Nálunk keresztvetéssel reagálnak a feminizmusra − Papp Virággal beszélgettünk

pappvir

Gépeljük be a Google-be, hogy Virágéknál! Igen, a jól ismert gyerekdal számtalan verziója és dalszövege tárul elénk, de amit mi keresünk, az Papp Virág grafikus munkássága, amelynek népszerűsége, ha továbbra is ilyen rohamos iramban nő, a mondóka elé verekszi magát. A grafikák üzenetéről és a feminizmusról is szó esett a vele készített interjúnkban…

Mesélj egy kicsit magadról és a márka megalapításának körülményeiről!

Körülbelül egy éve kezdődött el a Virágéknál története. Előtte két reklámügynökségnél is dolgoztam két évig, ami nekem épp elég volt arra, hogy rájöjjek, nem ez a nekem való terep. Akkor még nem tudtam, mihez is fogok kezdeni ezután, de éreztem, hogy valamit lépnem kell. Nehéz volt átváltani a szabadúszó életformára, főleg mivel a munkahelyemnek köszönhetően stabil anyagi háttérrel rendelkeztem. Egy ilyen vállalkozás indításának pedig megvannak a buktatói; sosem lehet tudni, be fog-e indulni, és mi történik, ha nem. A szüleim eléggé aggódtak, de végig támogattak, szóval ez egy kicsit meredek időszak volt, viszont úgy tűnik, megérte.

pappvirag

Mennyire volt tudatos a márkaalapítás? 

Ez a képi világ már régóta velem van, hasonló stílusban rajzolok jó ideje, de nem gondoltam rá, hogy ezeket másnak is megmutassam. Otthon skiccelgettem, de a rajzok nem a közönség számára készültek. A táskákat is először csak magamnak készítettem, majd kiraktam a profilomra, hogy „nézzétek srácok, ezt csinálom!” Egyből érkeztek is a visszajelzések az ismerősöktől, hogy nekik is csináljak szatyrokat. Így kezdődött, azonban nem volt konkrét tervem, hogyan is kell végigvinnem ezt, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Egyébként a Virágéknál oldalán többes számban írok mindig, mert van 1-2 barátom, akik segítenek a marketing részében, de én szerzem be az alapanyagot, én illusztrálok és szitázok otthon, illetve a postázás is az én reszortom.

Miért ezt a nevet választottad a márkának?

Mert kézenfekvő volt. Volt egy régi Instagram-fiókom, amit ugyanerre a névre kereszteltem el. Sokaknak beugorhat az ismert mondóka, ehhez tartozik is egy vicces sztori: régen úgy képzeltem el, hogy a Virágéknél ég a világ egy boszorkánycsaládról szól, akik otthon sütik a rántott békákat. Tizenévesen döbbentem rá, hogy ezt nem is úgy gondolták… Talán a külföldi vásárlókra nézve annyira nem kézenfekvő ez a választás, de most már így marad.

pappvirag2

Az elsőnek humorosnak tűnő kreációk mögött fontos üzenet rejtőzik. Hogyan fogadja a hazai közönség a feldolgozott témáidat?

Világviszonylatban sokan készítenek hasonló dolgokat, de én úgy látom, itthon még nem igazán terjedt el ez a trend. Közönsége úgy tűnik, akad, de nincsenek nagyon olyan tervezők, akik ráfeküdnének erre a témára a fogyasztható művészet szintjén. Nyilván vannak feminista alkotók, festőművészek, akik komoly sikereket érnek el, de az enyémhez hasonló kezdeményezéssel még nem igazán találkoztam Magyarországon. Úgy tűnik, ez egy hiánycikk volt, mert hihetetlenül rákaptak a lányok. Számomra az a szimpatikus az egészben, hogy nem kellett agresszívan hozzáállni ahhoz, hogy ez üssön, hanem hétköznapi apróságok is elegendőnek bizonyultak. Azt hiszem, ezért kedvelik annyian.

Mióta foglalkoztat a feminizmus?

Már elég régóta, de abszolút nem volt tudatos bennem, hogy ezt feminizmusnak hívják. Ha a véleményemet kellett képviselnem, mindig is volt egy karakteresebb kiállásom, határozottan megmondtam, mit gondolok; viszont az elmúlt években teljesedett ez ki bennem igazán. Természetesen az egyenjogúság minden más területén is azon az állásponton vagyok, hogy próbáljunk egyenlő emberként tekinteni egymásra, ez egy nagyon fontos téma az életemben. Igaz, úgy érzem, még sok mindent nem tudok például a feminizmussal kapcsolatban sem, de ezekről a dolgokról nem csak az tud beszélni, aki elolvasott egy csomó könyvet róla. Én ezt nem tettem meg, azonban vannak személyes élményeim és nem kellett PhD-t szereznem hozzá, hogy erős véleményem alakuljon ki a témáról. Ez velünk történik, ezért tudunk arról beszélni, hogy mit jelent számunkra, vagy éppen milyen nehézségekkel jár. A nyugati országokban sokkal könnyedebben állnak hozzá ehhez a dologhoz, nálunk meg keresztvetés és ujjal mutogatás megy, hogy „nézd már, ő feminista!”

