L’ambition Masculine: John Berger

berger

Pár napja hunyt el John Berger, író, forgatókönyvíró, műkritikus, aki egész generációk hozzáállását változtatta meg a művészetekkel szemben formabontó gondolkodásmódjának és közvetlen stílusának köszönhetően. Berger ráadásul még életében tananyag lett…

John Berger 1926-ban született Londonban, s hamar a művészetek felé vette az irányt. Az érettségi megszerzése után (illetve a második világháború befejeződésével, melynek során tisztként szolgált a brit hadseregben) több neves művészeti képzésben is részt vett, mielőtt festői pályára adta volna a fejét, s kiállításaiba rendszeresen bele lehetett futni a brit fővárosban a 40-es, 50-es években.

„Minden városhoz hozzá lehet rendelni egy nemet és egy életkort, melynek semmi köze a demográfiához. Róma nő, csakúgy, mint Odessza. London egy kamasz utcagyerek, ez nem sokat változott Dickens kora óta. Párizs mindazonáltal, úgy hiszem, egy húszas éveiben járó férfi, aki mély szerelemben van egy nála jóval idősebb hölggyel.”

berger3

A 40-es évek végétől fokozatosan az írás, a művészetkritika és a tanítás felé fordult. Már első novellájával, a Painter of Our Time-mal is nagy feltűnést keltett, hiszen egészen egyedi oldalról közelítette meg a művészetről való diskurzust. Az 1958-ben született szöveg egy fikcionális karaktert, a Magyarországról száműzött Lavin János festőt állította a középpontba, akinek naplóját az elbeszélő, John műkritikus találja meg és vesézi ki.

A szélesebb körű ismertséget mégis a televízió hozta meg számára a 70-es években. A BBC Ways of Seeing sorozatában mutatta be a nyugati művészet remekeit, s vázolta fel azok lehetséges interpretációit, mellyel tömegeket hozott közelebb a fine arthoz.

„Azért festettél meg egy pucér nőt, mert élvezted nézni őt. Aztán a kezébe adtál egy tükröt, elnevezted a festményt Hiúságnak, mellyel tehát morálisan is elítélted azt a nőt, akinek meztelenségét valójában csak a saját örömöd apropóján öntötted formába.”

berger5

A széria első részében egyébiránt Botticelli Vénusz és Mars című festményének ront neki egy késsel, és vágja ki belőle a női alakot, ezzel is felvezetve szakítását a hagyományos művészetértelmezéssel. A sorozatban a művészek szexizmusát is gyakran kritizálta, mely kifejezetten tabudöntögetőnek számított a korszakban.

Érdekes adalékként szolgálhat, hogy míg Frida Kahloért rajongott, addig Jackson Pollockot egy elmaradott gondolkodású, kevés tehetséggel megáldott alkotónak titulálta.

„Talán az életben az közelítheti meg egyedül a halhatatlanság érzését, melyet bárki is átélhet, ha vágyakoznak utánunk.”

berger2

Berger a forgatókönyvírásban is kiteljesedhetett, melynek során olyan barátokra tett szert, mint Tilda Swinton, aki tavaly a műkritikusról szóló dokumentumfilm rendezője is volt részben.

Az évek során számos díjat felhalmozott, többek között a Booker vagy a Golden PEN díjat. Hatása megkerülhetetlen a műkritikában, a művészetelméletben, illetve irodalomban egyaránt.

Forrás: New York Times, The Guardian

Legyél te az első hozzászóló!