A kiforrott Forrai-művészet — Négyszöglet
A Forrai-művészet játékos alapforma-, alapszín- és alapminőség-keresés. Végtelenbe tartó párhuzamosaival a matematikai rend pontossága, éteri nyugodtsága vagy éppen feszültsége – ilyen ez már az éterben, sosem lehet tudni – az alapjai a Forrai-koordinátarendszernek. Az absztrakció közege és annak útjai keleties hangsúlyt adnak a Négyszöglet alkotásainak a textúrákban, határátlépésekben, a fa anyagában, a festéknyomok akcidentális jellegében. Forrai Ferenccel beszélgetünk a napsütötte Artus-teraszon.
Az Artus humanizált gyárépületében vár minket Forrai Ferenc humán absztrakciója. A Forrai-munkák anyaghasználatuk, közegének gesztusai által válnak emberivé.
☐☐☐☐☐☐☐☐☐☐
A nagy ipari ablaktáblák tagolásában is már ott rejlik a négyszöglet, mint a Négyszögleten. Barátságos ipari épület, érdeklődő emberek, földből előnőtt kocsma, csodálatos welcome-tapírok mint felvezető művészet és találó, többféle Forrai-minigrafikába öltözött welcome-csokik és drinkek. A fogadó finomságok az élénk színekkel párban állítják be az optimális megfigyelői szerotoninszintet: eleganciával és magától értetődően házasítják az alkalmazott művészetet a képzőművészettel. A kiállítás téziseként elegánsan kapcsolódnak egymáshoz absztrakció és a természet anyagisága is.
A Forrai-formanyelv kiforrott, a Négyszöglet sorozat a Vonal sorozat mellett a művész legkidolgozottabbja – mit jelent ez a kiforrottság a művészet jelenében, ahol az út és a felfedezés látszanak, hogy tekint Forrai az aktuális kiállítás szándékaira, azok időbeliségére, elveire?
Forrai az Artusban idén ősszel absztrakt igénye színhelyének nem a desztillált metalétet teszi meg, annak abszolút értékeit elhagyva az élet közegébe hozza és méri egymáshoz művészetének elemeit. Egy ezen a kiállításon szereplő Forrai-munka egyszerre absztrakt és a természet anyagából vett. Mi, földi emberek a földi dolgok megszámolására használjuk végül is a matematikát, még ha a matematika már éppen magát is számolja technológiai felfokozottságában, vagy olykor földöntúlinak is tűnik.
Eredeti célkeresztben a kapcsolatok és a kapcsolódás, alkotói kísérletükben a színek nemzetközi emberi közös nevezőket jelenthetnek. Több, mint tízéves fejlődése alatt a sorozat irodalmi értékeket is felvett több, mint száz megidézett szépmű geometriai vonalak és formák közé idézésével, s most egy anyagi természetű állomásra érkezik.
Szabadon járva műtárgyi, formai keretek között találkozunk festménnyel, hibrid szoborfestménnyel, szoborral, a korábban írtak szerint innovatív csomagolópapírral is annak klasszikus figuratív dekoratív-illusztratív jellegére rákérdezve, organikus átmenetet jelentve képző- és iparművészetnek a nyomtatás technikai jegyeit hangsúlyozva.
A központi, legnagyobb mű piros-sárga-kék alapszíneket mutató festmény, mely egyszerre a térbe is lép: tér- anyag- és színviszonyokat tematizál. A színskála kibővül, szinte nádleri vibráló színértékeket is felvesz, miközben az ütős színek nem lebegnek egyfajta üres rajzfilmességben, hanem anyagiságuk mellett egy alkotásban a feketét is tartalmazzák mint közös értéket, memento moriként átszűrve magán a Forrai-féle színspektrumot. A pop-artnak, a nyomdaiparnak a raszteressége megjelenik festmény- és szoborminőségben, mely egyszerre hangsúlyosan ipari jellegű színes, keretezett fém szűrőlayerekben is testet ölt.
