L’ambition féminine: a portréfotózás mestere, Annie Leibovitz

Egy fénykép akkor igazán jó, ha érzésekkel áraszt el, elgondolkodtat és feleleveníti bennünk az emlékezetes pillanatokat. A lencse túloldalán lévő személyen múlik minden: mennyire képes megfogni a pillanatot, érti-e a fotózás művészetét, a technikát, a karakter fontosságát? Annie Leibovitz többet is tud ennél, és ez az általa készített képeken is egyértelműen tükröződik. Különleges stílusa, karizmája és nagyívű munkássága révén megújította a portréfotózást, valamint a sztárfotográfia műfaját. Következzen tehát Annie Leibovitz kortárs fotográfus életpályája és munkái, amelyek mellett mi sem tudunk szó nélkül elmenni.

A fotográfia megjelenése 1839-re tehető, nagyjából ekkora érte el azt a technikai szintet, amelynek ismeretében már viszonylag könnyű volt fényképeket készíteni. Fontos lépés volt ez, ugyanis megnőtt az igény olyan képi ábrázolások iránt, amelyek a lehető legélethűbben mutatják meg a valóságot. A fotózásban van valami intim és megismételhetetlen: amikor lefényképezünk egy eseményt, szinte birtokoljuk, örök érvényűvé tesszük – az elmúlt idő egy pillanata kimerevedve tekint vissza ránk. Susan Sontag egyszer azt mondta: „Ha szavakkal is el tudnám mondani a történetet, nem kellene fényképezőgépet hurcolnom magammal.” Na de mi is kell ahhoz, hogy valakiből elismert fotós váljon? Azon kívül, hogy érteni kell a technikai részéhez, jól átgondolt képekre van szükség – sajnos ez a digitális instant fotózás korszakában már nem egyértelmű, sokszor hajlamosak vagyunk először képet lőni, aztán gondolkozni.

12211nypow02_J másolata

Noha a hírességek a közösségi médián keresztül önszántukból is egyre jobban beengedik a rajongókat privát szférájukba, a sztárfotográfia máig jelentős különálló műfajként van jelen. Először a ’60-as, 70’es évek környékén jelent meg Amerikában, csodás elegye volt a hollywoodi csillogásnak, a reklámnak és a művészi divatnak. A fotós szerepe is változott idővel: ezek ma már nem egyedi projektek, hanem stábbal, sminkesekkel, világítósegédekkel, látványtervezőkkel véghezvitt munkák. A témák provokatívabbak, és főként az a céljuk, hogy a sztárok a képek által a figyelem középpontjába kerüljenek.

Annie Leibovitz azonban teljesen más, egyedi oldalról közelíti meg a sztárfotográfiát: ugyan magazinok megbízására dolgozik, de alanyainak izgalmas, elvont szituációkat talál ki, figyelemreméltó művészi attitűdjével pedig ügyesen elfedi a képanyagok kommerciális mivoltát.

A huszadik század elején Amerikában közel ötezer női fotós volt jelen. Az egyik legkiemelkedőbb és leghíresebb közülük Annie Leibovitz, aki máig a világ egyik legünnepeltebb sztárfényképésze. Azt fotóz, amit akar és akkor, amikor akarja – persze ehhez rengeteg magas színvonalú anyag és több évtizednyi kemény munka kellett. Nagy hatással volt rá Henry Cartier-Bresson könyve, amely ráébresztette arra, hogy mi is a fotográfia, de Robert Frank munkássága, Richard Avedon portréi és Irving Penn munkássága is mély benyomást tett későbbi pályafutására. Tőlük tanulta meg, hogy a fényképezőgép egy igazolványt ad; egy útlevelet, amellyel a világon bárhova beférkőzhetünk. A húszas éveiben egy barátja által került a Rolling Stone magazinhoz, amely nyitott volt Annie művészetére, örömmel fogadták munkáit. Az első napján a szerkesztő már magával is vitte New Yorkba, ahol elkészíthette első Rolling Stone címlapfotóját John Lennonnal (bárcsak mindig minden ilyen egyszerűen menne!). (Érdekesség, hogy a fotográfusnő nem szerette a címlapra választott képet, ugyanis szerinte nem mutatott eleget az alany környezetéből.)

