Mit tesz az Európai Unió a nőkért?

o-FEMINISM-IN-2014-facebook

Habár manapság (kis túlzással) a csapból is a feminizmus folyik, az Európai Unió 28 tagállama a női jogokat érintő témákban közel sem beszél azonos nyelvet. Hogyan születhet így döntés többek között az egyenlő bérezés és az abortusz kérdéséről? Mit tehet és mindenekelőtt mi az, amit már most megtesz az EU a nők érdekképviseletében? Ezt vettük górcső alá. 

Egyenlő bérezés

A Római Szerződés már 1957 óta tartalmazza a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód alapelvét. Ennek fejében az EU célkitűzései között alapvető elvként fogalmazódik meg a nemek szerinti béregyenlőség, valamint minden tagállamban kötelezően bevezetett elvárás lett, az adatok mégis arról árulkodnak, hogy az európai nők csaknem 16%-kal keresnek kevesebbet a férfiaknál. Tehát semmi sem mutat abba az irányba, hogy ez a különbség érezhetően javulna.

A tények tagállamonként igen eltérőnek bizonyulnak. A legrosszabbul teljesítők élén Észtország áll 30%-kal, majd Ausztria 23%-kal, a “bronzérmes” pedig meglepő módon Németország, 22%-kal. Az egyenlőség előremozdítása nem csupán a jogszabály tökéletesítésével valósítható meg, mivel a díjazásbeli egyenlőtlenségek legfőbb aktorai a munkáltatók, így az ő felelősségük a jogszabály betartása és alkalmazása. Emellett persze saját érdekük az is, hogy felelősségteljesen járjanak el a nemek közötti egyenlőség kérdésében, hiszen a mikrogazdaságok adataiból következtethetünk az országos szintű értékekre.

A bérkülönbség valós probléma, mely által a nők sokkal jobban kitettek a szegénységnek, kiváltképp az egyszülős családokban. Ez viszont azért is dühítő kissé, mert a helyzet igencsak paradox: a nők szinte minden tagállamban a férfiaknál jobban teljesítenek az iskolákban, s több a diplomával rendelkező nő, mint férfi. Ennek ellenére miért kerülnek kedvezőtlenebb feltételekkel a munkaerőpiacra, nőiségükből adódóan miért indulnak hátránnyal, a termelőképességük miért kevésbé megbecsült? Hogyha a fent említett kérdések létjogosultságot és aktualitást kapnak, s a helyzet az, hogy erre nagyon nagy szükség lenne, akkor kijelenthetjük, hogy 2016-ban még mindig a patriarchátus többlethatalmával állunk szemben.

paygap

Nemi erőszak, fizikai és mentális bántalmazás

Nem csak a munkaerőpiac területén éri a nőket diszkrimináció. Vérfagyasztó az adat, miszerint minden tizedik európai nőt ért 15 éves kora óta valamilyen formában szexuális bántalmazás, minden huszadik nőt pedig megerőszakoltak. A száraz tényeken túl gondoljunk bele abba is – csak hogy életszerűvé váljanak az adatok –, hogy ezek alapján a tágabb ismerősi körünkben esélyesen van valaki, aki érintett ebben. Szörnyű, hogy mindezt csak feltételes módban mondhatjuk, hiszen az eseteknek még mindig csak kevés százaléka mérhető, közülük is leginkább azok, melyek a közéletben történetek. Sürgősen orvosolnunk kellene a témához tapadó szégyent, hallgatást és áldozathibáztatást.

Az adatok szerint minden ötödik nőből legalább kettőt bántalmazott már – fizikálisan vagy mentálisan –  aktuális vagy régebbi partnere. Az EU-ban élő nők fele legalább időnként kerül olyan helyzeteket, helyszíneket azért, mert valamilyen bántalmazástól tart. Az EU Általános Ügyek Tanácsa 2008. december 8-án a nők és a lányok elleni erőszakról közölt iránymutatást. Ebben megfogalmazódik, hogy az Európai Unió politikai szinten és hosszú távon elkötelezi magát a nők jogai mellett, s a nők elleni erőszak leküzdésére három, egymással összefüggő lépésre összpontosít: az erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és támogatására, valamint az elkövetők bíróság elé állítására. Az Európai Tanács által 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezmény az első olyan jogilag kötelező erejű eszköz, amely regionálisan védi a nőket és foglalkozik az erőszak olyan különböző megjelenési formáival, mint a pszichológiai erőszak, a követés, a fizikai erőszak, valamint a szexuális bántalmazás.