15044646_1811774455765172_1559559037_o

Mi inspirál a munka során? Van olyan márka, amely nagy hatással van rád?

Konkrét márka nincsen, de követem, hogy kik és mit alkotnak, Instagramon szoktam például sokat böngészni. Nagyon vicces, hogy gyakran az enyémhez hasonló dolgokat látok és valószínűleg ugyanazokon a gondolatokon keresztül jutunk el oda, hogy leírjuk vagy megrajzoljuk azokat. Ők az én „lánytestvéreim”, a világ más pontjain. Inspiráció gyanánt a barátaimat és a közvetlen környezetemet emelném ki, akikkel folyamatosan reflektálunk egymásra. Sokszor előfordul, hogy azt érzed, valami nagyon nem oké, nem tudod, min kellene változtatnod és olyankor valamelyikünk visszajelez, hogy „b**d meg, nagyon jól csinálsz mindent!” Ezek lehetnek akár hétköznapi kis nehézségek is, de jó a barátnőimmel, az anyukámmal vagy a nővéremmel beszélni róluk. Például arról, hogy mi az, amiben megakadtunk és ezek miatt már korlátozzuk a saját szabadságunkat − azért, hogy megfeleljünk egy képnek, ami a fejünkben él, de igazából a társadalom elvárásai miatt alakítottuk ki.

Hol kaphatók az általad készített darabok?

A Telep felett a JUDAS-ban, a Pstr Store-ban, amit egy nagyon kedves barátnőm üzemeltet (ott található egyébként a Fux Shop néven futó saját brandje is), illetve vagyok még a Szia+-ban, online pedig az Etsyn. Ez utóbbiról egyre több külföldi megrendelés érkezik, postáztam már Ausztráliába, New Yorkba, Montrealba és egy csomó más helyre is. Borzasztóan izgalmas, amikor küldenek róla fotókat: egyszer egy Beyoncé koncertől is kaptam, ezeknek elképesztően tudok örülni. Közben pedig csak egy egyszerű vászontáskáról van szó, és mégis annyit tud valakinek jelenteni, hogy képes elküldeni egy képet róla a világ másik oldaláról.

15044750_1811774602431824_1431709155_o

A grafikáidat táskákra készíted, illetve kitűzőkkel is foglalkozol. Tervezed bővíteni a kínálatot? Mik a terveid  a jövőre nézve?

Jelenleg illusztrációkat készítek, de nem feltétlenül a márkával összefüggésben. Nyáron felsőkkel is foglalkoztam, azokat szeretném ismét visszahozni, és valami print anyagban is gondolkodom. Először naptárat szerettem volna, de azzal már lehet, hogy elcsúsztam így, novemberben… Mindenképpen tervezek valami kézzel fogható dolgot, például egy kis noteszt, színezőt vagy képeslapot létrehozni, amit el lehet küldeni a barátnőknek, hogy „jó vagy, nincsen veled semmi baj”. Emellett imádok kollázsokat készíteni, ezt is szuper lenne valahogyan kombinálni a márkával. Akár színes mintákat is kipróbálnék, mert jól működik ez a fekete-fehér vonal, de úgy érzem, több van bennem ennél.

A kitűzők vagy a táskák iránt nagyobb az érdeklődés?

Először azt hittem, hogy a kitűzők szereznek majd nagyobb népszerűséget, mert más országokban eléggé trendivé vált az elmúlt időszakban, de itthon jobban viszik a táskákat. Lehet, hogy ez az indie kultúra hatása az elmúlt 8-10 évből, és mi emiatt maradtunk meg a szatyortáskáknál. Rajtam most éppen egy egyszínű látható, de szoktam a mintáimat tesztelni: ha sétálok, belepillantok a kirakatokba és ellenőrzöm, okésan néz-e ki, átmegy-e a tesztemen.

pappvir

Nemrég szerveztél egy late night shoppingot a Fux Shoppal − mint az előbb kiderült, a barátnőddel közösen. Hogyan sikerült az este, milyen tanulságokat vontatok le belőle?

Nagyon király volt! Iszonyatosan sokat készültünk rá, de nem gondoltuk, hogy ennyire jó végkifejlete lesz, ez mindkettőnket meglepett. Nórival arra hangolódtunk rá, hogy az este a nőkről szóljon, találkozzunk, beszélgessünk, forduljunk mosollyal egymás felé, és ne arra koncentráljon mindenki, hogy „hogy néz már ki” vagy „úristen, ő az exemmel jár”. Egy közös barátnőnk DJ-zett, ha már a girl powerről szólt a koncepció. Én egész este csak pislogtam, hogy tömegével érkeztek a boltba, el is fogyott az összes bor és süti. Szeretnénk még ilyet, nem is feltétlenül a shoppingra fókuszálni, hanem egy közös projektet vagy workshopot elindítani. Nem forrt még ki teljesen, mi lehetne ez, de úgy érzem, sikeresen végződne. Azt hiszem, ez az egyik jövőbeli tervem.

Képek: Papp Virág

Szerző: Tamás Cintia

Legyél te az első hozzászóló!