Egy-egy objekt a keretezettségben eljátszik a mű alkotottságának, belső viszonyainak, a keretezés kijelölő gesztusának kérdéseivel, alapvetően azonban a festmények keretnélkülisége a térbe futtatja ki a párhuzamosok mentén annak viszonyrendszerét: a világot alkalmazza a művészetre, avagy a művészetet a világra. A kapcsolódásreferencia legtisztább alkotásában, egy japános rétegzettségű munkában falapok keresztmetszetének kötőanyaga a színes festék, ahogyan vagyunk mi, emberek is egymás kötőanyagaiként egyszerre párhuzamosok is a végtelenben.
A kiállított alkotások az absztrakt formákat és erős színeket szívesen engedik a fa és a fém anyagszöveteire, mely anyagok saját törvényszerűségeiket adják a matematikai pontosság világához, az absztrakciót a háttérben a természetbe kötik vissza.
Forrai Ferenccel beszélgetünk.
☐☐☐☐☐☐☐☐☐☐
Mi az ars poeticád?
Átmelegedik a papír, a három az páros szám, érzékeny geometria, egyensúly, úton…
Kerek, kerék, bringa, tekerés, életút, vonal, vonalak iránya, egység, viszony, kölcsönhatás, pozitív és negatív terek aránya, ritmus, szabályok szabálytalansága, tervezett véletlen, kerek szögletek, fekete-fehér és szürke, betűvetés, jelen, idő, kérdések, kutatás, felfedezés, megfigyelés, rendszerezés, ismét kölcsönhatás, halmazok és metszetek, folyamatban. Ilyesmi.
Programom a szögletek vonalának útja, kölcsönhatások analízise, a geometria szerelme.
Mik a Négyszöglet legfontosabb vezérelvei, s ha beszélünk másik legkidolgozottabb sorozatodról, a Vonalról is, egymás viszonyában mit mondanál róluk?
A kölcsönhatás a legerősebb hívószava az idén tízéves Négyszögletnek. Fontosak még a viszonyítás, a ritmus, az arány. Így a magunkkal, az egymással, és környezetünkkel vett kapcsolataink jelennek meg a munkákban, rajtuk keresztül pedig a nézőpontok változékonysága.
A sorozat eredetileg nemzetek színmegfeleltetéseinek összehasonlításából keletkezett. A Négyszöglet formai kialakulását négy főváros földrajzi elhelyezkedése adta meg.
Az identitásjelölő szimbólumok voltak irányadóak a színeknél, melyek nemzetközi rendjében sok kulturális közösség van. A Rákóczi úton át az Erzsébet hídról Buda, a Gellért-hegy zöld látképe Budapest zöldjének eredete: egy „Verses Budapest” antológiában akadtam rá Tóth Eszter Látkép a Piarista-köz keretében című művére, ami a zöldet adta, igaz, a zöld eleve a város és az ország színe is. Prága, az aranyváros lett a sárga, Varsó esetében a piros adta magát, a szlovák megfeleltetés a kék a Duna miatt is, és a fekete, melyen ezen a kiállításon átszűrődik a többi szín, pedig egy origó: minden szín együttese.
Magamon mint szűrőn szűrődnek át benyomások, s válnak tematikailag különböző sorozatokká. A sorozatok egyszerre egy folyamatosság részei is, és lesz így majd a Vonal sorozatba visszakapcsolható a Négyszöglet – egymást is indokolják.
A „Vonal” sorozat egy szerteágazóbb, összetettebb sorozat, és a „Négyszöglet” és a „Sokszöglet” például segítenek vonalban maradni, egy program, kísérlet részei. A „Vonal alattot” 2014-ben mutattam be először szintén az Artusban, és 2013-ban kezdtem a sokszorosító eljárásokkal első alkalommal kísérletezni, szitázást, ofszetnyomtatást műhelykörülmények között, akkor még kifejezetten digitális karakterjegyek nélkül vizsgálva, és például kartonpapírt, írógépet használva. Ekkor már az erős neonszínek is megjelentek.
