„Halhatatlan tárgyat szeretnék létrehozni” – Befutott designerek a kezdetekről, a hazai designról és a sikerről

http://cilaiscialiscostbuyonline.accountant buy cialis A Corvin rajziskola jóvoltából 5 hazai sztárdesigner gyűlt össze a Tranzitban (akik egyébként mindannyian a Corvin korábbi tanulói is egyben), hogy egy kerekasztal-beszélgetés során elmeséljék a közönségnek, hogyan szereztek hírnevet és mi kell ahhoz, hogy valaki sikert sikerre halmozzon a design világában; ezt követően designcsakrákról és esztétikai minőségekről kérdezgettük őket, sőt, asszociatív feladatot is kaptak. Szerencsére nem kellett harapófogóval kihúzni belőlük a szavakat, elképesztően izgalmas párbeszéd kerekedett ezen a borongós délutánon. A „mikrofon mögött” tehát Kovács Adél, Vékony Fanni, Lublóy Zoltán, Obendorfer Dávid és György Árpád Hunor!

http://genericviagraforsalemenonline.accountant site Többetek áttörése 2010 körül valósult meg: lekövethető-e ekkor valamilyen mozgás/változás a magyar designban, ami megkönnyítette az előrébb jutást egy fiatal designer számára?

http://kamagraoraljellyuknextdaybuzz.accountant kamagra oral jelly Lublóy Zoltán: 2007-ben kaptam egy standot a frankfurti Tendence kiállításon, ami a saját területünkön az egyik legkiemelkedőbb európai vásár. 40 ezer ember nézte meg naponta a kiállítókat, ami azért elég jónak számít. A dolog érdekessége, hogy az elején mondtam a szervezőknek, hogy nincs szállítmányozó cégem, erre azt felelték, hogy nem baj, ott a „Herend”, beteszik akkor oda az anyagomat. (Akkoriban az, hogy mindez Magyarországról is működtethető dolog legyen, elképzelhetetlen volt, de ma már azt lehet mondani, hogy egyre gördülékenyebb ezzel kapcsolatban az ügyintézés.)

http://sildenafilgenerickaufen.accountant shop Kovács Adél: Én még akkor le sem diplomáztam. Ez a generáció, amit említesz, a divat területén a Use, a Je suis Belle és Anh Tuan volt. Nekem ők példamutatóak voltak, irányt mutattak arra, hogyan lehet profin brandet építeni itthon friss diplomásként. Az egyetem elvégzése után rájöttem, hogy engem az érdekel, hogyan működik a divat nemzetközi szinten, így jutottam el Londonba, ahol designer assztisztensként és stúdiómenedzserként dolgoztam egy angol márkánál. Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem dolgozni a NUBU-nál és amikor a márka kapott egy olyan lehetőséget, hogy tud itthonról is a külföldi piacra dolgozni, hazajöttem. Úgy gondolom, hogy ezért érezhető, hogy ez a generáció nagyobb figyelmet kapott, mert elkezdtek magunkról kommunikálni és olyan tárgyakat hoztak létre esztétikailag és minőségben is, amik illeszkedtek a nemzetközi trendekbe. Szerencsénk van olyan szempontból is, hogy mi még az ötéves képzésben tanulhattunk, egy jól bevált tematikára épülő rendszerben, a szakmát így sokkal alaposabban elsajátítva.

NUBU; Kovács Adél

NUBU; Kovács Adél

http://sildenafil20mgcitrate100mg100.accountant more Obendorfer Dávid: Én kilógok a sorból, mert 2001-ben diplomáztam és nem is itthon húztam le ezeket az éveket. Szerintem fontos mérföldkő az utóbbi pár évben létrejött Design Hét, hiszen a mögötte álló szervezők komoly és minőségi munkát végeznek. Ezzel felhívják a figyelmet arra, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy design.

buy levitra György Árpád Hunor (Heon Lab): Miután 2008-ban végeztünk a MOME-n a bútortervezésen kívül belsőépítészeti, grafikai és tárgytervezési feladatokkal is foglalkoztunk. Az első megbízásunk, ami a múzeumok világához segített közel kerülni, az a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megbízására tervezett és kivitelezett, Az erényöv titkos története című kiállítás volt 2010-ben. A tárlatot utazókiállításként az országon belül több helyszínen is megrendezték s miután a Római Magyar Akadémián is bemutatták, olyan sikereket könyvelhetett el magának, ami a mi ismertségünket és elkövetkező munkáinkat is meghatározta.

