Víz alatti gyermekkórus és a tökéletes divatbemutató – Kovács Adél a Sounds Like PS-ben

adel

A Sounds Like PS legújabb epizódjában a NUBU éléről ismerős Kovács Adél mesélt nekünk többek között visszahívott emlékekről, az ötvenes évek soha meg nem történt Acid House-áról és az egész lelket fedő ruhadarabokról.

Kovács Adél a NUBU prominens tervezőjeként 2017-re a magyar divatipar megkerülhetetlen alakjává vált, akinek munkái három kontinensen is elismerések garmadáját zsebelhették be. Adél munkásságának egészét meghatározza az anyagokkal való kísérletezés s habár ő maga a letisztult, minimalista formák és vonalak megszállotja, kész ruhái a kifutón mindig egy-egy váratlan csavarral debütálnak. Az Elefánt zenekarban ügyködő testvére révén a fiatal tervező mindig is különös hangsúlyt fektetett a mindennapjait meghatározó zenei összhangra, legyen bár szó anyagválasztásról vagy épp divatbemutatók megkomponálásáról.

Ha a kedvenc zenéd anyag lenne, hogyan írnád körül?

Valamilyen mintás szövet, mivel sokféle stílus és irányzat tetszik. Mindenevő vagyok, mégis válogatós, szeretem az igényes zenét. Sokan foglalkoznak zenével körülöttem profi szinten, például a bátyám, aki az Elefánt zenekar billentyűse és egy nagyon jó barátnőm, Éda is, aki a Musica Moralia egyszemélyes főhőse.

Van olyan alkotásod, amely egy konkrét dalhoz kötődik?

A divatban nem különösebben. Amire mindig nagyon odafigyelek azonban, hogy a bemutatókra választott zenék összhangban legyenek a kollekcióval. A tavalyi őszi-téli szezont például Molnár Vera inspirálta, aki elsők között használta a számítógépet a képzőművészetben. Amikor ehhez show-hoz zenét kerestem, adódott Dick Raaijmakers világa, aki a mai elektronikus zene előfutára, sok olyan hangzás van a zenéiben, ami teljesen mai számomra, holott akkor még nem létezett még szintetizátor sem.

A divattervezés mellett már több zenésznek és zenekarnak álmodtam meg színpadi megjelenést, most éppen az Elefánt zenekarral dolgozunk azon, hogy az új lemezük ne csak hangzásában, de vizuálisan is nagyot szóljon. Egy ilyen munkánál természetesen a zenei stílust, a készülő album világát és a zenészek személyiségét veszem alapul.

Milyen szerepe van a csendnek a mindennapjaidban?

Legalább olyan nagy szerepe van, mint a zenének. Inkább hangulatfüggő, hogy mikor vágyom rá.

Mi a legerősebb, egy dal által előhívható emléked?

Nemrég voltam New Yorkban és a New Museumban volt egy videóinstalláció, ahol a plafonra vetítettek egy víz alatti jelenetet, és közben egy olyan zene szólt, mintha gyerekek énekelnének. Az installáció része volt, hogy ágyak voltak a teremben, melyekre le lehetett feküdni. Annyira megnyugtató volt ott relaxálni, miközben a fejemben pörgött az elmúlt év befogadhatatlanul sok élménye.

Szerző: cz

Legyél te az első hozzászóló!