Follow up Magyar Eszter anti-sminkessel

Magyar Eszter műalkotás-sminkjei „radikalizálják a női tekintetet”, dekonstruálják a sminkes szakma szépség fogalmát. Munkái visszatalálnak az ember szépségiparban elfeledett lényéhez, kísérletezőek, játékosak, punkok, társadalmi üzenetekkel élnek. Eszter edgy konceptuális művészből elfogadott art director lett Londonban. Persze edgy konceptművész is maradt közben. 7 éve beszélgettünk vele, most újra itt az ideje. 

Tombor Saci neves sminkmesternél tanultál a Kreán, voltál stylistasszisztens is. Meghatározó momentuma a pályádnak, hogy fellázadtál a társadalmilag bejáratottan szép sminkek ellen, és ez a képzőművészetbe repített – te hogy látod ezt? 

„Gimnázium után kerestem önmagam, tanultam fotográfiát, és dolgoztam az Elle magazinnál, mielőtt Saci mellé sodort az élet. A smink szerelem volt – de ahhoz, hogy igazán megtaláljam benne magam, a saját képemre kellett formálnom. Ezt sokan lázadásként értelmezik. A művészeti közegek validálását, támogatását és lehetőségeit ritkán élvezem. Ha a művészség ezt jelenti, kérdés, mennyire vagyok művész. Viszont így semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnem. Ez a legnagyobb luxus, amivel egy kreatív ember rendelkezhet. Érdekes volt klasszikus sminkesként elindulni, a Makeupbrutalismmal egy “se nem smink, se nem művészet” kategórián át elhagyni a komfort sminket, belekeverni társadalomkritikát, és megérkezni egy abszolút senki földjére. Itt tartok most.”

Hogy áll a szakma a világodhoz?

„Szabályellenes vagyok, a kudarc és elutasítás nem rémiszt meg annyira, hogy “kijavítsam magamat”. Így azt hiszem, megosztó vagyok. Van egy történetem: nemrég felterjesztettek egy német ösztöndíjra, és a jelölő művészettörténész mesélte, hogy amikor rám terelődött a szó, a zsűri felháborodott, nem értve, hogy egyáltalán miért fecsérelnek rám időt. Erre az önkéntes teremőr halkan megjegyezte, hogy ha én lennék kiállítva a galériában, végre lennének látogatók is. Állítólag a kurátorcsapat meg sem tudott mukkanni. Azt hiszem, ez a sztori tökéletesen leírja a helyzetemet.”

A digitális média, a társadalomkritikus hangok, a fotó mint médium, a valóságról való vizuális gondolkodás a smink mellett meghatározó elemek nálad. Mik a munkáid létmódjai ma?

„Ma már sokkal jobban foglalkoztatnak a miértek: átlátni a valóságot, megpróbálni feltárni traumákat és sebeket, amiket takargatni akarunk a festékkel – miért is kell nekünk kisminkelni magunkat, hogy mit is jelent az önbizalom, hogy miért olyan fontos nőként szépnek lenni.

Régebben szembejött velem egy téma/trend, szokás, vagy mondat, és átengedve magamon ösztönösen reagáltam rá vizuálisan. Paródiát, szarkazmust, túlzásokat használtam, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos disszonanciákra. Ez egy nyelv lett számomra, amit ma már folyékonyan beszélek.”

„Mára elmozdultam a komplexebb koncepciók felé, kilépegetek a 2D-síkból, sokkal jobban foglalkoztat a tárgyalkotás, az installációk, a multidiszciplinaritás. Itt már sokszor nem elég egy tükör, egy kis festék, meg egy telefon. Ezek instagram feeden kevésbé működnek, mint egy-egy galériában, de szerencsére azért van alkalmam az offline térben is megjelenni. ”

A társadalmi üzenetek erősek az alkotásaidban. A nőiség kódjainak feltörése alapvetően feminista törekvés, te hogy állsz a feminizmussal? 

„Nőként létezem, és minden nap emlékeztet rá a világ, hogyan kéne jól csinálnom. Nekem pedig ez nem tetszik, és nem is fogadom el. Nekem a “nő” és az “esztétikum” különválnak, felháborít, hogy a kinézetünkre és a szexusunkra vagyunk butítva. Én azt szeretném, ha nem a külső jegyeim alapján ítélnének meg mint embert, csak azért, mert nőnek születtem. Ha ez feminizmus, akkor feminista vagyok.”