cialis rezeptfrei Vékony Fanni: Abban érzem a különbséget, hogy a korábbi generációknak egyetlen lehetőségük volt arra, hogy a nevüket megjegyezzék: ha Moholy-Nagy vagy Kozma ösztöndíjasak voltak, más reklámlehetőség nem állt rendelkezésre. Bizonyos szaklapokban megemlítették őket, és azoknak a nevét ismerték, akik pályáztak. Amikor viszont mi végeztünk, kitágult valamelyest a világ, megjelentek olyan lehetőségek, mint például a design- és ékszergalériák, melyek elkezdték magukat promotálni. Más szinten indult be ennek az egész szakterületnek a marketingje. Én ezért nem éreztem nyomást, hogy mindenképpen Moholyosnak vagy Kozmásnak kell lennem a nevem megismertetéséhez, másrészt azért sem mentem „Kozmázni”, mert amikor végeztem, azt éreztem, hogy ha most megpróbálnám, sokkal később alakulna ki a saját hangom, hiszen ugyanazoknak a tanároknak a kezei alatt találom magam, akiknél végeztem. Sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy elkezdjem a saját tárgyaimat tervezni, és nagyon örültem, hogy nem voltam rákényszerítve egy ösztöndíjra, mert láttam a lehetőséget, hogy enélkül is ki tudok törni.

Vékony Fanni

Vékony Fanni

http://cilaiscialiscouponvsviagrawithouta.accountant http://cilaiscialiscouponvsviagrawithouta.accountant Mik a hazai design jellegzetességei (már ha vannak), és hogyan elevenednek meg ezek a munkáitokban?

where to buy viagra Adél: A divat nemzetközi nyelv, így nem gondolom, hogy lenne jellegzetessége a magyar designnak. Amire mi odafigyelünk a márka esetén, hogy az inspiráció mindig magyar képzőművésztől, designertől, építésztől jöjjön. Az őszi-téli kollekció kapcsán Nádler István festményeiből merítettünk, ami színekben, textúrákban és szabásvonalakban is visszaköszön a ruhákon. Alapvetően viszont nem célunk, hogy kifejezetten „magyaros” produktum szülessen.

http://genericviagraonlineclub.accountant genericviagraonlineclub.accountant Zoltán: Tárgyakban viszont megfigyelhetők „magyaros”, vagyis inkább kelet-európai jellegzetességek. Körülbelül öt piac különíthető el Európán belül, mindegyik teljesen más. Ott van például az Ausztria-Németország tengely, Skandinávia, délen az olasz, az angol és aztán a posztszovjet régió. Tárgyakban nem is szabad elindulni mindezek ismerete nélkül. Ez az elkülönülés valószínűleg azért is alakult ki, mert a tárgyak  lekövetik az adott régióra jellemző kultúrát, így értelemszerűen azt is, hogy miket főz, hogy tölti a szabadidejét a lakosság. Spárgatálat vagy kagylós tányért ne keressünk itthon. Ja, és az angoloknak van egy érdekes tejkiöntője, ami tehénalakú, ezt itt értelemszerűen nem lehetne eladni. Ott nem a „fancység” a lényeg, hanem a mindennapi használat.

Lublóy Zoltán

Lublóy Zoltán

Szóval csak funkcióban lehet megkülönböztetni a különböző országok tárgyait, esztétikában nem?

Zoltán: De, esztétikai szempontból is van különbség. A holland tárgyaknak például semmi közük a jó kivitelezéshez és minőséghez, ők a jövőben hisznek csak. A németeknél minimális színhasználat figyelhető meg, nagyon jó minőségben gyártják a termékeiket és az összeszerelésük módja is kiváló. Ezzel szemben az olaszoknak nem annyira lényegesek ezek, ott el lehet adni gazdagabban alkalmazott mintákat, színeket, ahogy a franciáknál is. A skandinávoknál pedig ott a menta zöld és fjord kék − száz százalékig természetes alapanyagokat használnak, ami kb. két elemből álló mintavilággal rendelkezik, és vége; ha nagyon tipizálni kéne.

