Formába zárt friss energia - Interjú Cserbik Rita művésszel
Nekem a művészetem a pszichológusom. Épp ezért, amikor kijövök a stúdiómból, akkor úgy érzem, hogy fel vagyok oldozva mindentől…
Mikor és hogyan kezdted el a művészeti pályafutásod?
Egyszerű családban nevelkedtem. A szüleim az elejétől fogva mellettem álltak és segítettek az iránymutatásban. Sosem volt kérdés otthon, hogy ki vagyok, vagy mi lesz az én utam. Odafigyeltek a nevelésünkre zenére és sportra is jártam, mégsem tudott semmi úgy lekötni, mint egy kis füzet és mellé egy pár pasztell, színesceruza, filc. Nap végére már totálba ki volt színezve.
9 éves koromban külön tanár kezdett el velem foglalkozni, de akkor még otthoni környezetben, ekkor egészen csak az alapokat tanultam meg, majd a gimnázium évei alatt fejlődtem tovább egy Mester festőművész mellett, aki felkarolt és bevont a műhelyébe. Itt megtanultam, hogyan működik és épül fel egy stúdió, ami megfogott! Nagyon fiatalon láthattam be egy festőművész zárt világába és a speciális alkotói fázisokba, amelyekbe sokszor segédkezhettem is. Itt lestem el az igazi fortélyokat, majd később az egyetem segített lehiggadni és pontosítani a látottakat. Megtanultam a képalkotás folyamatait biztos alapokra helyezni csapatban gondolkozva a szaktársakkal.
Egyébként nincs a családomban más művész. Édesapám Biblia kutató, ezért nagyon sok előadására jártunk családosan kisebb koromban, amikből sokat tanultam. Érdekes, mert ez a része a gyűjtött élményeimnek, csak most bukkan elő, a mostani festményeim kapcsán, ahol az élet lelkületét és esszenciáját keresem absztrahált ,,gyümölcseimen” keresztül.
Messze kalandoztam ahhoz, hogy rájöjjek, mindig is ezt kerestem a képeimmel. Korábban még nem tudtam pontosan megfogalmazni, kísérleteztem sokat a vásznon a témákkal. De milyen érdekes ez is! Idő, mire beérik egy gondolat. Türelmesnek kell lenni magunkhoz.
Varga Kinga fotó 2024
Hogyan írnád le a művészeti stílusodat?
Formába zárt friss energia!
Egy vidéki festőművész vagyok, fővárosi lelkülettel. Így tehát nem kell nagyon magyaráznom, hogy a kíváncsiságom és az érdeklődésem az alap hajtóerő. Ugyanakkor ez a kettősség érzékelhető a munkáimban is.
Idő volt mire leredukáltam a csapongást a vásznon. Muszáj, hogy kritikusan álljon egy művész önmagához egy idő után, így tehát a saját alkotói formájához közelebb kerülhet. Ehhez elengedhetetlen az őszinteség. Saját magadhoz elsősorban, amit nagyjából úgy gyakorolhat az ember, ha másokkal is az.
Az elmúlt évek tulajdonképpen egy kísérlet volt a módszerem megtalálására. Majd mikorra már körvonalazódott, be is mutattam egy óriási kiállítás keretein belül 2023-ban. Ez volt az „ÚGYFEST”. Módszeremmel a káosz és a rend egyensúlyát igyekszem fenntartani. Lehet azért, mert ez ugyanúgy a mindennapjaimban is jelen van. Ilyen vagyok, így alkotok és ezt elfogadtam.
Fontos számomra a tudatos művészetépítés. Az absztrakt művészet nem egy tudattalan folyamat, sőt, nagyon tudatosnak kell lenni benne. Ahogy rendet teremtek a kaotikus kis életemben, úgy igyekszem megtalálni a kép esszenciáját is, vagyis az élet lényegét. Az absztrakt művészet teret enged a néző értelmezésének, de fontos, hogy egy pontos irányba vezessem, hogy ne lásson bele „csak úgy” bármit. Mi alkotók úgy gondolom, azért egy kicsit a belső vívódásainkkal is játszunk a megvalósítás során és ha az őszinte, akkor ebben más is fel tud oldódni.
Hogyan néz ki egy átlagos napod, amikor egy művészeti projekten dolgozol?
