Láthatóan, önmagunkként

11742980_10153400535309002_8147571142221175514_n

Nők vagyunk. Egyedien sokfélék külső és belső tulajdonságainkban egyaránt, és mindannyian rengeteg elvárásba ütközünk ebből az egyszerű tényből kifolyólag. De mi van akkor, ha egyáltalán nem passzolunk bele a sztenderdbe? Amikor a kiszabott szereprepertoár nem illik ránk, vagy amikor szexuális orientációnk társadalmilag diszkriminált? Akkor hogyan lehetünk mégis önmagunk? A női lét más minőségébe a Labrisz Egyesület két tagja, Kata és Eszter enged nekünk betekintést. Leszbikus szemszögből, feminista felhanggal.

Mi a Labrisz?

A Labrisz Egyesület Magyarország első és eddig egyetlen leszbikus szervezete. Széleskörű tevékenységének középpontjában az a jövőkép áll, melyben a szexuális kisebbségekhez tartozó nők bujkálás helyett láthatóságban, önmegtagadás helyett önfelvállalásban élhetnek, kiteljesedhetnek életük minden területén – ehhez nyújt támogató közeget az immár tizenhat éve működő Labrisz.

Az egyesület tagjai közösségi, kulturális eseményeket szerveznek, iskolai érzékenyítő programokat tartanak, segítenek kommunikálni a melegséggel kapcsolatos tudnivalókat a társadalom különböző rétegei felé, továbbá igyekeznek a megismerés eszközével felülírni a tévhiteket, tompítani a sztereotípiákat. Céljaik között szerepel a hazai leszbikus kultúra feltárása, gazdagítása és megismertetése, hogy a leszbikusság ne elnyomott, marginalizált, hanem a heteroszexualitással egyenrangú, és éppúgy vállalható identitás legyen.

„Azt gondoljuk, hogy a női lét önmagában speciálisabbá teszi a melegséget. Mert nőnek és nem heteroszexuálisnak lenni egyszerre kettős kisebbségi helyzetet jelent. Kisebbség a kisebbségben. Emiatt jó és fontos, ha van egy szervezet, ami ezeket a szempontokat célzottan figyelembe veszi.” – véli Kata.

DSC_0305 copy

Sok rejtőzködés, alkalmazkodás, megalkuvás után, komoly társadalmi, politikai harcok árán a leszbikusoknak sikerült kilépni a nyilvánosság elé, bekerülni a köztudatba. A láthatóság viszont még nem jelent teljes elfogadottságot. Sőt, ez markánsabb előítéleteket is szülhet, lázadó magamutogatásnak, provokációnak minősíthetik. Ez a tapasztalat. Sokak fejében téves kép él a leszbikusokról, így fals általánosítások születnek. Némelyeknek részben ezért válik fontossá az aktivizmus, hogy kiálljanak a közösségükért, valós tényekkel igazolva képviseljék annak érdekeit, és tegyenek a szükséges változásért.

Mit jelent leszbikusként aktivistának lenni?

„Felelősséget és szerepvállalást. Mi vagyunk azok, akiket konkrétan látnak az emberek. Azok is minket látnak, akik szélsőséges nézeteket vallanak. Nagy bátorság kell hozzá, hogy felvállaljuk ezt. Gyakorlatilag a magánéletünket tárjuk nyilvánosság elé, de számunkra nagyon fontos, hogy hiszünk valamiben. Hiszünk abban, hogy amit csinálunk, az hasznos.” – vallja Eszter.

Leszbikus aktivistának lenni tehát annyit tesz, mint kiállni az emberi jogokért, az esélyegyenlőség mellett, bővíteni a melegséggel kapcsolatos ismereteket az iskolákban, érzékenyíteni a többségi társadalmat – nem kevés szabadidőt, energiát áldozva az ügyre. Ekkor az aktivizmus már nem csupán részét képzi a mindennapoknak, hanem egyfajta szimbiózisként van jelen az ember életében. Identitássá válik. Éppen ezért nem lehet/kell éles válaszvonalat húzni a civil és a leszbikus aktivista lét közé.

„Én nagyon hamar azt éreztem, hogy nekem Labriszban dolgom van.” – teszi hozzá Kata, részben külföldi tapasztalatok tükrében. „Ez valahogy az enyém, az én ügyem; a legfőbb motivációm, amit persze a közösség is táplál. Ez tartja fenn a lelkesedést, ami néha eltűnik, de valahogy mindig újra tud töltekezni.”