Hogyan alakultak a színértékek, választások, látszólag a színtani alapszínekből indulva egészen neonos, „punchy” értékekig – mit jelentenek neked ezek az erős színek, s az ív, amit bejárnak?
A fényhatás egy fontos kezdet: ha magamról mint szűrőről volt szó, a szűrő, áteresztő minőséget a munkák is hordják különbözőképpen. A pop-art által felfedezett felnagyított nyomdai színérték raszterpontokból és szünetekből áll. Nincsenek gyakorlatilag mellékszínek, a fél- és negyedszínek ugyanazoknak a színegészeknek részesülései, egyszerre halmazok, egymás mellettiségek, azonosságok és hibás megjelenések.
Az erős színértékek a grafikai karakteremből is adódnak, és alapszínekként mindig a valamilyenségre kérdeznek rá, tömörülnek az analízisben. A valamilyenség egyszerre a közös nevező, a behelyettesíthetőség legmagasabb foka. A munkáim címei is azért sorozatszámok és anyagreferenciák általában, hogy a legtágabb interpretációs mezőnek engedjenek utat: ezért a tiszta sárga, a tiszta kék és a tiszta piros.
A neonosabb értékek konkrét ihletője Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című könyve. Ott egy szürreális világ rózsaszín színhelye jelenik meg. Az irodalom valahogy mindig élteti a munkáimat, a Sokszöglet sorozatnak egy vonal mentén, 17 méter hosszú térképszerű papírcsíkrajz megvalósulásában az életutamat egy-egy fontosabb irodalmi alkotás, olvasmányélmény szakaszolják.
Létezik-e olyan Forrai-fordulat, egy szójátékot megint elővéve, ami téged radikális absztrahistából japán karakterű természetrajongóvá tesz, esetleg nem válnak ezek élesen külön? Milyen értékei vannak a keleti kultúrának számunkra? Egy metszetszerű festményeden mintha a kintsugival rokon elv is érvényesülne, mely a törést szépségként megragadó arannyal való porcelánragasztás a japán kultúrában.
Kelet és nyugat munkáimban már régóta találkoznak. Az értelmező redukcionalizmus és absztrakció jellemző a keleti kultúrákra és az én munkáimra is. Ez a kiállítás most a fa és a fém anyagszerűségének kiállítása a saját művészeti regiszterem hátterében, így az irodalom pontszerűen kijelölő értelmei háttérbe szorultak: noha végső soron a szavak is tranzit értelmek otthonai, itt most inkább az anyag beszél. A munkám során a kézi karakter gyakran hangsúlyos, az ipari technikák modellezése történik sokszor kicsiben, és a papír is eleve olyasmi, ami magában hordja a fa anyagszerűségét és a keleti „keletkezést”.
A nyugat a természetet a saját laboratóriumában gondolja el, keleten éppen fordítva, az ember a természet része. A festményeim keretnélkülisége és térbe lépése az anyagszerűség univerzalitását is jelentik, hogy a gondolatainkkal együtt mégiscsak a természethez tartozunk.
A kelet itt és mostjában egyszerre tiszteli a folyamatszerűséget, generációk sora végez a „nyugati időn kívül” rájuk jellemző famunkákat például. A jelen idő felülírja náluk a múltat és a jövőt. A rendszereik természetalapúak, a kapcsolódásaik, történéseik együtthatásaikban léteznek, a változáshoz vett viszonyuk is általában rugalmasabb. Kérdés persze, hogy meg lehet-e ezt innen, a nyugatról igazán érteni, hiszen az értelmeink is mások.
Rétegelt, térbeli, téglakötésű faobjektek a Négyszögletben már megvalósultak korábban is, az olykor kezeletlen fémtáblák, melegen hengerelt lemezek annak folyamatszerű, megmutatott elszíneződéseivel jelentik a fának egy kiegészítő értékét.
Sok esetben nagy negatív tereket használok, fontosnak tartom a terek arányát, szüneteit, pozitívnak vagy inverznek ható jegyeit. A munkáim a teret is magukba ölelik az életszerűség nevében.