Hunor: A design egy nemzetközi történet, ezért érdemes ezt is ebből a szemszögből vizsgálni. Az, hogy egy ilyen nemzetközi környezetben, ahol a skandináv az olasz vagy akár a német jellegzetesség is könnyebben fellelhető,  nem jelenti azt, hogy meghatározható egy kifejezett „magyar”. Volt egy időszak az 50-es évektől egészen a 80-as évek végéig, amikor abban a sajátos helyzetben, amiben a hazai tervezők dolgoztak, nem volt lehetőség arra, hogy azokat az utakat bejárják, ami nyugat-európai társaiknak sikerült. A hazai tárgyak, amik ebben az időszakban születtek, néhány üdítő kivételtől eltekintve, a tervezők által felvett követői magatartásról árulkodnak. Ez egyértelműen nem kedvez annak, hogy egy egyedi hangról beszélhessünk ezen a területen. A rendszerváltás után elindulhatott egy újraépülési fázis, ahol sokan sokféle úton járnak, s hogy ennek mikor lesz egy átfogó és mindenki számára értelmezhető eredménye, hogy egyáltalán lesz e vagy szükséges-e, az még kérdéses.

Vékony Fanni ékszerei; Lublóy Zoltán kerámiái

Adél: Szerintem ehhez a piacnak is fel kell nőnie. Akkor lesz igazán széles a piac, amikor egy designernek nem kell már abban gondolkodnia, hogy nemzetközileg is eladható legyen a terméke, hiszen megél a hazai eladásokból − ebben az esetben fejleszthető ki egy saját, egyéni hang. A NUBU-nál például azt is szem előtt tartjuk, hogy mi az, ami kifejezetten a magyar piacnak szól, és mi az, ami az ázsiainak. Ezáltal a magyar design egyelőre inkább követő, mint utat mutató magatartást folytat.

Zoltán: Lehet, hogy mi ezt nem érzékeljük, de a külföldi ismerőseim látják egy kifejezetten budapesti vagy magyar stílus kialakulását. Nem tudunk úgy végigmenni egy városon, mint egy külföldi településen, ehhez ki kéne ütni az agyunkat.

Fanni: Igen, nem látjuk magunkat kívülről és nincs meg a megfelelő közönség sem: a magyar közönség konzervatív, sokan ehhez alkalmazkodva konzervatív tárgyakat is készítenek. Aki kortárs alkotásokat akar létrehozni, az kitekint külföldre és gyakran a stílusa alkalmazkodik is ahhoz az országhoz, amelyikkel kapcsolatba kerül. Nem azért, mert megcsúszik az egyénisége, hanem mert ez így működik. Ez okozza talán azt, hogy ennyire sokrétű és színes a magyar design azon része, ami előremutató − sokfelé kikacsintanak a tervezők.

Dávid: Nem hiszem, hogy foglalkoznunk kéne azzal, hogy kialakul-e a „magyaros” stílus. Sokszor válhat ugyanis „menedékké”, amikor bírálat ér valakit, hogy: „jó, de ez magyar”. Amikor kikerültem Olaszországba, azt figyeltem meg, hogy az ízlésvilág kifinomodási szintje itthon borzasztó alacsony volt ahhoz képest, ami kint az átlagos nívó. Olyan, mint amikor az ember elkezd autót vezetni és még durván kezeli a pedálokat. A divat egyik legfontosabb pontja szerintem például a stílusérzék, ezt pedig még mindenképpen el kell sajátítanunk, mert egy csomó idő kiesett. Viszont, ha otthon élnék, tuti nem azzal foglalkoznék, hogy mi magyar, hanem mennyire jön ez az egész belülről.

Obendorfer Dávid

Obendorfer Dávid

quando cialis non fa effetto Hunor: Ez egy úttörő generáció. Mindegyik kis manufaktúra, ami létrejött az elmúlt időszakban, valamilyen mondanivalót át akar adni. Ezek próbálkozások: sokan elbuknak, de ez is azt jelzi, hogy most vagyunk ott, ahol valami kialakul, és mi vagyunk az a szerencsés generáció, amelyik ebben részt vehet. De hogy utólag ezt hogyan fogják véleményezni, az már más kérdés. Mindent összevetve tehát nem hiszem, hogy van olyan, hogy budapesti vagy magyar design.

Dávid: De például az olaszok sem látják, hogy milyen az olasz design, csak csinálják. Nem az a szándékuk, hogy igazán olasz legyen, és mi sem feltétlen látjuk a saját sztereotípiánkat.

Hunor: Ha valamit le akarsz írni, előbb meg kell értened azt. Ez az egész definiálás egy kapaszkodókeresés, hogy meg tudjuk fogni a hazai design jellegzetességeit, pedig nincsenek ilyenek. Az is lehet, hogy egy tervező másféleképpen alkot, mint előző nap, mert épp másmilyen hangulatban kel fel.

