Micsoda Anyák voltak!

Szendrey Júliát, mint az özvegyi fátylat túl korán eldobó Petőfinét emlegetik, Lady Diana a bulimiás hercegné, aki autóbalesetben halt meg, a szeretőjével, Maria von Trapp pedig A muzsika hangja musical mindig vidám, mosolygós nevelőnője, aki boldogan szolmizálgat a hegyekben a ház urának gyermekeivel, akikből kórust alapít. Mi a közös ezekben a nőkben? Hogy mind anyák is voltak. Vágytak-e azonban szívük mélyén ténylegesen az anya szerepre? Milyen módon nevelték gyermekeiket? Milyen mintákat vittek tovább? Való volt-e nekik az anyaság? Hogyan emlékeznek gyermekeik rájuk, mint anyákra? Budai Lotti regényíró, nőtörténeti kutató és Zubor Rozi, háromgyermekes újságíró, IgenAnya, nemrég, az Álomgyár kiadásában megjelent első közös könyvükben, a Micsoda anyák voltak!-ban ennek jártak utána. 24 nő anyai oldalát mutatják be.

Diana és az ő szeretetnyelvei

Lady Diana kétségkívül formabontó volt a brit fenséges anyák sorában. Szeretetét verbálisan is fizikálisan is kifejezte gyerekei felé, amit a család részéről értetlenkedés fogadott. „Agyonbabusgatom a srácaimat.” – mondta el Andrew Mortonnak önéletrajzi könyve készítésekor, Az ölelés kiskönyve című akkori brit kiadványt pedig szülő ismerősének is osztogatta. Volt azonban – érthető módon a legnehezebb években - hogy ő sem mindig a megfelelő szeretetnyelvet használta. Már a különélés évei akarta Vilmost egy különleges meglepetéssel kárpótolni: a trónörökös egy nap arra tért haza a szünidőre, hogy anyja találkozót szervezett neki a falát díszítő poszterek modelljeivel, Claudia Schifferrel, Christy Turlingtonnal and Naomi Campbellel. A kiskamasz herceg maga is igen megilletődött a vendégek láttán.

Sissi, és az ő Egyetlene

Sissiről sokan tudják, hogy a valódi anyai szeretet csak legkisebb lányához, Mária Valiériához fűzte, akit már gyerekkorában úgy hívtak ezért: az Egyetlenke. Sissi rajongó szeretete és túlságosan óvó gondoskodása - még sétálni sem engedte el szívesen egyedül lányát - azonban olykor nehézséget okozott Mária Valériának, ám ennél is nehezebb volt azt kezelnie, hogy idősödő és egészen elmagányosodó anyjának valóban ő volt az „egyetlene”: az egyetlen gyermeke, lelkitársa, barátnője, útitársa… Akivel rendre megosztotta legsötétebb gondolatait is: „(A Mama)...azt mondja, kín az élet, és sejteti, hogy legszívesebben öngyilkosságot követne el. „Akkor pokolra kerülsz.” mondta a Papa. Mire Mama így válaszolt: „A pokol már a földön van.” Meggyőződésem, hogy a Mama soha nem követ el öngyilkosságot; ám hogy a terhére van a élet, ennek tudatában a Papa éppoly boldogtalan, mint én, órákon át siránkozunk rajta.” – írta Mária Valéria naplójában.

Marie Antoinette színesbőrű gyermeke

Marie Antoinette-ről kevesen tudják, hogy több gyermeket is adoptált. Először egy szegénysorban élő kisfiút, François Michel Gagné-t, majd elhunyt szobalánya, illetve a király egy eltávozott altisztjének a lányait is magához vette. Egyikük vérszerinti lánya, Marie- Thérèse játszótársa lett. A legkülönlegesebb azonban Jean Amilcar volt: Szenegálból, rabszolgaként érkezett az udvarba, de a királyné felszabadította és magához vette. Bár a felségeket a forradalom alatt bebörtönözték, a királyné egy darabig tudta anyagilag támogatni őket, majd távolabbi rokonokhoz, illetve zárdába kerültek. Kivéve Jean Amilcart, őt a forradalmárok az utcára tették, vélhetően ott is halt meg. Az első fiú pedig alighanem nehezen viselte, hogy jóval alacsonyabb sorból való, mint az őt körülvevő gyermekek. Dühödt királyellenes lett: 1792-ben a forradalmi hadsereg katonájaként esett el.

