Túlvilági épületek és a szín diadala – Luis Barragán, a mexikói modernizmus pápájának építészete

115 évvel ezelőtt, 1902 március 9-én született a mexikói modernista építész Luis Barragán. Ő is, mint a század nagy modern mesterei közül szinte mindnyájan, a svájci építészzseni, Le Corbusier köpönyege alól bújt ki. A műegyetem elvégzése után tanulmányútra indult Franciaországba és Spanyolországba, ahol találkozott Le Corbusier-vel, aki berántotta a modernista irányzatban.

A Le Corbusier-vel való együttműködést követően Luis Barragán Mexikóba hazatérve lelkesen vetette bele magát az Európában tanult stílus meghonosításába. Rengeteg lakóházat tervezett, de nagyméretű szobrokat, sőt még egy templomot is. Víziójában egyszerű vonalvezetésű, funkcionalista, főleg öntött betonból készült alkotások szerepeltek, habár a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva a betont legtöbbször élénk színekre festette.

Élete vége felé az önmaga által csak „érzelmes építészetként” definiált stílus felé fordult, melynek alapelvét ebben a korszakban úgy öntötte szavakba, miszerint „hiba olyan építészeti alkotást létrehozni, amely nem fejez ki derűt.” Az építész ekkortájt kezdte vizsgálni az épületek az egyénre gyakorolt hatását. Míg a modernizmus csupán eszközként tekintett az építészetre, addig Barragán saját terveit újra művészeti alkotásként kezdte látni.

Barragán utolsó munkája egy lakóépület, a Casa Gilardi volt. Barragán már nyugdíjaskorban járt, amikor egy reklámügynökség tulajdonosa, Pancho Gilardi felkérte, hogy tervezze meg az otthonát. A ház az udvarban álló zsakaranda fa köré fonódik. A hatalmas, élénk színekben pompázó festett betonfelületek mellett a ház másik dekorációja a fény. Különböző tükröződések és fényjátékok, festett üvegek mozgatják meg a házba áramló forró, mediterrán napfényt. A házban jelenleg Pancho Gilardi barátja és volt kollégája, Martin Luque és családja lakik.

Szerző: Mező Viola

Legyél te az első hozzászóló!