Az Anyag Mélyén — ART INSIDER SERIES 1 / Birthday Edition
BIRTHDAY EDITION //////
A PS felületén négyrészes művészeti minikurzusában egy-egy élményszerű lépést tesz izgalmas művészetvonatozások felé. Az első kiadás rögtön szülinapi kiadás, először a Bartók Negyedbeli galériasor prominens Faur Zsófi Galériájának szeptemberi, őszindító csoportos tárlatán járunk, és az anyag mélyére nézünk.
Faur Zsófiék szülinapos kultúrtere éppen huszonhárom éve a magyar művészet megkerülhetetlen nagyjaival dolgozik, hozza őket egy térbe a fiatal, és nemzetközi perspektívákkal. 23 tortájuk:
🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂
A városi és klímaváltozékony évszaktalan életben Faur Zsófiék szeptember első napjainak balzsamos estéjén cezúrát tesznek nyár és ősz közé egy-egy ősziesebb, rendszerezőbb érzetet felmutatva, ünnepelve mind az életet, mind az elmúlást. Nyárias este a város szövetében, a Duna közelében: élénk művészetrajongók gyűlnek Fauréknál a megnyitón nagy számban, hogy az anyagiságunkra emlékezzünk.
Faur Zsófi galériatulajdonos és Domokos Ferenc kurátor a megnyitón
A kiállító művészcsapat Baksai József, Benyovszky-Szűcs Domonkos, Vince Briffa, Gábor Áron, Gacsályi Bíborka Lina, Christoph Mayer és Romvári Márton.
E művészek alkotásait fogja össze Domokos Ferenc kurátori fonala, és kulcsszava a médium, annak mcluhan-i értelmében. A leírásban szereplő Marshall McLuhan teoretikus a médium és üzenet viszonyában írja le, hogy a médium sokkal meghatározóbb lehet a tartalomra nézve, mint azt adott esetben egy általános iskolás alsós nyelvtankönyv kommunikációs modellje illusztrálhatja.
A trompe l’oeil antik sztorijában két festő versenyez – egyikük annyira élethű szőlőfürtöt fest, hogy madarak szállnak rá, és dicsekedve kéri versenyzőtársát, hogy húzza el a függönyt az ő alkotása elől. A másik festő visszakérdez, miféle függönyt, nincs itt semmilyen függöny: magát a függönyt festette meg. Ezzel nemhogy a madarak, hanem kollégája érzékelését megtévesztve ő nyeri a versenyt.
A megtévesztés az emberiségnek ma is programja, de ma már a technológiáé, a virtuális valóságoké, nem (csak) a művészeté. A modern művészetelmélet ahhoz az anyaghoz lép közelebb, mely szűk értelemben vett anyag korai vetületeit az odaszálló madár és a szőlőfürt festője az antik történetben egy pillanatra szem elől tévesztenek.
S ha a művészet nem függöny, hanem mögötte ablak, amin áttekintünk egy másik világba, annak ablakkerete van, falba épített, és médiumszerű: anyagisága nem véletlen, célszerűsége nem köthető teljesen sem az ablakon inneni, sem a túli világhoz, és a napszakok és események változatosságában mindig másféle világokat mutat. A műnek az anyag olyan belső indokoltsága, mely az alkotó-mű-befogadó hármasban a művet valószínűleg autonóm érvényre emeli. Az anyag nem esetleges, és nem is csupán külsőleg választott kifejezőeszköz, hanem a műalkotás belső szabályszerűségeinek egyik csokra.
A mcluhan-i gondolatban a kézzel írt szavakban a papír, és a grafit vagyunk mint lényeg, a Messenger-üzenetben a pixelek: nem feltétlenül a történet beszédes, hanem közvetítésének körülményei is, amennyiben elválaszthatóak egymástól. Ennek képzőművészeti fordítása, hogy a művészet anyagában, közegében van annak némi kutyája elásva. A kutyának a neve a hordozóanyag és a folyamat fontossága, művészet és ember formára alakíthatósága, közvetülésében kötött változékonysága.
