PS Diary #10 − Kemény Zsófi az Országos Slam Poetry Bajnokságról

unnamed-8

Lehet, nem mindenki tudja, hogy Magyarországon divat lett a költőverseny. Tíz éve rendeznek klubokban, kis színházakban, iskolákban slam poetry esteket, és ötödik alkalommal volt Országos Bajnokság is. Több mint 170-en indultak az előválogatón, akik közül 27-en állhattak ki vasárnap este a Trafó nagyszínpadára, hogy 27 „búsbaelküldés”, önvallomás, szép-őszinte vagy hazaszerető szöveg hangozhasson el.

A Trafó backstage-e a pincében van, ott gyülekezik a 27 versenyző, a zenekar és a műsorvezetők. Mindenki egymást spannolja, ölelgeti, eljátssza, hogy csak a másik izgul, ő aztán egyáltalán nem. Dékány Nikivel izgulunk a legkevésbé, ez biztos: disznó nótákat éneklünk olyan hangosan, hogy ne halljuk a „mindjárt színpadon”-érzés szinte fülünkbe ordító hangját. Bárány Bence a hihetetlen profizmusával fejből megtanult szövegét ismételgeti magában, csak a szája mozog, de − mint egy hasbeszélő − eközben simán elcseverészik három emberrel, hat témáról.

unnamed

A Smooth slam-pólós fiúk, Gábor Tamás Indiana, Basch Péter és Csider István Zoltán viccelődnek és úgy tűnik, fel vannak készülve arra, hogy mindhárman csont nélkül bejutnak a döntő második körébe. Gergály Norbi hiénába oltott játékmaci-stílusú édes nevetése hallatszik, mialatt sunyin az este legjobb (lásd odalent) slam-vicc elmondására készül. Bánóczi Bea és Élő Csenge egymás szövegét láttamozzák és áldják meg gyorsan, Bea jógázik is egy utolsót a backstage zuhanyzójában. Lakatos Lúcia a sarokban futja át a szövegét, lehet, hogy útközben még javítja is. Összemosolygok Bájer Mátéval, majd látom, Laboda Robi milyen nyugodt, aki a kisujjából készül kirázni a döntős szereplést.

unnamed-1

Ülünk a színpad mögött az Amoeba zenekar hangszerládáin Nyáry Lucával. Hugee és Zeek, a két műsorvezető már a színpadon. Épp két zsűritagot választanak a közönségből, a már meglévő három, Babiczky Tibor, Valuska László és Simon Márton mellé. Azt magyarázom Lucának, hogy azt álmodtam, másodikként kell elmondanom a szövegemet, és ha tényleg így lesz, akkor végem van. Luca helyesel, igen, ő is retteg ettől, de az jobban zavarja, hogy feltörte a lábát a csizmája. Egyre jobban izgulunk. Aztán a műsorvezető kimondja az első nevet, amit kihúzott a fekete, kötött slammer sapkából. Az én nevem az.

20161030_6026-1

Kitámolygok a színpadra, szinte transzban, és amikor három perc múlva letámolygok, látom, hogy Luca mezítláb jön el mellettem felfelé a lépcsőn. Lerúgta a csizmáját, hogy felszabadultan mondhassa el, amit gondol és érez; dehogy fogja elrontani magának ezt a pillanatot azzal, hogy a fájós lába miatt feszeng. Elmondja a szövegét, a végére már tudok figyelni rá, majdnem sírok is rajta. Ahogy az este folyamán még többször a szép, komoly szövegeken, mint például Fejér Johannáé, Dékány Nikié vagy a villanyt is lekapcsoltató, súlyos témához nyúló Pion Istváné. A szlovákiai magyarok kitelepítéséről beszél. Teljesen véletlen, hogy éppen utána húzzák ki az ízes felvidéki tájszólással a saját férfiszerepéről „robisan-szellemesen” beszélő Laboda Robit.

unnamed-6

Metaslamek is elhangzanak, vagyis slamek a slamről: Balog Tamás, az erdélyi bajnok például nem sokkal utánam metaslamel egy igazán jót, Holt Lenszkij önmeghatározással egybekötött boncolgatásba kezd, hogy vajon mit is keres ő a színpadon (szerintem helye van ott). Bokor Krisztián is meta: azzal kezdi, hogy most aztán jól lerántja a leplet a slammerekről: hogyan mondjuk fejből a szövegeinket. Én egyébként sehogy, de Krisztián hosszú, kacskaringós, „nem-is-értem” magyarázatán, bár nem értem, röhögök, mert vicces. Slamtörténeti pillanat, mikor Békési Zoltán Zebulon Dudora halántékán az előadása közben megpihen egy darázs, ő pedig nem esik ki se ritmusból, se kerékvágásból, hanem a darázsnak kezd szavalni.

unnamed-5

Ahogy slamtörténeti pillanat az is, mikor Melecsky Kristóf elfelejti az egyébként tűpontosan kitalált és megírt szövegét, majd a zsűri döntése szerint versenyen kívül mégis elmondhatja, végül pedig olyan az egész performansz, mintha az is bele lett volna tervezve, hogy az elején Kristóf úgy tesz, mintha elfelejtette volna a szövegét. Nagy Gábor nem akar felnőni, Papp M. Bori pedig bőven kiskorúként elviszi a közönségdíjat és az Indianával megosztott harmadik helyezést. Nagy Danit elhagyták, visszavág, Savanya Lolát a béketűrése hagyta el, visszavág. Gyenge Veroni nem vág vissza, utálja és szereti magát, megbékél, megold, megnyugszik, második körbe jut, megmutatja, amit meg kell mutatni. Galló Bencével, aki szintén nagyot ment, csak bámulunk, ahogy durrognak a szövegek, olyan, mint az augusztus huszadikai tűzijáték, még a haza- és magyarnyelv-szeretet is áthat, mint egy darab kenyeret a Balatonvíz.