„Azt hiszem, a Makeupbrutalism projekt kapcsán is az elsődleges cél, hogy ne a társadalmi nyomás vezesse a kezünket, amikor a sminkhez nyúlunk, vagy legalábbis vegyük észre, hogy mit miért teszünk. Tévesen hiszik, hogy direkt csinálok “csúnya” vagy “groteszk” dolgokat, hogy provokáljak, nem erről van szó. Inkább arról, van-e jogom arra, hogy nőként olyan világban, ami megszállottja a fiatalságnak és tökéletességnek, szabadon eldönthessem, újradefiniálhassam, hogy mit jelent a szépség, és mennyit ér nekem.”

Londonban az Unseen Beauty-nál vagy művészeti vezető, haj- és sminktermékeitek vannak. Mi a közös az ottani munkában és a saját művészi attitűdödben, és mi az, ami újdonság volt ebben a megbízásban? 

„Az Unseen Beauty-nál az innováción van a hangsúly, ettől kicsit kilóg a sorból, egy picit szabálytalan. Ez olyasmi, amivel könnyen azonosulok, biztos ezért is sodort össze minket a sors. Amikor másfél éve elindult a márka, engem kerestek fel először, hogy készítsek nekik egy videóanyagot, így mondhatni, az első perctől kezdve jelen vagyok. Pár hónap múlva már tanácsadóként, majd art directorként dolgoztam a cégnél.”

„Nagyon érdekes megint új oldalakról megismerni a szépségipart, és mivel összetett a feladatkör, így elég gyakran szembesülök vele, hogy mennyi mindenről nem tudok semmit sem. Sok a kihívás, sok az új szituáció, sokszor érzem magam kényelmetlenül, de már ismerős ez is – ilyen érzés fejlődni, és én szeretnék jobb és jobb szakember lenni.

Most az életem a munkáról szól, remek work-work balanszot alakítottam ki: két munkát viszek egymás mellett, a saját projektemet: a Makeupbrutalism-ot és a The Unseen Beauty-t. Mindkettő sokat jelent nekem.”

Na és milyen London? Átkeretezi-e a londoni lét a viszonyodat Budapesthez? Hogyan viszonyulsz a kelet-európaisághoz, és ahhoz, ahogyan nyugaton tekintenek rá?

„London határtalan, megfogalmazhatatlan és csodálatos. Minden, amire vágytam, itt megvan: a kihívások, a lehetőségek, a támogatás. Megterhelő és ijesztő sokszor, de ez az ára a fejlődésnek. Jó érzés a világ közepén lenni és tudni, van esélyem valódi változást elérni, amiben szeretném.

A magyarságról sosem éreztem, hogy hátrány lenne, lehet izgalmas, esetleg hasznos aspektus is. A cégnél például az angol munkatársak hajlamosak időt vesztegetni a túlzott udvariasságra, kerülgetik a forró kását, amit csodálatosan lehet kompenzálni egy kis lényegre törő „keleteurópaisággal”. Minden csak nézőpont kérdése.”

Azt nyilatkoztad, mostanában szabad vagy és boldog, igazán a helyeden vagy. Mi az, amit szívesen megvalósítanál művészként – így, szabadon? 

„Ha a jövőmre gondolok, eddig ismeretlen jó érzés tölt el. Vannak kilátásaim, lehetőségeim, és ez nagyon megnyugtató. Sosem éreztem hasonlót – ez a boldogságom alapja.”

„Régebben a világ legjobb sminkese szerettem volna lenni, ma már teljesen más célok lebegnek a szemem előtt. Szeretnék a Makeupbrutalism-el még többet kiállítani és kollaborálni, közben art direktorként együtt fejlődni az Unseen Beauty-val. Ezek mellett rugalmas vagyok, tudom élvezni a jelenemet, és szeretek dolgozni. Ennél azt hiszem, nem kell több, és ki tudja, mi lehet még a pakliban, amire nem is gondolok!”

„Épp két csoportos kiállításon dolgozom, az egyik Londonban, a másik Bécsben lesz, mindkettőnek nagyon örülök. Tavaly egy volt, idén már kettő, remélem, jövőre is duplázok majd!”

Sok sikert! 

„Köszönöm szépen!"

Az interjút készítette: Gyöngyösi Hunor
Képek: Makeupbrutalism