Szendrey Júlia, több mint csak asszony, több mint csak anya

Az öt gyermeknek életet adó (ebből felnőtt kort sajnos csak négy élt meg) Szendrey Júlia nem éppen a hagyományos női szerepeket képviselte. Modern nőként gondolkodott, mindig is többre vágyott, mint egy akkoriban élt átlagos nő. És többet is tett, 1854-ben kezdett el verseket írni, amelyekből a családi élettel, anyasággal kapcsolatos versei jelenhettek csak meg olyan lapokban, mint a Magyar Nők Évkönyve vagy az Anyák Hetilapja. És a következő évben jelentek meg fordításában Andersen világhírű meséi – amelyeket egyébként gyerekeinek ajánlott. Bár már éltében többen elismerően beszéltek, sőt írtak is munkásságáról, ő nem volt biztos abban, hogy a helyes úton jár. Egyrészt lelkiismeret-furdalása volt, amiért mással is foglalkozik, mint a családja jóléte, másrészt önbizalomhiányában félt, hogy mindezt teljesen feleslegesen teszi. Ekkoriban írott, Tűnődések nevű naplójában jegyezte le ezeket a sorokat, amelyeket akár ma is megfogalmazhatna (sőt, meg is fogalmaz) bármelyik dolgozó anya: 

„Nem feledhetem ilyenkor, hogy nem irónő, hanem anya, feleség, háziasszony vagyok, hogy gyermekeim, férjem, s háztartásom van, s hogy kötelességem mindenek fölött ezeknek szentelni időmet s két kezem munkáját. Irói tehetségem igen kétséges, bizonytalan, mint iró tán nem használnék soha semmit sem, s igy pedig mint nő, mint anya, hivatásomat teljesitve, tisztaságot, rendet, jólétet teremthetek házamnépe körül. ... Minden pillanat, mit irói foglalkozással töltenék, tőlük lenne elvonva, pedig nem tartozom-e nekik szentelni szívem minden dobbanását, életem minden perczét! S hogyan merjem ezt megszegni, mikor nem tudom, hogy mint irónő birnék-e némi képességgel...”

A könyvről és a szerzőkről

Micsoda anyák voltak! Ismert nők eddig kevésbé ismert oldala

Mi történik, ha a sors összesodor egy író-nőtörténeti kutatót és egy háromgyermekes újságírót? A Micsoda anyák voltak! egy különleges találkozás eredménye, és egyben Magyarország egyik leghallgatottabb podcastsorozatának, a Micsoda nők voltak!-nak a továbbgondolása: Budai Lotti és Zubor Rozi elhatározták, hogy felderítik, milyenek is voltak az általuk oly nagyra tartott és rendkívüli nők a gyerekszobában. Hiszen hiába ismerjük például Margaret Thatcher, Josephine Baker vagy Marie Curie eredményeit és a sikerhez vezető útját, arról, hogy ezek a nők miként nevelték gyerekeiket - és ők később hogyan emlékeztek rájuk -, vagy hogyan élték meg saját anyaságukat, már jóval kevesebbet tudunk. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni ez a kötet. De félreértés ne essék; ez a könyv nem a történelem ,,legjobb" vagy épp ,,bezzeganyáinak" agyűjteménye...

Azt, hogy ezek a nők miként viszonyultak gyermekeikhez és saját anyai mivoltukhoz, nemcsak koruk és társadalmuk, de egyéni múltjuk is nagyban befolyásolta. Egyeseknek sikerült saját gyermekkori traumáikat feldolgozni, másoknak nem. Voltak, akik továbbörökítették a káros családi hiedelmeket, mások képesek voltak
azokat letenni. Ám az írónőket e kötet megírásakor nem az ítélkezés, hanem a megértés vezette; a kötődési és nevelési minták mögött meghúzódó ,,miért"-ekre voltak kíváncsiak. Zubor Rozi, háromgyermekes IgenAnyaként, Média a családért-közönségdíjas újságíróként, az ÉvaMagazin.hu főszerkesztőjeként és a Mesélj, Anyukám! podcast alapító műsorvezetőjeként, Budai Lotti pedig a nagy sikerű Rizsporos hétköznapok sorozat és népszerű történelmi regények szerzőjeként lehet ismerős az olvasóknak; közös írói munkásságuk első állomása a Micsoda történetek sorozat első része, mely ismert személyiségek anyai mivoltával foglalkozik. A szerzők történelem, nők és anyaság iránti elhivatottsága, szakmai tapasztalata a garancia arra, hogy a kötetben tárgyalt nők életének eme szegletét alapos kutatómunkára támaszkodva, mégis szórakoztató formában tárják az olvasók elé.

A Micsoda anyák voltak című könyvet az Álomgyár kiadó forgalmazza és elérhető az összes ismert hálózaton 
Ára: 6499 Forint