Magyarország 2014. március 14-én ugyan aláírta az említett egyezményt, de törvénybe iktatása azóta sem történt meg. Rosa Logar, az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszakkal foglalkozó szakértői csoportjának (GREVIO) vezetője elmondta, hogy az Isztambuli Egyezményt az Európa Tanács 47 tagországának szakértői készítették el, tartalmát széleskörű konszenzus övezi. Hiába a konszenzus, nálunk (szokásos, magyar virtus szerint) a nők elleni erőszak felszámolásának ügyében ez ideáig nem született végleges döntés.

Abortusz

Az eddig elmondottak alapján úgy tűnhet, az EU erősítené és homogenizálná jogalkotását nővédelmi fronton, de a tagállamok között nagyobb a széthúzás, mint gondolnánk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az abortusz-politika kontrasztossága. Európában a tagállamok közül Máltán a legszigorúbbak a korlátozások, a nők még abban az esetben sem dönthetnek a terhességmegszakítás mellett, ha nemi erőszak áldozataként estek teherbe. Az országban egyébként az abortusz – akárcsak a válás – bűncselekménynek számít. Írországban is skarlátbetűs tiltás övezi az abortuszt, kivéve ha a magzat az anya életét veszélyezteti, Cipruson pedig kizárólag nemi erőszak következtében teherbe esett nőknek engedélyezik a terhességmegszakítást, valamint abban az esetben, ha a magzat valószínűsíthetően valamilyen rendellenességgel születne.

Bizonyos országokban (Lengyelország, Spanyolország) egészségügyi okokból végeztethető csak a beavatkozás, illetve vannak olyan országok is, ahol jogilag ugyan nem tiltott az abortusz, a nők mégis falakba ütköznek. Franciaországban és Belgiumban például sorra zárnak be a születésszabályozási központok, míg másutt, például Olaszországban, jelentős konzervatív fenyegetettséggel találják szembe magukat az érintettek. A sokrétű szabályozás által előidézett jelenség az abortuszturizmus, amely során a nők saját országuk korlátozása miatt kénytelenek olyan helyen elvégeztetni a megszakítást – nyilván borsos áron –  ahol a beavatkozás engedélyezett és kevésbé stigmatizált.

Az abortusz kérdése a nők körében is igen megosztó, nem jelenthető ki egyöntetű vélemény a témával kapcsolatban. Ezt bizonyítja az Egy közülünk elnevezésű petíció is, amely a terhességmegszakító szervezetek financiális elapasztását támogatja – a kérvényt már közel 2 millióan írták alá. Az Európai Unió 2002-ben elindított egy nem kötelező jellegű javaslatot az abortusz legalizálásának érdekében, ám nem hozott áttörő sikert. Hazánkban ugyan nem tiltott a művi terhességmegszakítás, de Alaptörvénybe vésett szabály, hogy „az emberi életet a fogantatástól kezdve védelem illeti”. Ez elég kemény megfogalmazás normaszöveg szintjén és ingoványossá teszi az nők önrendelkezése alatt  lévő, egyébként sem szilárd talajt.

flat,1000x1000,075,f.u4

Az egy helyben toporgás politikája

Az Európai Unió kezdeményezőkészsége vitathatatlan, ugyanakkor nem elég erős a hangja, jobbnak látja ha nem szól bele túl erélyesen a nemzetek nőjogi szabályozásába. A patriarchátus különböző erővel, de egész Európában jelen van. A skandináv országok jóval előrébb tartanak, a nők szavazati jogának szempontjából Finnország tekinthető élharcosnak, mivel ott már 1907-ben megkapták a nők a választójogot. Az EU számos problémás kérdéskörben jó irányba indítja el intézkedéseit, de jelentős ellenállás érzékelhető a sokszínű tagállamok felől. Minden ország a saját politikai és gazdasági érdekeit tartja csupán szem előtt, megfeledkezve az egység erejéről.

Egy-egy jól kidolgozott, működőképes és széles körben kiterjedő érdekvédő szabállyal olyan égető problémákat lehetne helyén kezelni, mint a nőket ért szexuális erőszak, családon belüli erőszak vagy a gyermekbántalmazás. Az EU 28 tagállama közül nagyon kevés követi valóban a társadalom szövetén keletkezett egyre nagyobb hasadásokat. A probléma nagyon összetett: az érintettek a hallgatás leplébe burkolóznak, a jog keze pedig nem érhet el mindenhová, igaz nem is erőlteti meg magát túlságosan. Magyarország enyhén szólva nem élharcos a nők egyenlőségének kérdésében, de mégiscsak jelent valamit, hogy az Unió néha feldobja a labdát és gondolkodásra készteti a témán bóbiskoló honatyáinkat. Addig is, lányok, ne hagyjuk abba a mindennapos törekvéseket az egyenlőségért – legalább személyi szinten változtassunk!

women

Szerző: Sashegyi Petra

Legyél te az első hozzászóló!