Gyakran mondják nekem, hogy "csak festesz, és az milyen egyszerű!" Valójában azonban a festés mellett saját magam menedzsere is vagyok. Én tartom a kapcsolatot az együttműködő partnerekkel, szervezem a kiállításaimat, és még kritikus kutató is vagyok – nem csak a művészeti formámmal és stílusommal kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban is, hogy milyen megkereséseket fogadok el. Tudom, hogy nem minden esetben működne, ezért nagyon oda kell figyelnem. Emellett még grafikusként és fotósként is helyt kell állnom, hisz hogyan lesz plakát, meghívó egy kiállításomhoz, vagy hogyan épül ki és frissül a social media felület? Ha én nem csinálom, más nem fogja helyettem. Ez régen is, most is így van. Például Picasso, és Warhol is saját magának törte az utat, méghozzá nagyon jól.
Úgy gondolom mára már végképp mindenhez kell értened alkotóként, és akár több lábon is kell állnod, ha mondjuk vannak álmaid és azt szeretnéd megvalósítani. Az álmokat elő kell hívni az élet majdnem minden eszközével, na és akkor ehhez elengedhetetlen ugye a kreatív gondolkodás és a talpraesettség.
Van valamilyen különleges rituáléd, vagy szokásod alkotás közben?
Nagyon szeretek mozogni, táncolni. Ez segít nekem felszabadulni és kiengedni a feszkót. Ha eléggé ellazulok, sokkal természetesebben jelenik meg egy festészeti gesztus a vásznon.
Varga Kinga fotó 2024
Van valamilyen személyes élmény vagy történet, ami inspirálta egy-egy konkrét műved?
Ez nagyon „women power” sztori lesz.. Mostanában nagy figyelmet kapott a „Guilty pleasure” című művem, amely a Gucci Guilty parfümhöz kapcsolódik. Régebben ez volt az illatom. Volt egy szerelmem, aki mindig megjegyezte, amikor találkoztunk, hogy „Áh, ez az illat…!” Ahogyan kiejtette mindig láttam egy erős vágyat a szemében. Ezt próbáltam a vásznon bemutatni, pimasz pink és púderes színek játéka kontrasztos, rendszertelen vonalrendszerbe sűrítve. Ugyanakkor a parfüm finom erőteljességét is szerettem volna kifejezni. A vásznon számos kérdést boncolgatok a sűrű vonalaimmal, és egyszerre próbálom is kibogozni őket. Mint ahogyan a szerelemhez fűződő viszonyomat is az életben. Nehéz.
Ebben az érzésben benne van sok minden, mint ahogyan egy illat-emlékben is. Mégis egy valami közös bennük, hogy mindannyian az igazit keressük.
Sokat utazol is. Miért fontos ez neked?
Az utazásaim során megtapasztalhattam, hogy kulturálisan hol és hogyan értékelik a művészetet. Engem Amerika nagyon megfogott. Sokkal bátrabbak és lazábbak! Elengedik magukat a térben az alkotók így könnyen feloldódik a befogadói közeg is és így a kapcsolódás már egészen egyszerű, ami szerintem nagyon fontos. Amit ott láttam és tapasztaltam azt igyekszem tovább gondolni az itthoni közegemben is.
Guilty Pleasure, 130x130cm, 2023. - Artel Galéria
Milyen tanácsot adnál a kezdő művészeknek, akik hasonló úton szeretnének elindulni?
Ez egy nagyon jó kérdés! Több fiatal keresett már meg, hogy mit tanácsolok, hogy kezdheti el ezt a pályát? Erre nincs sajnos recept, de ami tényleg fontos a kreativitás mellett, az érdeklődés és a leleményesség.
Amikor Párizsban magamnak kellett megszerveznem a saját bemutatóm és a kiállításom én kellett fogadjam a látogatókat, én ott kézzel-lábbal mutogattam és magyaráztam angolul és magyarul is a franciáknak, hogy megértsék. Ekkor szembesültem vele igazán, hogy nagyon kitartónak, kell lenni ahhoz, hogy sikeres tudjak maradni a pályán. Ha tudja magát prezentálni az ember, akkor a nyelvi akadályok sem lehetnek problémák. Párizsra készített nadrágkosztüm szettemben csatangolva szinte mindenki megértette ki vagyok és hogyan alkotok.
Szegeden tulajdonképpen én vagyok a fiatal kortársaim közül az egyetlen, aki tudott érvényesülni ebben a művész körforgásban egyből az egyetem után. Nem túlzok. A volt szaktársaim is nagy figyelemmel követik a munkámat, és nagyon jó érzés, hogy ők is visszajeleznek. Ugyanakkor meglepő és inspiráló szembesülni azzal, hogy reményt adok sok fiatal alkotónak, hogy ők is képesek lehetnek elérni hasonló eredményeket. Ez is motivál arra, hogy még jobban megfogalmazzam a gondolataimat, mind képekben, mind szavakban vagy projektek által, hogy mindenki megérthesse, amit közölni szeretnék.
