Beszélgetés Cselényi Eszterrel, a Celeni tervezőjével

A tavasz derekán kezdődik az esküvői szezon. Cselényi Eszterrel, a Celeni márka tulajdonos-tervezőjével beszélgettünk az új Celeni műhely-üzletben, a Celeni Atelier-ben a változó igényekről, a márka előtt álló kihívásokról.
 

Mozgalmas néhány év áll az egész világ mögött: Covid-járvány, a gazdasági változások átalakították a munkahelyeket, a mindennapi életünket, a költési szokásainkat. Hogyan hatottak ezek az események az esküvői piacra? Megváltoztak a menyasszonyok igényei?

Vannak dolgok, amik nem változtak, de most nem terveznek annyira előre az emberek: félnek, nem mernek belevágni ilyen nagy projektekbe, mint egy esküvő. Rengetegen jönnek hozzám az utolsó pillanatban. Tervezőként sokszor azt érzem, hogy kicsit varázslókká kell válnunk: megoldjuk, hogy kész legyen a ruha, akkor is, ha hétvégén vagy éjszaka tudjuk csak elkészíteni. Bár ez a tempó rendkívül fárasztó, de igyekszünk azért megőrizni a mosolyunkat. 

Pozitív változás, hogy divatba jöttek a “mikroesküvők”. A menyasszonyi Borbála-kollekciót – még a Covid előtt egyébként – úgy találtam ki, hogy az abban található darabok alkalmasak legyenek “második” ruhának, ha valaki csak a városházára megy, ha éppen elutazik, vagy tényleg kis esküvő tart. A Borbála kollekció darabjai jól jöhetnek bárkinek, aki nem akar igazából sokat költeni, de olyan ruhát szeretne, ami egyedi. Én hiszem, hogy az egyedi, egyszerű és nagyszerű ruha az valójában nem egyszerű: megcsinálni legalábbis semmiképp, és mi ebben jók vagyunk.
 

A ready-to-wear kollekció területén is látsz változásokat? Hogy lehet az utolsó pillanatos esküvői igényeket összeegyeztetni az évi kettő ready-to-wear kollekció kidolgozásával és legyártásával?

Igen, a ready-to-wear is átalakult: pont ma reggel kérdezte meg a barátom, hogy mikor lesz már vége annak az érzésnek, mintha állandóan fashion week lenne. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs.

Pont azért, mert nem látjuk előre az életet, a ready-to-weart nem egy évvel előtte csináljuk, hanem, amikor kijön. Ez szerintem egyébként kifejezetten jó a tudatosság miatt is, mert így például nem halmozunk fel olyan anyagokat, amiket aztán lehet, hogy fel sem használunk. Jelenleg ugyanis nem csak azt nem látom előre, hogy jövőre, hanem azt sem, hogy két hónap múlva mi lesz.

Említetted a tudatosságot, ami több szinten is fontos a Celeninek. Mesélsz erről kicsit?

Amikor a consciousness elterjedt, akkor úgy éreztem, hogy a tudatosság nagyon sokba kerül az anyagok terén, mert ezeket a nagyon drága conscious anyagokat nem tudjuk úgy beárazni, hogy eladhatóak legyenek.
Az, hogy nem vagyok ultravegán és -környezetbarát, viszont nem jelenti viszont azt, hogy nem tudunk tudatosak lenni, csak nem annyira keményvonalasan, mint mondjuk Stella McCartney.

De a tudatosság nem csak ebben rejlik.

Kifejezetten fontos számomra és a márka számára is a tudatos vásárlás. Nagyon vigyázok a dolgaimra, és nagyon örülök, amikor meg tudok venni olyan designer darabokat, amelyekről tudom, hogy tíz év múlva is örülni fogok neki, ha rájuk nézek. Gyűjtögetem is ezeket – és pont ezért azt szeretném, ha mások is így lennének a Celeni darabokkal.

Ugyanúgy lehet ezekkel az anyagokkal tervezni? 

A kollekcióba nagyon nehéz őket beépíteni, mert a kisméretű textilkereskedések nem tudják újrarendelni őket. Ezekből három-négy ruha készül. Az utóbbi időben ez visszatérő jelenség a kollekciókban, és úgy látjuk, hogy nem csak elfogadják ezt a vásárlóink, de különlegesnek is érzik.

Egyre gyakrabban használunk fel saját korábbi kollekciós anyagokat, pedig korábban aggódtam, hogy vajon mit fognak ehhez szólni. De már én is úgy vagyok vele, hogy egyértelműen el kell hogy használjuk ezeket az anyagokat. Régi tervem, hogy csináljunk anyagvásárt, de az akkora munka lenne, hogy egyelőre nem tudjuk bevállalni.