Lublóy Zoltán szerint a siker záloga, hogy meg kell találni a „designcsakrákat”. Mi lehet ennek a jelentése és hogyan hozható működésbe a saját területeteken?

hvordan virker viagra til kvinder Zoltán: Körülbelül 15 éve viszem a saját márkámat és lassan már meg tudom nyomni azokat a „gombokat”, amiktől működőképes lesz egy tárgy. Ez számítónak tűnhet, de egy designer nem azért csinál valamit, mert ki akarja fejezni magát vagy mert hirtelen olyan hangulatba kerül, hogy addig nem halhat meg, amíg nem készíti el a Sziklás Madonnát. A designeri szerep sokszor egy könyvelés. Ha mondjuk egy cégnek el kell adnom öt raklapot, tudnom kell, miből éri meg előállítani. Egy ismerősöm mondta, hogy egy sportmárkánál nem lehet több 4 eurónál az anyagköltség, sőt, még egy világbrandnél sem. Gyakran kapom meg azt a kérdést, hogy hogyan szoktam tervezni − úgy, hogy figyelembe veszem, hogy mennyiért kell majd árulnom, kb. hány embernek akarom eladni, milyen korcsportnak, nekik milyenek a színpreferenciáik, külföldön is akarom-e árulni stb. Ez unalmas, de tényleg így lehet csak tervezni.

Heon Lab (Hunor és Tamás)

Heon Lab (Hunor és Tamás)

Dávid: Ez minden területre igaz. A jachtok, amiken dolgozom magas árkategóriában vannak, így olyan drágább designmegoldásokat is elbír a költségvetésük, amit akár mas kisebb jacht brandé már nem, de ennek kiszámítása nem feltétlenül a designerek dolga. Egy autógyárban is van olyan szakember, aki kiszámítja, mennyibe fog kerülni a kocsi, és ebbe milyen design-megoldások, anyagok és technológia fér bele. Ez a menedzsment feladata, de egy kisebb cég esetében a tervezőnek magának kell ezzel foglalkoznia.

Hunor: Na, talán ez a magyar jellegzetesség: itthon a tervezőnek egyszerre kell lennie a szervezőnek, kivitelezőnek és könyvelőnek, ez a piaci környezet alakult ki. Nincs külön menedzsmentje, ami azzal foglalkozik, hogy minek mennyibe kell kerülnie, mivel eleve nem nagy cégekről beszélünk.

NUBU; Obendorfer Dávid tervrajzai

Ha azt mondanák nektek, hogy öntsétek formába, jelenítsétek meg − akár tárgyként, akár ruhaként, akár kiállításként − a sikert, hogyan nézne ki?

Zoltán: Nekem a világítótorony jutott eszembe: látszik belőle valami meg nem is, de azért sejti az ember, hogy hol is van.

Adél: Erre nehéz válaszolni, mert mi is a siker? Régen elképzeltem valamit, hogy mit szeretnék csinálni, hajtottam érte, de egy idő után rájöttem, hogy a siker nem feltétlenül az, ha jól csinálom a munkám, hanem ha harmonikusan élek. Én nem feltétlenül hajtok a sikerre. Szeretném azt, hogy amit tervezek, minél több emberhez eljusson, elégedett fogyasztókkal találkozzak, de nincsen olyan vágyam, hogy például a médiában szerepeljek.

Zoltán: Nekem mindig az jut eszembe a sikerről meg a pénzről, hogy voltaképpen melléktermékek. Nem ezekért érdemes csinálni − az a jó, ha igazán foglalkoztat egy-egy tervezési probléma…

Dávid: A siker komplex szó. Olyasvalami, ami töltést, visszaigazolást ad arról, hogy jó, amit csinálsz. Nekem ez egyensúlyi állapotot alakít ki és élhető hétköznapokat teremt, egy következő lépést, perspektívát körvonalaz.

Fanni: Engem már eleve zavarba hozott a kerekasztal-beszélgetés címe. Cseppet sem érzem magam sztárdesignernek. Úgy lehetsz csak sztár, hogyha az akarsz lenni, de én erre soha nem vágytam. Nekem ennél sokkal szerényebb célom van: halhatatlan tárgyat szeretnék létrehozni. Lehet sztárként élni ideig-óráig, de olyan tárgyat megalkotni, ami fenn is marad utánad, az az igazi kihívás.

Hunor: Szerintem meg a siker egy jó toll, amivel a szerződéseket alá lehet írni és soha nem fogy ki!

Képek: adelkovacs.hu, NUBU, stilblog, cargocollective, trendguide, Corvin rajziskola

Legyél te az első hozzászóló!