Az elásott kutya képe nemcsak az ásás, a föld felől érdekes – mi is lehetne materialisztikusabb és folyamatszerűbb –, hanem a kutya miatt is: ezt a kutyát, az anyagszerűség ebét a művészetelmélet legalább fél évszázada leghűségesebb társának tekinti.
Faur Zsófiék nem hagyják, hogy a kutya csóváljon minket, a matériatisztelet útjának e kiállításon nem merészkedünk radikálisan szélsőséges értékeire.
Gyakran megragadhatóak, így fontosak maradnak figuratív formák, az emberi kultúrában gyökerező, számára dekódolható jegyek és jelentések, melyek mögé szorul olykor az anyag a technikai, közegbeli események fontosságának hangsúlyában is.
Az anyag mélyén c. kiállítás anyagisága a mcluhan-i gondolatot másfelől egy “klasszikus” anyagiság pillanatában éri tetten, azaz mutatja be: e kiállításon a főszerep a festéké, papíré, tollé, etc., egyetlen kivezető alkotással, egy foltokat vetítő géppel, értsd annak látszó műtárggyal, mely megelőlegezi, hogy az anyagiság-függetlenségi háborúját – hogy szükségszerűen anyagukban autonómak – megvívja McLuhanhez képest nemsoká fotó-film, és a digitális közegek is.
A mcluhan-i gondolattal párhuzamban (nagyjából egy évtizedre rá) a fotó, a film magasművészetbe emelésének egy fontos teoretikusa például Susan Sontag (és később a digitális médiumok is következnek az elfogadottság sorában), mely irányba kacsint is Faurék tárlata; az Anyag Mélyén fókusza azonban egy olyan anyag, melybe a művészet mint szükségszerűségbe, de nem célszerűségbe szívesen merül el még a fényképezést megelőző művészettörténeti stádiumában – akár a művészi megformáló belépést is minimalizálva, de legalábbis engedve a közegnek, a véletlennek, pontosabban az anyag lehetőségeinek, történeten inneni és túli világoknak.
A galériába lépve a kivételes vetítőgéppel találjuk magunkat szemben, körben mindenhol az anyag, ha tetszik, korábbi-eredendőbb fázisai: egy nyersebb anyag.
Romvári Márton művészetének anyagával, rácsstruktúrájával az emlékezés témájában a nyitottság-zártság állapotait fogja meg, egyik szobra (“Emlékdobozok”) egyszer az emlékek fekete doboza, mely egyfelől hozzáférhetetlen, egyéni tapasztalataiban megoszthatatlan, másfelől mégis előtörnek belőle az emlék-tartalmak; másik szobrában (“A másvilág kapuja”) a kapu szabadságlehetőségét, a fa anyagiságát mutatja, miközben a közös rácsos szerkezet magában hordja eleve a zártság- és a nyitottságállapotokat.
Gábor Áron “Összefüggések” sorozatának technikai érdeklődésében Fauréknál a hagyományos grafikai elemek mellett a karcolat jelenik meg mint negatív írás – életünkben egyszerre pozitív állításokat teszünk, és vagyunk a pozitív állítások tételének helye, avagy teszik rajtunk mások az állításaikat. “Tufafej” és “Tüske” szobraiban a minél inkább “magára hagyott anyag dolgozik önmagán, lesz műalkotássá“.
Vince Briffa műve egy széthajtott kottapapír, melynek elején még érzékelhetőek a hangjegyek, majd egyre kuszábban egymásra íródva válnak sötétséggé, hangzavarrá, vagy éppen némasággá (az alkotás egy tragikus olasz földrengésnek állít emléket – “Ripples in a Pond” – “Fodrozódás egy tavon”).
