„Tudom, hogy nem ez a legnemesebb munka a világon, mégsem panaszkodom” — mondta Piroska, a WC-s néni

jhhbvbvvg

Sürgés-forgás, zaj, nyüzsi, dohányzó fiatalok, lecsúszott alakok, magas sarkúban tipegő csinibabák, részeg egyetemisták, szerelmes párok, külföldiek és balhék. Tömören és röviden ez Budapest csütörtök este 10 órakor.

Hamburger és szesz illatának különös keveréke terjeng a kocsmában. Nagy a tömeg, kígyózik a sor. A vendégek türelmetlenek, pedig a legtöbben csak egy sört akarnak, de azt mindent áron. Többen imbolyogva, de sietősen mennek el a mosdóig annak reményében, hogy utána még egy korsó sört le tudnak gurítani. A mosdó bejáratánál egy kedves néni üldögél, aki megállás nélkül a toalett papírt tépkedi. Ő Piroska, aki talán az éjszakai élet egyik kulcsfigurája, hisz nap mint nap végignézi, ahogy a fiatalok kifordulnak önmagukból, sokszor szinte szó szerint…

Piroska közel 50 éve dolgozik a vendéglátásban. Az üzletvezetőtől kezdve a felszolgálón át, a szobaasszonyig gyakorlatilag minden szakmában megfodult már. Másfél éve, hogy WC-s néniként dolgozik ebben a népszerű budapesti kocsmában, s elmondása szerint e viszonylag rövid idő alatt is jelentős változáson ment keresztül a vendégkör. „Tény, hogy az emberek egyre kevésbé ismerik a jó modort, de ez mostmár mégiscsak túlzás. Éppen az elegancia és az udvariasság miatt kezdtem el vendéglátással foglalkozni, de ha tudtam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, inkább varrónőnek állok” — meséli.

dsc_2844

Miért, mégis meddig fajultak a dolgok? – kérdeztük.

A kocsmában körül nézve úgy tűnik, mintha a fiatalok sportot űznének a vedelésből. Tízesével csúsznak le a felesek, a sörök, a vodka-szódák, nem törődve azzal, hogy mi lesz másnap. Pedig a vedelésnek sok esetben még aznap súlyos következményei annak, melyeket Piroska már oly jól ismer. „Szinte nem telik el hét, hogy ne kelljen valakihez mentőt hívnom”— meséli. Valószínűleg ehhez hasonló esetek régebben is előfordultak, csak akkor még a buli többnyire összekapcsolódott valamiféle eseménnyel, jeles alkalommal. Ma viszont az alkoholturizmusnak köszönhetően a magyar és külföldi fiatalok jelentős része teljesen indokolatlanul, de rendszeresen fogyaszt nagy mennyiségű alkoholt. Sokakat valósággal megőrjít a budapesti éjszaka, melynek következtében elvesztik a kontrollt, és megszűnik az önbecsülésük.

„Ittas vendéget nem áll módunkban kiszolgálni”

Vagy mégis?

„Adj egy sört ba**meg!” — követelőzik egy fiatal srác a pultnál.  A pultos, ha nem is készségesen, de kiszolgálja. Úgy tűnik, már nem létezik olyan fogalom vendéglátásban, hogy vendégjog és vendégkötelesség. Vagy legalábbis nem itt és nem most. Legtöbben abban a hitben élnek, hogy azért, mert vett egy korsó sört 290 Ft-ért, már bármit megtehet és bármilyen stílust megengedhet magának, hisz ő ezért fizetett. Valószínűleg a 20 év körüli csapos lány sincs tisztában azzal, hogy régen mi volt a szokás, de Piroskának van összehasonlítási alapja. A kommunizmusra visszaemlékezve meséli, hogy anno minden kocsmában kint volt egy tábla, melyen a következő felirat állt: „Ittas vendéget nem áll módunkban kiszolgálni”. Ez ma már nincs. Tulajdonképpen mindegy, hogy a vendég milyen stílusban kéri az italt, vagy hogy mennyire van rosszul. Még ha négykézláb is jön be a kocsmába, akkor is ki kell szolgálni, hisz csak az a fontos, hogy fizessen. „Ez a kapitalizmus lényege” — jelentette ki az idős hölgy.