Sokszor az olcsóbb anyagok is jó minőségűek: ezt én tapintás alapján döntöm el elsősorban. Poliészter és poliészter között is lehet hatalmas különbség. A költséghatékonyság és tudatosság másik kézenfekvő útja a Celeni menyasszonyi kollekcióban az újrahasznosítás. Van például a Borbála kollekcióban egy felső, ami a nagymamám csipkéjéből készült, amit utána teával festünk.

Miért jönnek hozzád a menyasszonyok? Tudatában vannak mindennek, vagy a Celeni esztétikája vonzza őket elsősorban? 

Vannak, akik azért keresnek meg minket, mert van egy csipkéjük, anyaguk vagy ruhájuk, amit szeretnének beépíteni a megrendelt ruhába. Ezeket a projekteket én nagyon becsülöm és szeretem. A mi márkánk igazán személyes: én tényleg megpróbálok mindenben segíteni, az inspirációtól kezdve a ruhán át a kiegészítőkig. És az első megbeszéléstől az utolsó próbáig ott vagyok mindenhol.

Az, hogy a ready-to-wearben milyen motívumokat használsz éppen, hatással van az éppen készülő esküvői ruhákra?

Az egyedi ruha teljesen személyes, ott maga a menyasszony az inspiráció. Ami még nagyon fontos nekem, az az, hogy minden darab örök legyen. Ha tíz év múlva ránézünk a fotókra, ne mosolyogjuk meg a ruhákat. Ez  nehéz persze, mert sokfélék vagyunk, különböző az alkatunk, különböző dolgokra vágyunk, különböznek az esküvői helyszínek is. Ezért szerintem az a truváj az esküvői ruhákban, hogy azok különböző alkatúaknak is jól álljanak, de meglegyen bennük az örök-faktor.

Van-e olyan, hogy egy menyasszony teljesen más kulturális referenciákkal érkezik hozzád, mint amilyen motívumháló mentén te gondolkozol? Ilyenkor mi történik?

Volt ilyen, persze. 
Az, hogy konkrét esetben mi történik, attól függ, hogy látok-e rá esélyt, hogy amit ő szeretne, találkozzon az én látásmódommal. Ez nem azt jelenti, hogy nekem kell hogy tetsszen a végeredmény, hanem hogy a menyasszony maga ragyogjon abban, amit kitalálunk. Ha azt látom, hogy nagyon mást akar, egy olyan kultúrkörből, amiben én nem vagyok jó, akkor van, hogy máshová irányítom, mert az én munkám nem fogja tudni boldoggá tenni. Kellett pár év, hogy azt merjem mondani, cowboy stílusú esküvői ruhát nem vállalok. Persze van, hogy például valaki fairy tale esküvőt álmodik meg magának. Ha ebben a vízióban én is stílusosnak és időállónak látom a lehetséges eredményt, és el tudom képzelni, hogy az egész násznép csodálja majd, akkor azt gondolom, van értelme a közös munkának, meg fogjuk találni a közös pontot.

Pont ezek miatt az esetek miatt nem gondolom egyébként, hogy a menyasszonyi ruhatervezés csupán tervezés lenne – vezetni is kell a menyasszonyokat, hogy megtalálják a hozzájuk illő részleteket.

Ezt a látásmódot tükrözi az is, hogy a menyasszonyi kollekcióval átjöttetek az Aulich utcai showroomból a műhelybe, miközben a szokásos irány általában ezzel pont ellentétes: a divatmárkák kinövik a műhelyüket és oda a későbbiekben nem is engedik be a vásárlókat. Miért hoztátok meg ezt a döntést?

Kis márkaként szerencsés helyzetben vagyunk, mert tudunk gyorsan reagálni a változásokra. Mindig olyan dolgokkal próbálom frissen tartani a márkát, ami nekünk is kicsit új, kicsit más, és igyekszem nem azt követni, hogy mi az, amit mindenki csinál, hanem picit elé menni ennek. 

Meglátni, azt hogy miben tudunk másképp szólni a közönséghez. Ezt a személyes kapcsolatot akkor tudjuk erősíteni, ha tényleg látják a vevőink, hogy kik vagyunk és nem akarjuk ezt eltitkolni. Vannak dolgok, amik nekem kifejezetten fontosak voltak: például, hogy olyan helyet alakítsunk itt ki, ahol mindenki úgy érzi, hogy igen, jó helyen van, ez nem csak egy átalakított lakás, illetve szerettem volna, ha a vevőink látják, hogy micsoda munka van egy-egy darab mögött.

Az egyik legnagyobb magyar ruházati márka vagytok a piacon: van ezzel járó misszió vagy felelősség amit magadra vettél?

