L’ambition Féminine: Sofi Oksanen

Sorozatunk e részében egy olyan észak-európai írónővel (vagy inkább női íróval) foglalkozunk, aki Észtországból, Finnországból és Oroszországból hoz nekünk történeteket; ismeretlen és titokzatos helyszínekről, női sorsokról, kegyetlen zsarnokokról és véres diktatúrákról. A leghátborzongatóbb pedig, hogy művei olvasásakor rájövünk: bármilyen kontextusról is legyen szó, az erőszak és a zsarnokság mindenhol és mindig egy és ugyanaz marad…

Életünk számos területét meghatározza az eurocentrikusság, legyen szó filmművészetről, zenéről vagy irodalomról, az amerikai és a nyugat-európai kultúra döntően befolyásolja a hazai kultúrafogyasztást. Európa északi vagy keleti részei kapcsán örülünk, ha egyáltalán az adott ország fővárosának neve eszünkbe jut, pedig ennek nem így kellene lennie.

sofioksanen

Sofi Oksanen 1977-ben született, édesanyja észt, édesapja pedig finn származású. Regényeinek egyik meghatározó témája az identitás kérdése, amely családi életét is döntően befolyásolta: édesanyja a hetvenes években emigrált az akkor a Szovjetunió részeként létező Észtországból Finnországba. Írásainak gyakori alaphelyzete a diktatúra és/vagy a posztszovjet világ, ahol a nők marginális helyzete, az őket érő megaláztatás és erőszak, valamint a családi élet problémái egyaránt felütik a fejüket.

Bár első könyvét, a 2003-ban megjelent Sztálin tehenei című könyvét is nagy siker övezte, a világhírt a 2008-as Tisztogatás című regénye hozta el számára. Oksanen a Helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát, amely írói tevékenységére nagy hatással bírt, a Tisztogatás is először színházi dráma formájában került bemutatásra. Később viszont regényt írt belőle, melynek narratívájában és cselekményvezetésében még így is felfedezhetjük a dramaturgiát, és ennek köszönhetően még izgalmasabb és feszültebb mű született.

Sofi-Oksanen-by-Toni-Härkönen

Mint a legtöbb általa írt történetben, ezúttal is nők a főszereplők: egy idős észt nő, és egy fiatal orosz lány, akik két különböző rendszer elnyomott, meghurcolt áldozatai. Linearitás helyett Oksanen kihagyásos, időbeli vágásokkal színesített szerkezetet adott sztorijának, amelyben párhuzamosan ismerhetjük meg a két nő életét. A lebilincselő történelmi visszaemlékezés, a múltbéli események boncolgatása és az emberek naturalisztikus, őszinte ábrázolása mellett ez a könyv nagyon fontos társadalmi üzenetet közvetít: a nők elleni erőszak mindig is létezett, és a mai napig ugyanazokból a beteges, zsarnok és elnyomást hirdető gondolkodásmódokból fakad. A regényt több mint ötven nyelvre lefordították, finn-észt filmfeldolgozás született belőle, a darabot pedig színházakban is játsszák, itthon például a Kaposvári Csiky Gergely Színházban került sor bemutatójára.

hyperliteratura-sofi-oksanen-photo

Oksanen könyveiben folytonosságot, mozgalomszerűséget fedezhetünk fel. Olyan fontos emberi és össztársadalmi problémák kerülnek időről időre regényei középpontjába, mint az elnyomás, a prostitúció, a nők kiszolgáltatottsága, a patriarchátus, az anorexia, a bulimia és a szépségipar negatív hatásai. Történeteiben feleleveníti a szovjetek, a nácik, majd újra a szovjetek által megszállt Észtországot, ahonnan rengetegen próbáltak elmenekülni, többek között Finnországba. A kettős identitás azonban számos esetben konfliktusokkal teli, és sokak életére teljesen rányomta a bélyegét – Oksanen ezt a családja példáján is tapasztalhatta.

A nyelv, a történelemszemléletek és a múlt hatása ugyan Észtország példáján kerül bemutatásra, de mindenki felfedezheti benne saját hazájának történelmi korszakait, megismerve mindeközben a kelet-európai régió hányattatott huszadik századát. Az írónő munkásságát számos díjjal elismerték már, megkapta többek között a Finlandia és a Femina Étranger díjat, valamint a Svéd Akadémia Északi Díját, melyet „kis Nobelnek” is neveznek.

22668c76-f2a5-4ea0-a9f8-da77aef5572e

Sokan küzdünk az ellen, hogy a nőket a külsejük alapján méricskéljék, de Sofi Oksanen megjelenése mellett nem mehetünk el szó nélkül: számos stílusnak és szubkultúrának a jellegzetességeit viseli, egyszerre jelenik meg gótként, rockerként és hippiként. Öltözködése, sminkje és hajviselete a többféle irányzat kombinációja ellenére is egységes összképet alkot, amely párhuzamba hozható az írónő sokszínű irodalmi munkásságával.

Egy interjúban arról kérdezték, miért ügyel ennyire a külsejére, ha ellenzi a nők számára börtönként funkcionáló testkultuszt: „Nem hiszem, hogy így fogalmaztam volna. De azt elismerem, hogy hiú vagyok. Ellenzem a nemek egyenlőségének azt a fajta felfogását, amely szerint csinos szoknyában nem lehetsz egyenlő. Értem, hogy a nők előző generációi miért érezték szabadnak magukat attól, hogy levágatták a hajukat. De az nem egyenlőség, ha le kell vágatnod a hajad ahhoz, hogy egyenlő legyél. Az egyenlőség, amikor van választásod.”

Sofi_2_Toni_Harkonen

Az északi írónő nevét talán még nem ismerik olyan sokan, de bízunk benne, hogy az elkövetkezendő években egyre többen fogják olvasni műveit. A kortárs irodalom egyik megkerülhetetlen egyénisége, aki olyan témákról ír, melyekről talán soha nem tudnánk eleget beszélni. Sofi Oksanen művei azt a nőkről szóló diskurzust folytatják, melyet a múlt század elején Simone de Beauvoir és Virginia Woolf kezdtek el. Új regényében, a Normában újabb rejtélyes gyilkosságokat, a félelem által vezérelt világot és a szépséget csúf iparrá züllesztő kozmetikaipar hatásait mutatja be a főszereplő lány történetén keresztül. Olvasásra fel!

Szerző: Lesták Zsófi

Forrás és képek: sofioksanen.com, Origo, Toni Härkönen

Legyél te az első hozzászóló!