„Most kell fizetni rögtön, vagy jó lesz a dolgom után is?” — zökkent ki minket a beszélgetésből egy 30 év körüli fura fazon, akinek úgy tűnik, nem szúrta ki a szemét a mosdó bejáratán lévő, 72-es betűméretű felirat, miszerint a  „WC használat díjtalan”. Mindeközben a külföldi vendégek tétován nézik a kis fehér kutyatálat, melyben egész pontosan 65 ft található. Nem igazán értik, hogy kinek, miért és mennyit is kellene fizetni, bár hozzáteszem, hogy ezzel sok magyar sincs másképp. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol nincs WC-s néni, ott papír és higiénia sem akad, vagy csak olyan ritkán, mint ahányszor ennyire kedves és udvarias fiatalok fordulnak meg ebben a bizonyos kocsmában.

Ám úgy tűnik, az élet mindig tartogat meglepetéseket:

Piroska épp felmosta a követ a férfi mosdóban, amikor két srác belépett, akik rögtön az ajtóban meg is torpantak.

— Most tetszett felmosni a követ? — kérdezik.

—  Igen, de menjenek csak nyugodtan, majd áttörlöm újra — érkezik a válasz.

— Köszönjük, de akkor inkább levesszük a cipőnket — mondta kánonban a két fiú.

Fogták magukat, és szemrebbenés nélkül levették a cipőjüket. Talán furcsa, de létezik ilyen is. No meg olyan is, hogy valaki annyira nem bír magával, hogy miután előre tolakodott a sorban, még a mosdókagylóba is képes belevizelni. „Most már érted, hogy mire céloztam akkor, amikor azt mondtam, hogy itt mindenféle ember megfordul?” — kérdezi tőlem Piroska. És én megértettem. Ráadásul a saját szememmel győződhettem meg arról, hogy a legkedvesebb, legudvariasabb emberektől a legbunkóbb, legarrogánsabb emberekig mindenki megtalálható ebben a kiskocsmában, csak sajnos az utóbbiból több van. „Ha a munkámra gondolok, akkor vegyes érzelmekkel kell szembe néznem. Talán számodra furcsa lehet, de alkalomadtán még élvezem is, hisz jönnek új és régi arcok, a kollegák jófejek, az éjszakai élet pedig mindig tartogat valami izgalmat. Ugyanakkor, ha egy nap 10 olyan történne, mint aminek előbb lehettünk szemtanúi, akkor valószínűleg elszakadna nálam a cérna.”tette hozzá.

bathroom-0

„Nem nézem le, de nem lennék a helyében”

— meséli egy negyvenes éveiben járó nő a barátnőjének sorban állás közben, de persze csak szép halkan, hogy csak az hallja meg, aki nagyon figyel. Hát én nagyon figyeltem, s milyen jó, hogy elcsíptem ezt a fél mondatot, hiszen ez sok mindent elárul arról, hogy az emberek hogyan viszonyulnak Piroskához. A pillantásokból ítélve legtöbben sajnálják, és talán kissé szánalmasnak tartják, ahogy csak ül és hármasával tépkedi a WC-papír lapokat. És ezt ő pontosan tudja. Sőt, azzal is tisztában van, hogy sokan nem is neveznék munkának azt, amivel ő foglalkozik, pedig sokszor keményen meg kell dolgoznia a szerény kis fizetéséért. Elég, ha arra gondolunk, hogy közel 70 éves és a munkaideje 19 órától reggel 5-ig tart.

Egyszer fent, egyszer lent

Piroska annak ellenére, hogy volt már üzletvezető is, most a WC-s néni pozíciójáért is nagyon hálás: „Tudom, hogy ha nem lennék itt minden nap, akkor sem állna meg az élet, hisz legnagyobb kihívásnak a munkámban az számít, amikor el kell magyaráznom az embereknek, hogy melyik a toalett papír és melyik a kéztörlő, vagy hogy tisztán tartsak egy 2×2-es helyiséget. Tudom, hogy nem ez a legnemesebb munka a világon, mégsem panaszkodom. Jelenleg ez az én kis világom, melyből megpróbálom a legtöbbet kihozni”.

Szerző: Holló Bettina

A képek csak illusztrációk, forrásuk: tumblr

Legyél te az első hozzászóló!