Kortárs magyar művészek, akiket ismerned kell! #2

A sorozat első epizódjában 10 olyan kortárs magyar művészt mutattunk be nektek, akinek alkotói múltja és jelene mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A sor természetesen tovább folytatható, úgyhogy nincs más hátra, következzen a második kör!

Árkossy István

Árkossy István a kolozsvári grafikai iskola egyik legsokoldalúbb karaktere. Művészi pályája 1987 óta Budapesthez kötődik, de a rendszerváltás óta szoros kapcsolatot ápol szülőhazájával is. Számos stílus és technika kipróbálása után alkotta meg saját fantáziavilágát.

A látomásos művész az alkotás folyamatában értelmezi újra érzelmeit, amelyeket aztán egy természetfeletti szintézisbe, kapcsolatrendszerbe helyez. Festményein sajátos grafikai kompozíciókban kiérlelt motívumok, jelek és utalások asszociatív struktúrája tárul fel. Egy egészen átértelmezett, átütő univerzum lepleződik le alkotásain, ahol a nagy reneszánsz, illetve barokk mesterek beszédes tárgy- és látványvilága lényegül át romantikus, szürrealista illúziókká.

Árkossy István: A múlt emlékei

Árkossy István: A múlt emlékei

Árkossy István: Sárkány

Árkossy István: Sárkány

Birkás Ákos

Birkás Ákos Munkácsy Mihály-díjas, nemzetközileg is elismert képzőművész. Az 1960-as években főként expresszív portrékat festett, majd a következő évtizedtől a fotografikus megjelenítési mód felé fordult. Vizsgálataiban a fő hangsúlyt a mű és környezete, illetve a mű és befogadó viszonyának mikéntje kapta. A nyolcvanas évektől ismét a hagyományosabb festészeti vonal felé fordult. 1985-ben kezdte el Fej-sorozatát, amely később monumentális szériává nőtte ki magát. Ebben a sorozatban a képek egyedüli motívuma egy téglalapba foglalt elliptoid, amelynek az emberi fejre való asszociáción kívül még más jelentéstartama is lehet.

Artisztikájában a 2000-es években váratlan fordulat ment végbe, ugyanis onnantól nagyméretű portrékat kezdett el festeni. Képeinek fotorealisztikus stílusa, légies színkezelése és festésmódja meghökkentő ellentétben áll addigi absztrakt képeivel. Mindezek ellenére Birkás Ákos alapelvei változatlanok maradtak: a struktúra, a tágabban vett képarchitektúra problematikája, illetve a fej átfogó témája.

Birkás Ákos: Barátság

Birkás Ákos: Barátság

Csurka Eszter

Csurka Eszter egy igazi polihisztor, ugyanis egyszerre festő, szobrász, fotós, performer, színész, rendező és díszlettervező. Festményeit kevert technikával vagy kollázzsal készíti; ezeket elmosódó motívumokkal és filmszerű látásmóddal teszi egyedivé. Festés közben mindig igyekszik egy adott pillanatot megragadni, több perspektívát megmutatni, illetve alkotás közben is együtt haladni az idővel.

A művésznő alkotásaiban a szín és a forma szinte másodlagos szerepet tölt be. Elmondása szerint ösztönállapotban, az öntudatlanság felszabadító stádiumában fest. Csurka azon dolgozik, hogy az idő minél kisebb részleteit tudja megjeleníteni; úgy gondolja, minél nagyobb rutint szerez benne, festményei annál absztraktabbá válnak, az alkotói aktus pedig annál összetettebbé formálódik.

Csurka Eszter: Cím nélkül

Csurka Eszter: Cím nélkül

Drozdik Orsolya

A művésznőt nemcsak hazánkban, hanem külföldön is elismerés övezi. 1975-től a nők reprezentációjának kérdésköre foglalkoztatta. Az Individuális mitológia című performansz-, fotó- és rajzsorozatában foglalkozik először a nőiesség megjelenítésének problematikájával. Művészetében a női test a kritikai szférákat kijelölő és meghatározó viszonyrendszer alapja.

Drozdik analizáló látásmódját a Szituáció, az Identifikáció, az AktModell, az Individuális mitológia, a Pornográfia című szériáiban konstruálta meg. „A nő nézőpontja mindig a legfontosabb volt a munkáimban. Installációim posztmodern feminista stratégiákra építettek. Az írást és a vizuális tevékenységemet nem választom szét, számomra ugyanannak a dolognak különböző megfogalmazásai ezek” – nyilatkozta egyszer.