Mindezen túl, amit tudok tanácsolni, az tényleg csak az, hogy fontos magunkat képezni, tanulmányozni a kérdéskört, mint képzőművészet és nyitottnak lenni, részt venni kiállításokon még ha csak látogatóként is. Úgy gondolom, hogy ha valaki ezt céljának és hivatásának tekinti, akkor mindenképpen legyen bátor, kísérletező és merje kifejezni magát.
“ÚGYFEST” kiállítás 2023. Kiss Mátyás fotó
Van-e valamilyen kiállítás vagy projekt, amit különösen vársz a jövőben?
A "Fruits of the Sun" sorozatommal új kérdéskört boncolgatok, bár inkább azt mondanám, hogy ez egy folyamat része. Ahogy korábban is említettem, időbe telik, mire egy módszer beérik és egy forma kialakul. Legalábbis számomra így van.
Gyakran írok a hétköznapokban és utazások alatt is, mert az ecsetet nem mindig tudom magammal vinni. A naplózással viszont letudom írni a gondolataimat, érzéseimet, amihez később hozzá tudok nyúlni az munkám során is. Az "Úgyfest" után tudtam, hogy egy szakasz lezárult. Úgy éreztem, hogy jól fogadták és megértették az absztrakt módszert, de tisztában voltam vele, hogy most a forma következik. Ha elakadok az alkotásban, mindig a naplómat kapom elő. Fellapozom és újraolvasom az előzetes meglátásaimat, gondolataimat.
Legérdekesebb bejegyzések mamám kertjében születtek. Volt például egy olyan megfigyelésem miközben a nagymamám locsolta a felfüggesztett növényeket, hogy láttam, ahogyan a víz átfolyik a virágon, és az csak annyi vizet tart meg, amennyire szüksége van. Ugyan ez az absztrakt: Mindenkinek csak annyi épül be, amennyit képes felvenni.
Szeretek közel kerülni a természethez és ahol megvan a saját nyugalmam ott jegyzetelni. Barcelona Güell Parkjában és a Margit Szigeten a fénnyel foglalkoztam többször is, Párizsban a Tuileriák kertjében a ragyogásról volt egy hosszabb szösszenet. A természet általános lelkületéről és a gyümölcsfélékről pedig nagymamám kertjében elmélkedtem. Így emeltem ki a gyümölcsöket. Rájöttem, hogy ez egy abszolút és egyszerű, közérthető forma. Ráadásul ott rejlik benne maga az élmény, az élet íze!
A ,,Fruits of the Sun” festménysorozattal kezdtem idén, itt még egészen könnyen kivehető egy általános gyümölcsforma, mint ahogyan a felszínen mi emberek is jól körbehatárolhatóak vagyunk.
Foglalkoztat ugyanakkor az is, hogy mi történik ott, amit nem ismerünk, amit emberi szemmel nem látunk? Így kezdtem bele a ,,Fruits of the Ocean”-be. Ahogyan például haladunk a tenger vagy az óceánok mélyének „gyümölcseihez” ott már egészen érdekes és ismeretlen formák csillannak fel. De jól tudjuk, hogy ugyanúgy kincsek! Pont, mint amennyire mi is rejtve vagyunk a világ számára sokszor saját magunkban.
Ezután szeretnék eljutni a ,,Fruits of the Soul” –hoz. A Bibliát újra tanulmányozom. Szeretnék közelebb kerülni az igazságához az életnek. Szeretném tudni, szeretném előhívni a lélek gyümölcseit!
Tehát egy sokkal mélyebb és egy sokkal érdekesebb témakör felé vettem az irányt. Ez most hosszú és nagyon megnyugtató időszak számomra, mert közel áll hozzám. Nem kapkodom el, nagyon alaposan szeretnék haladni ezekkel a gondolatokkal a vásznon.
Fruits of the Sun kiàllítàsmegnyitó 2024
Mindenképpen szeretném ezt idővel egy nagy egységben, kiállítás keretében bemutatni! Addig azonban festek, inspirálódok, utazom és tovább kutatok. Emellett szeretnék megnyílni a galériák felé, és nemzetközi szinten is bemutatni az új felfedezéseimet.
HELLO, MI VAGYUNK A PS CREATIVE – DIVAT PR ÉS KREATÍV ÜGYNÖKSÉG BUDAPEST SZÍVÉBEN ÉS A PS MAGAZIN KIADÓJA 2010 ÓTA.