A tér szabadsága köthető az időéhez, ezek pedig azt hiszem, a Kelethez is, és hozzám is, remélem. Gyerekkorom óta nagy vágyam Japánban időt tölteni.
A welcome-fogások, csoki és italok grafikai megdolgozottsága tervezőgrafikai profilodra utal, és arra a kisfiúra, aki megszállottan gyűjtötte a színes csomagolópapírokat. Mesélnél ennek a kisfiúnak egy-két grafikai indíttatású kalandjáról és a kiállításon a vendégvárásról?
Gyerekkoromban sokat használtam édesanyám írógépét az irodában, a folyamat magával ragadott, a begyűrt papírt mint kezdeti bosszúságot később tudatosan emeltem be elemként, és hajtogatásos technikát dolgoztam ki a papír végességét megtoldva.
Német területekről származó nyomtatott újságok, csomagolások, reklámok színei, betűi, grafikai megkomponáltsága és szépérzéke egész világokat jelentettek nekem kiskoromban, a papírgyűjtésekről nem is beszélve.
Később a világháló megjelenése emberi, grafikai, művészi értelemben is sokkal robbanásszerűbb és elsöprőbb volt, mint már az interneten belüli világ egyes fejezetei, ez is meghatározza a munkáimat.
A fogadó kortyok és falatok története, a művészet ízekkel közös élményszerű tálalása a Műhely Kávézó és Galériához kötődik, ahol 2010–2016 között barátokkal (Góg Angéla, Góg Emese) rendeztünk kiállításokat, és ahol nagy szerepe volt a minden érzékszervre ható kiállításmegnyitóknak. Vendégváró ízeket, élményfolyamatokat társítottunk ekkor a különböző eseményekhez. Azóta vált fontossá számomra, hogy a munkáimat bemutató kiállítások megnyitóihoz kötődő élményeket a sorozataimhoz hangoljam.
Volt, hogy térképet és elemózsiát tartalmazó úti csomagot kaptak a látogatók a „Sokszöglet” kiállításon. Most csoki-falat és Dúzsi Bence saját gyógynövényes teafőzet-különlegessége és bora vár benneteket a munkáim mellett és a címkék alatt egyszerre élményt és folyamatszerűséget jelentve és hangsúlyozva.
Ha visszatekintettünk, tekintsünk előre és oldalra is: hol érhetünk el, mikor találkozhatunk legközelebb?
Jövőre az Időnyomok sorozat új munkáin is dolgozom majd, „Az idő megfoghatatlanságának ábrázolása” alcímmel.
A jövő év első felében a Várfok Galéria Project Roomjában a Vízvonal sorozat egy részét, néhány új munkámat mutatom be. Balatonfüreden a MOMŰ-ben a jövő év első felében nyíló kiállításon mutatják be egy szobromat a Négyszöglet sorozatból.
Tóth Eszter | Látkép a Piarista-köz keretében
„ha kinézünk a túlsó partra,
Buda szelíden köszön át,
és karját lágyan fűzi karba
Pesttel az Erzsébet-hídon.
A Gellérthegy felől a zöldek
szürkét ezüstbe simitón
jönnek, – s az egész egyre zöldebb.”
☐☐☐☐☐☐☐☐☐☐
NÉGYSZÖGLET
A kiállítás szeptember 30-ig látható az Artus Stúdióban.
Forrai Ferenc
Mail | Web | Instagram | Youtube
Aktuális és következő megjelenések
Szöveg | Gyöngyösi Hunor
Fotók | Kárász Karolina
Köszönet
Dúzsi Bence | Fehér Nyúl Sörfőzde | Dúzsi Winery
Farkas Anita
HELLO, MI VAGYUNK A PS CREATIVE – DIVAT PR ÉS KREATÍV ÜGYNÖKSÉG BUDAPEST SZÍVÉBEN ÉS A PS MAGAZIN KIADÓJA 2010 ÓTA.
