„Néhány viccesebb, pár súlyosabb” − Simon Márton zenei válogatása

Sounds like PS rovatunkban ezúttal az ország egyik slammer ősatyját és az egy-egy polaroidon is elférő versek faragóját faggattuk zenei ízléséről, amelyből most nemcsak az derül ki, hogy kifejezetten vájtfülű barátok veszik körül, hanem az is, hogy Marcinak bármilyen műfaj fekszik, csak ne az íróasztala körül heverésszen.

„Ez végül egy 11-es válogatás lett. Az elején néhány lazább, viccesebb darab, a közepétől pár súlyosabb, plusz a végére két hazait is becsúsztattam azért. Az esetek túlnyomó többségében ilyen szövegcentrikus(nak mondható) zenéket hallgatok, bár mindig vannak, voltak kilengések természetesen. Ezeket egyébként kizárólag utcán vagy szabadidőmben. Munka mellé régebben szokásom volt valami komolyzenét kapcsolni − semmi meglepőt, többnyire Bach-ot vagy Mozartot −, de kiderült, hogy olyankor a csend működik a legjobban. Meg régebben volt úgy egy évem, amikor szinte csak White Stripest hallgattam, szóval az is felmerült bennem, hogy kizárólag Jack White dolgaiból csináljam meg ezt a listát, de hát épp az(oka)t váltotta fel ez a vonal.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy szélesebb körű válogatás a kedvenceimből, és amiket egyébként kimondottan mostanában hallgattam − Frank Ocean Blond, Childish Gambino Awaken My Love, Kendrick Lamar Untitled Unmastered − vagy nem találtam meg a YouTube-on, vagy nem éreztem ideillőnek.

Ja, és még egy. Én nem tudom, az emberek általában honnan szerzik a zenéiket, de az itt felsoroltak legalább felét nekem egy az egyben barátaim mutatták. Szóval köszi Peti és Norbi <3.”

Ezek után pedig következzen a költő-slammer listája, nem is tennénk hozzá többet!

Head: Bokor Krisztián

Legyél te az első hozzászóló!