Baksai József többszáz éves papír-alapján kontrasztul a “Napfelkelte” szó áll, illetve a papír-alap nála feltépődik-vágódik-sérül technikai-anyagi érintettségében.
Benyovszky-Szűcs Domonkos rétegelt erőszak-értelmezést tesz láncokkal és festéklayerekkel az ókorig nyúlva témájának megragadásában.
Christoph Mayer a golyóstoll texturájával, vonalainak ismétlésével, satírozással, felírt szavakkal állít elő hangsúlyozottan technikai fókuszú közeget, miközben az elmúláson elmélkedik.
Gacsályi Bíborka Lina, a tárlat legfiatalabb kiállítójának fametszete az élettereink puzzleszerű játékasztala.
A Faur-kiállítás kortárs alkotásai mutatják, hogy az anyagiság értelmei elengedhetetlenül a műalkotás sajátjai. A műalkotás közege, megalkotottságának útja mindig rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyek az alkotást szervező erőkként a mű belső szabályrendszerének értelmes részei.
A múlt századközéptől induló teoretikus figyelem következménye, hogy egy nem kimondottan anyagi érdeklődésű alkotásnak is számot kell vetnie médiumjellegével, mert még a "legvirtuálisabb természetű" mű is rendelkezik anyagi, hordozói jegyekkel, melyek meghatározzák — az anyag tulajdonságai nem külsődlegesek és esetlegesek, hanem intrinzik elemek. Ez a műbe kódolt mediális jegy alkotó-mű-befogadó között lehet alapanyag, módszer, vagy egyéb alkotásfolyamat-referencia, és tehát egyszerre üzenet is.
Míg a kortárs képzőművészet teljesen levetkőzi a médiumbeli, formai kötöttségekhez való ragaszkodást, teljes szabadságot ítélve a művésznek a fizikai, technikai megvalósítás mikéntjét tekintve, központivá téve annak gondolatiságát, a médium továbbra sem vonható ki a képletből, hanem már a művészeti kifejezésmód és tartalom mozgásterévé válik. A médium — amely akár a hordozóval, akár a technikával vagy akár a teljes alkotási folyamattal is megfeleltethető — se nem alapértelmezett, se nem esetleges, hanem következetesen, okkal választott.
Anyagból vagy Te is?
Gyere, és szeptember 20-ig tekints az anyag mélyére!
Az Anyag Mélyén / A Faur Zsófi Galéria csoportos kiállítása szeptember 3-20. között
Finisszázs szeptember 18-án 19:00 órakor
A kiállító művészek:
Szöveg | Gyöngyösi Hunor
Kurátor | Domokos Ferenc
Fotó | Vígh Tamás
Galériatulajdonos | Faur Zsófi — Galériavezető | B. Tier Noémi
A Faur Zsófi Galéria PS-en rajzolt 2023. novemberi portréja
🔴 Faur Zsófi Gallery & Publishing — Contemporary Fine Art & Photography
+36 1 209 36 35 | Lokáció
Festőink | Jovián György — Romvári Márton — Gábor Áron — Benyovszky-Szűcs Domonkos — Bartl József — Misch Ádám — Lukoviczky Endre — Szolnoki Szabolcs — Alois Mosbacher — Végh András — Christoph Mayer — Gulyás Andrea Katalin
Fotósaink | Katerina Belkina — Gáti György — Kudász Gábor Arion — Dobos Tamás — Szatmári Gergely — Gacsályi Bíborka Lina
Szobrászaink | Kiss Dániel — Haraszty István Édeske — Barabás Márton — Borkovics Péter — Sipos Balázs
Grafikusművészünk | Forrai Ferenc
HELLO, MI VAGYUNK A PS CREATIVE – DIVAT PR ÉS KREATÍV ÜGYNÖKSÉG BUDAPEST SZÍVÉBEN ÉS A PS MAGAZIN KIADÓJA 2010 ÓTA.