A döntőt végül Basch Péter, a címvédő bajnok nyeri, címvéd, és ennek úgy örülünk 26-an, hogy kirontunk a színpadra és vígan „kicsiarakásozunk” rajta, amíg átveszi a díját. Bárány Bence a második, Indiana és Papp M. Bori harmadikak. Gergály Norbi kapja a zsűri különdíját. Ez egy szubjektív beszámoló, így talán elmondhatom, hogy a kedvencem Horváth Kristóf Színész Bob volt, aki olyan könnyedséggel beszélt a halálról, amilyen könnyedséggel egyébként kiemelkedik közülünk, tanít mindenkit, akihez csak hozzászól és közelíti a lényeget.

unnamed-7

Megkértem mind a 27 versenyzőt, hogy küldjék el a kedvenc sorukat a döntőn elhangzott szövegükből. Szóval írtunk egy slamet közösen, elolvasod?

„Azt hiszem, slammernek lenni kiváltság.

Az a szép az egészben, hogy mint néző s mint előadó sem tudod még, hogy mi vár rád.

(Én is) csak söpröm, söpröm magamat is a szőnyeg alá minden vasárnap, ha az másnap,

(mert) mi megint holnap délig ünnepeljük magunkat, ti meg elmentek dolgozni.
(De) ez nem Barátok közt, hanem vegytiszta Tarkovszkij.

A szopómaszkon valahogy nem lazul a tarkószíj.

(Itt) rémálom az ELMÜ-számla.

(Szóval) borravalót nem adok, de a korsóimat csordultig,

mert a jövő heti étkezésem, pontosan most múlik.

(És valaki) azt mondta: az vagy, amit eszel. De te csak akkor érzed magad szépnek, ha éhezel.

(Amúgy is) bezárt a kisbolt, ahová Xanaxért járok, a dílerem mostanság nem jár Pestre.

(Szóval) nem vagyok agresszív, csak cinikusan szelíd.

(Kár), hogy túl biztonságos minden, amit mondok, értelme van ugyan, de tétje nem: hogy panelekre építem az életem.

(És) hogy én tartom ezeket a köteleket, nem ezek a kötelek tartanak össze,
egyszer sikerült már elengednem magam, csak pont hegymászás közbe’.

(Mindig mondják, hogy) ne aggódj, nem depressziós vagy, ez csak az egyéniséged!

(Egyébként) én abban hiszek, hogy a legókockának párja van, és nem ellendarabja!

(Úgy kezdődik, hogy) >>Jaj de szép kislány vagy, mi a neved?<<

(aztán) akár Nicoflexxel is kenegethetjük minden este egymás hátát, de megéri, mert szeretlek, megfogtam veled az Isten lábát.

(Nálam) magány-lak-sértést követtél el!

(Ahol) minden közös liftezés alatt reménykedtem, hogy beragadunk. Aztán egy nap be is ragadt a lift két emelet közé, de te pont akkor döntötted el, hogy mától lépcsőzöl.

(Én meg) már egy hete csak a hazámra gondolok, mindig.

(Hiszen) ő maga a jó ebédhez szól a nóta!

(És hát) hazádnak rendületlenül légy híve, ómagyar, nade mi van az újmagyarral?

(Hiszen) az én Moszkvám ott van, ahol azt csinálom, amihez értek, hol a kötődés fűz össze, nem pedig az érdek.

(És) nem Budapest belvárosában kell feltenni a Kétfarkú plakátot – egymás mellé százat – mert akit az elér, az maga is felnyomott már párat.

(Na) de Frodóként várni az orkoktól, hogy rájöjjenek, Szauron a balfasz?

(Pláne) mikor egyre többször gondolod, hogy a tíz parancsolat nem tíz mondat, hanem ezer kérdés.

(Például), ha a barátainkat megválaszthatjuk, viszont a családunkat nem, akkor csak a barátainktól válhatunk meg, a családunktól nem?

(De)…Anya!!!

(Ha hallod), ebben az iszonyú sötétben én most iszonyúan egyedül vagyok…”

unnamed-8

(Zárójeltől zárójelig a szövegben Melecsky Kristóf, Élő Csenge Enikő, Bokor Krisztián, Bájer Máté, Gergály Norbert, Bárány Bence, Gyenge Veroni, Fejér Johanna, Holt Lenszkij, Bánóczi Beáta, Basch Péter, Nyáry Luca, Nagy Gábor, Békési Zoltán Zebulon Dudora, Papp M. Bori, Nagy Dániel, Balog Tamás, Csider István Zoltán, Dékány Niki, Kemény Zsófi, Lakatos Lúcia, Savanya Lola, Gábor Tamás Indiana, Laboda Róbert, Galló Bence, Horváth Kristóf Színész Bob, Pion István slamjéből idéztem.)

Képek: Pereszlényi Erika

Szerző: Kemény Zsófi

Legyél te az első hozzászóló!