Nagyon jó érzés a lelkemnek, hogy eljutottunk idáig, de ambivalens is ezt hallani. A szívfájdalmam ugyanis, hogy ez a piac mennyire kicsi. Azt érzem, hogy mindent megtettem, hogy idáig eljussunk, azt viszont nem érzem, hogy a magyar piac teljes mértékben alkalmas arra, hogy fenntartson egy olyan márkát, amely elegendő embert tud foglalkoztatni méltó fizetéssel. A legnagyobb mindennapi felelősség így az, hogy egyáltalán havonta ki tudjuk fizetni az alkalmazottakat. Nehéz az is, hogy a hozzám közel állók felteszik nekem azt a kérdést, hogy megéri-e egyáltalán ennyi munka: látják rajtam hogy fáradt vagyok, és látják, hogy a márka nem működik nélkülem. Szóval ez a szomorú és nehéz része.

Közben viszont annyira sok mindent ad. Mostanában elkezdtek történni olyan dolgok, amiket tíz éve csak reméltem magunknak. Például most csinálunk a Ritz-cel egy kollekciót, és a világ minden tájáról jönnek megrendeléseink, ráadásul úgy, hogy ezek az emberek ugyanúgy visszatérnek hozzánk, minthogyha Nyíregyházáról rendelnének. Pont most fogok tartani egy kurzust is (a Skvot szervezésében), ami szintén egy mérföldkő. Hogy valaki úgy érzi, hogy én tudom elmondani azt, hogy hogyan kell divatmárkát felépíteni és menedzselni - nagyon jó érzés a lelkemnek, hogy eljutottunk idáig. Ez azt jelenti hogy valamit jól csinálunk.

Követed azoknak a pályát, akikkel eddig dolgoztál? Akik például nálad voltak gyakornokok?

Igen, és sajnos azt látom, hogy sokan abbahagyják. Most lesz ez a kurzus, elgondolkoztam azon, hogy mit mondok majd, érdemes-e itthon márkát indítani. Ha most kezdeném újra, akkor azt hiszem, külföldre mennék egy céghez dolgozni, ahol nem kellene aggódnom a megélhetés miatt.

Van-e olyan konkrét kihívás, amit közeledni látsz a Celeni jövőjében? Esetleg kifejezetten a menyasszonyi kollekcióban?

Igen, de ez belőlem fakad, mert a kettő nem kettéválasztható. A kérdés most épp az, hogy – és erre magamban is keresem a választ – hogyan tud tovább élni a márka úgy, hogy én nem veszek részt minden folyamatban ennyire mélyen. Aztán van az a félelmem is, hogy hova tart a gazdasági helyzet itthon, de a világban is. Hogy az emberek meg fogják-e tudni engedni magunknak az egyedi ruhákat.

Ezért látom a Borbála kollekcióban a potenciált: nagyon figyelünk, hogy ez a kollekció mindenkinek elérhető árú legyen, és aki nem engedheti meg magának az egyedi ruhát. A mai piaci körülmények között szerintem nagyon jó dolog, hogy van százötvenezer forintért is ruhánk a Borbála kollekcióban.

Összevetve más tervezőkkel érdekes, hogy a ti oldalatokon fel van tüntetve a menyasszonyi ruhák hozzávetőleges ára. Manapság elég nehéz az esküvői szolgáltatóktól árajánlathoz jutni akár két hónappal az esküvő előtt is. Ehhez képest ez egy meglepő döntés.

Ez abszolút tudatos döntés. Utálom, amikor nem tudom megnézni, hogy mi mennyibe kerül. Amikor egyedi ruháért keres meg valaki minket, akkor is mondunk tól-ig árat. Amennyire elhúztak a költségek, annyira nem emelkedtek nálunk a ruhák árai. Ez egy folyamatos küzdelem.

Visszatérve a márka egészére; a ready-to-wear és az esküvői mellett van életmód-termékvonal is. Az esküvői mellett kiegészítők, a ready-to-wear mellett pedig már konyhai kiegészítők is elérhetőek voltak. Hogy látod ezt, mit szeretnél, milyen legyen ez a márka 10 év múlva?

Amikor megálmodtam a Celenit, akkor azt szerettem volna, hogy az egy életmód-brand legyen. Vagyis hogy legyenek használati tárgyak, meg legyenek olyan pici dolgok, amit az is meg tud engedni magának, aki nem tud nálunk megvenni egy ruhát. Nagyon szeretek ajándékozni, így külön készülünk az anyák napjára is – érdemes majd figyelni az instagramunkat!

Milyen újdonságok érkeznek mostanában?
 

Ha valaki egyedi tervezésű esküvői ruhát szeretne, vagyis kollaborálni veled a saját esküvői ruháján, akkor meddig tud jelentkezni?

Erre azt szoktam mondani, hogy két hét alatt is össze lehet hozni valamit, de szuper ha van legalább fél évünk. Konzultációra kell bejelentkezni, ahol mindig ott vagyok, és onnan indul is a folyamat.

Interjút készítette: Szigeti Flóra Márta
@celeniofficial