Később végigkísérte a Rolling Stones zenekar egész turnéját: végigdokumentálta a reggeliket, a vad bulikat, a koncerteket, a bolondozásokat és persze a legszomorúbb eseményeket is – például amikor Mick Jagger kórházba került. A velük való utazás gyümölcse lett az 1975-ös koncertkörutat bemutató sorozat, amely még jobban megdobta Leibovitz hírnevét. Fotóriporterként kezdte pályafutását, hírnevét viszont portréfotóival szerezte. A művésznő egy ideig még a zenei lapnál dolgozott, de közben elkezdett a portrék felé kacsintgatni. Az 1980-as években végül otthagyta a Rolling Stone-t, és a Vanity Fairnél kezdett dolgozni, miközben azért a világ vezető hírlapjai (Life, Time, Newsweek, Esquire, Independent) is rendre közölték fényképeit.

1991-ben ő lett a második olyan fotós, akinek még életében kiállították munkáit a washingtoni Smithsonian Institution Nemzeti Portrégalériájában. A kiállítás címe Annie Leibovitz fényképei volt, és több mint kétszáz fotót tárt a nagyérdemű elé. Magánéletéről viszont nagyon keveset tudunk. Három gyermeke van, de 1989-ben a már említett Susan Sontaggal kezdett élettársi kapcsolatba. Ezt az infót egyébként sokáig titkolták, csak az írónő halála után derült ki, hogy pontosan mi is volt köztük.

Susan Sontag by Annie Leibovitz

Leghíresebb fotóin színészek és zenei előadók szerepelnek. A Rolling Stone magazint humoros portréival varázsolta különlegessé, például a Meryl Streepről készült ,,fehér maszkos” képpel. Ennek az anyagnak a fotózása azonban nem kezdődött túl egyszerűen: Meryl akkoriban lett filmsztár, és még kényelmetlenül érezte magát a figyelem középpontjában. A fotózáson is arról beszélt, hogy ő nem nagy sztár, csak egy egyszerű színésznő, nem szeretne ekkora reflektorfényben fürdeni. A fotó végül úgy született meg, hogy Leibovitznak egy előző munkájáról maradt festékével fehérre mázolták a színésznő arcát, hogy ezáltal egy szerepbe képzelhesse magát.

meryl-streep-1981-annie-leibovitz

John Lennonhoz igen szoros kapcsolat fűzte, amelynek bizonyítéka a nagy port kavaró utolsó közös kép Johnról és Yokoról. Az eredeti felkérés szerint csak Lennon szerepelt volna a képen, de az énekes ragaszkodott ahhoz, hogy szerelme, Yoko is mellette lehessen. A fotó 1981-ben, Lennon meggyilkolása előtt néhány órával készült, és azóta is a popkultúra ikonikus remekműve.

A fotográfusnőt valóban az érdekli, hogy az általa fotózott személy milyen ember valójában. Elsősorban nem a hírneve miatt fotózza a alanyait, hanem azért, hogy megmutassa, ők is ugyanolyan átlagosak, mint akárki más. Elgondolásait, szokatlan koncepcióit leginkább fotózott személyek inspirálják. Ismert sztárokról készített portréi közül még Demi Moore 1991-es meztelen képét, Whoopi Goldberg tejben fürdős fotóját, valamint II. Erzsébet királynőről és Leonardo DiCaprio-ról készített felvételét érdemes megcsodálni.

AL_WG 283698 másolata

Annie számos magazinnak készített divatanyagot, számtalan címlapfotó büszke tulajdonosa. Mély érdeklődés fűzi az emberi testhez és emberi erőhöz, ezért fényképezett már sportolókat is – de persze nem a megszokott, edzés közben elkapott pillanatokban ábrázolta őket. Annie Leibovitz bebizonyította, hogy a technika önmagában vajmi kevés, a titok nyitja ugyanis az egyedi ötlet, a kreatív koncepció és az időtálló üzenet.

fairy-tales-2003-12-annie-leibovitz-1_173842804075 post-16808-0-56213300-1361050143 tumblr_m42t9nwsoM1qe9qato1_1280 tumblr_m42m2fY4Mw1qe9qato1_1280

Szerző: Kovácsová Kornélia

Legyél te az első hozzászóló!