Drozdik Orsolya: A Medikai Vénusz

Drozdik Orsolya: A Medikai Vénusz

Drozdik Orsolya: Csíkok

Drozdik Orsolya: Csíkok

Keserü Ilona

Keserü Ilona az 1960-as évek magyar neoavantgárd művészgenerációjának jelentős alakja. Alighanem ő volt az egyetlen olyan művész ekkortájt, aki a hazai behatárolt képzőművészettel dacolva újszerű, autentikus, független alkotásaival egyszerre volt modernista és aktuális. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után talált rá az absztrakt kortárs művészetre. Alkotói metódusa fordulópontját az Olaszországban eltöltött idő hozta el; Michelangelo színhasználata nagy hatással volt rá.

Az addigi lendületes kalligráfiáit ekkor felváltották a gesztusfestmények, amelyeknek erős vörös-narancs-fekete koloritja szemben állt az addig jellemző monokróm színek használatával. Festészetének talán a balatonudvari temető szív alakú sírkövei adták a legerősebb lökést, amelyek számos munkájában központi motívumként jelennek meg. Művészetére jellemzőek a vászondomborítások és a szivárványszínek.  Legutóbbi képein egymás mellett egzisztálnak az időben egymástól távol eső alakzatok, színek és mozzanatok.

Keserü Ilona: Sűrűsödő hangtestek

Keserü Ilona: Sűrűsödő hangtestek

Keserü Ilona: Sírkő motívum

Keserü Ilona: Sírkő motívum

Kovásznai György

Kovásznai György a rövid lélegzetvételű animációs filmek művelőjeként mind a hazai, mind a nemzetközi érában nagy népszerűségre tett szert. Egyaránt festett vászonra, rajzfilmjeit kockáról kockára festette meg, amellyel a permanens festőiség élményét érte el. Ezzel az ábrázolásmóddal merőben eltért a mainstream animációs módszerektől. Szabad szellemű alkotóként tekintettek rá, akinek munkáit nem lehetett besorolni egyik művészeti iskolába sem.

Szerinte „a mozgás időszakainak észlelése, a nem elszigetelt jelenség sorozatainak megfigyelése az élet filozófiája.” Novemberben szerepelni fognak alkotásai a londoni Clerkenwell Gallery Creative Fury kiállításán olyanokkal együtt, mint William Kentridge világhírű rajzfilmes.

Kovásznai György: Festménysorozat A '74-es nyár emléke című filmhez

Kovásznai György: Festménysorozat A ’74-es nyár emléke című filmhez

Részlet a Habfürdő c. animációból

Részlet a Habfürdő c. animációból

Magyar Ádám

Magyar Ádám igazi megszállottként vizsgálja a metropoliszok lüktetését. „A várost nagyon is természetes helynek tartom. Az emberi természet helye: olyan, akár egy termeszvár” – mondta ezzel kapcsolatban. A fotográfus pályája során többek között olyan nagyvárosokra szentelt hosszabb időt, mint Tokió, Hongkong, Shanghai, Kalkutta vagy New York.

Minden szériájában máshonnan és máshogyan szemléli a lét pulzálását. A digitális technika potenciálját maximálisan kihasználva saját készítésű, szkenerrel társított fényképezőgépet vagy ipari célokra használt kamerát részesít előnyben.

Nádler István

Nádler István a magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője. Kezdetben nagy hatást gyakorolt rá az informel festészet, majd a 60-as évektől festészetében egyre inkább a geometrikus absztrakció, illetve a hard edger nyer teret.

Fő inspirációit a magyar népművészetből, az európai klasszikus zenéből és a távol-keleti tradicionális zenéből meríti. A gesztusfestészetet metaforikus motívumai segítségével építette be a strukturális geometrikus absztrakcióba.

Vojnich Erzsébet

A művésznő mintegy húsz éve fest elnéptelenedett enteriőröket, amelyek mégis implikálnak egyfajta emberi jelenlétet. Az épületek falakkal körbehatárolt térrendszere egyszerre kozmikus és emberi: Vojnich ezáltal kalauzolja a szemlélőt az ismert világból egy ismeretlen felé. Alkotásain a belső terek azonban nem pusztán ábrázolatok, hanem inkább látomások.

A művésznő belső terei arra emlékeztetnek, hogy az épített falak által közrefogott tér egy ősi gesztussal létrehozott biztonsági zóna, ami egyúttal egy szent hely is.

Szilágyi Lenke

Szilágyi Lenke a kortárs magyar fotográfia emblematikus alakja. Egyedi képi világot teremtett, új nézőpontból, új tónusokkal. Az általa használt színárnyalatok igencsak variábilisak, néha túlkeményíti képeit, máskor azonban semmilyen manipulációval nem él sem a fényképezés során, sem pedig a sötétkamrában.

Tematikája egyszer megfoghatatlan, máskor pedig szinte szokványos. Esetenként különös egybeeséseket, fény-árnyék viszonyokat, tükröződéseket, nézőpontokat rögzít, máskor hétköznapi narratívákat. Mindezt a sokszínűséget rendkívül határozott egyéniségével fogja össze.

Szerző: Gellér Anna

Legyél te az első hozzászóló!