PA132580 copy

Az aktivista szerep inspiráló lehet azok számára is, akik még nem mertek előbújni, esetleg egyáltalán nem is tudtak a leszbikus közösségről. A sztereotípiák terén pedig a popkultúra pornópácos leszbikus nőképét felülírja a látható leszbikus aktivista képe, aki a homofób férfi rémálma. És hogy még feminista is? Kész horror.

A feminizmus az a radikális eszme, mely szerint a nő is ember

Mint tudjuk, a feminizmus a nők egyenjogúságáért szerveződött mozgalom. Sokan tévesen kisarkítva a férfigyűlölettel, anyaságellenességgel, egy negatív női mozgalommal azonosítják, ami miatt manapság szitokszóvá vált. A feminizmus tágabb értelemben véve egy társadalmi program, ami az elnyomás összes megnyilvánulási formáját elítéli és küzd azok ellen. Úgy tartja, a különbözőségek miatt (nem, külső megjelenés, szexuális orientáció, vallás stb.) senkinek nem kellene negatív diszkriminációban részesülnie.

A mozgalom fellép a társadalom által mindkét nemre rápakolt nemi sztereotípiák ellen, ami érthető, hiszen e téren a férfiak is szembesülnek a beskatulyázás megnyilvánulásaival. Mindemellett a női lét még mindig hátrány az élet „versenyében”. Ha egy nő ugyanazokat az eszközöket használja, mint egy férfi, akit kompetensnek, asszertívnak tartanak, a nőt dirigálónak és agresszívnak minősítik. Sőt. Fenyegetőnek („feministának”) titulálják. Mit is fenyeget? A „status quo”-t, a fennálló rendszert, a privilégiumokat.

„A férfiak nagy része nem érti a feminizmust. Sokfejű szörnynek látják, ami be akarja kebelezni őket. Úgy érzékelik, hogy azok a nők, akik feministának vallják magukat és egyenjogúságért harcolnak, az ő jogaikat csökkentik. Mert ők a saját jogtöbbletüket kizárólag a nők kisebb mértékű jogaihoz képest tudják értelmezni.” – fejti ki Eszter. És ehhez jön a tender a genderben, vagyis a heteroszexizmus. Tehát ha nő vagy, akkor férfiak iránt kell vonzódnod, nincs mese. És nőként anyai érzéseid kell, hogy legyenek, mert a „normális” nőnek vannak anyai ösztönei. A „leszbikus anya” mint fogalom meg biztos valami sci-fi.

„Annak, hogy én milyen biológiai nembe születtem, nem kellene meghatároznia semmit.” – mondja Kata, majd hozzáteszi: „Nagyon nehéz ebben a társadalomban »gender nonkonform« (azaz a társadalmi nemi sztereotípiáktól függetlenül) mozogni. Pedig én sose passzoltam bele a nemi sztereotípiákba. Ilyenkor pedig a társadalom visszajelzi neked, hogy »te olyan furcsa vagy«.”

P5223397 copy

„Ezért is jó, hogy van a Labrisz.” – teszi hozzá Eszter.  „Mert olyan teret nyújt, ahol ez az egész problémakör egy lehetőségkörré változik. Egyfajta komfortos »velünk otthon vagy«-érzést ad. Női teret, ahol nem kell megfelelni a többségi elvárásoknak. Olyan közeget, ahol mindenki önmaga lehet.”

Hogyan tovább?

„Ugyanígy” – vallják a lányok. Akkor is, ha a többségitől eltérő szexuális orientáció kérdéskörét hazánkban a nagyobb rész még mindig négy fal közötti magánügyként, vagy éppen divathóbortként tartja számon. Mindeközben Nyugat-Európában a szexuális orientáció kérdésköre már az emberi jogok közé tartozik. Sokat kell még fejlődnünk.

„Az elmúlt tizenöt évben ugyan nagyon sokat változott pozitív irányba a helyzet.” – véli Kata, majd hozzáteszi: „A társadalom többségét még nem tudtuk megszólítani, de sikerült láthatóbbá tenni a leszbikus nőket, és támogató közösséget, biztonságos teret adtunk nekik.”

„A szükséges, átfogó változás lassabban alakuló, generációkon átívelő folyamat.” – egészíti ki Eszter. „Közös női erővel megvalósítható. Mi is ezért dolgozunk.”

 A cikk a PS Magazin aktuális számában, az EQUALITY issue-ban olvasható.

Szerző: M. Niki

Fotók: Erdélyi Tea

Legyél te az első hozzászóló!