem aznap délutánra szeretnének tortát. Az ilyen megkereséseket sajnos nehéz szívvel, de vissza kell utasítanom.

Hogyan hat a szűkös határidő a végeredményre? Hogyan néz ki az ideális rendelési folyamat?

Régen egy pár kedves szó hatására szinte mindenre igen volt a válaszom, amely számtalan álmatlan éjszakát eredményezett, így a józan ész és a rutin megtanított nemet mondani.  Ma már nem kockáztathatom meg, hogy egy időben leadott rendelés mellé az utolsó pillanatban felvegyek még hármat, emiatt pedig egyiket sem tudom tökéletes minőségben a vásárlók kezébe adni.

unnamed (7)

Mi jelent számodra nagyobb örömet, ha pontos elképzeléssel keresnek meg vagy ha egy munka során szabad kezet kapsz?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert a legtöbb megrendelő szinte teljesen rám bízza magát. Nagy vonalakban átbeszéljük, milyen ízvilágot képzelt el, milyen részletekre kell, hogy ügyeljek, de a tényleges végeredményt nekem kell megálmodnom. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden megrendelő velem egyeztet, annak mondhat el mindent, aki végül elkészíti a tortát. Így pontosan meg tudom ragadni azokat az apróságokat, amelyeket egy gyártósoron lehetetlen lenne végigvinni. A tökéletes tortát mindig a megrendelővel közösen hozzuk össze.

Persze a pontos tervekkel sincsen semmi bajom, ha az én világomon belül maradnak. Nem szívesen vállalnék el olyan felkérést, amelyet nem érzek a magaménak.

Volt már olyan megrendelés, melyet kizárólag a saját ízléseddel való összeférhetetlenség miatt utasítottál vissza?

Formatortákkal például soha nem foglalkozok: egyetlen egy kivételt tettem eddig, mikor egy kedves barátnőm felkérésére mondtam igent, miután a heteken át tartó próbálkozásaim, hogy lebeszéljem az unikornis-tortáról, sikertelennek bizonyultak.

Mennyiben befolyásolják az aktuális trendek a munkádat?

Régebben napi szinte követtem a külföldi cukrászok munkáit, melyek ugyan továbbra is meghatározóak számomra, már szívesebben inspirálódok egy-egy kirándulásból, ruhatervezők munkáiból vagy valamilyen személyes élményből, mert ezek által számomra sokkal izgalmasabb és egyedibb végeredményeket kapunk. A szilvesztert például a Balatonnál töltöttük, a befagyott tó látványa annyira gyönyörű volt, hogy azt egy tortán is meg kellett jelenítenem.

A sallangmentes, talán puritán vonal az én világom annak pedig, hogy mostanában az élet minden területén trendi visszatalálni a gyökerekhez, én csak külön örülök.

unnamed (4)

Gondoltál már rá, hogy a műhelyedet cukrászdává alakítsd?

Igen, ugyanakkor az igazság az, hogy kicsit tartok is ettől. Sok cukrászdánál észrevehető az a tendencia, hogy miután kinőtték magukat és nagyobb, központibb helyre költöztek, az új szituáció és a külsőségek sajnos a minőség rovására mentek. Egyelőre teljesen elégedett vagyok a helyzetemmel, de ha valaha is cukrászdát nyitnék, azt biztosan nem Budapesten tenném, sokkalta inkább a Balaton környékén.

Szerinted mi az, amely manapság kiemelhet egy cukrászdát a versenytársak közül?

Én a folyamatos tanulásban és megújulásban hiszek. Szerintem rengetegen beleesnek abba a hibába, hogy nem egy idő után nem lépnek ki a komfortzónájukból az újításokat pedig megpróbálják akár workshopok rendezésével kiváltani. Ez utóbbira való igényüket már nálunk is többen jelezték, ugyanakkor nem érzem úgy, hogy tudnék eleget, láttam volna eleget ahhoz, hogy másokat taníthatnék. Fontosabbnak tartom, hogy először saját magamat fejlesszem és minél több új ötlettel, új megoldással álljak elő.

Képek: Török-Bognár Reni, Jágity Fanni, Wed Over Hills, Beloved, Fénylabor

Szerző: Tamás Cintia

Legyél te az első hozzászóló!