ÖMSESIDIG: ünneplés, latin-amerikai stílusban

Vibráló színek, merész minták és az együttlét öröme - bemutatkozik az IKEA legújabb kollekciója: az ÖMSESIDIG!

 Az IKEA egy izgalmas, új kollaboráció keretében kilenc tehetséges latin-amerikai alkotót vonultat fel, akiknek munkája lenyűgöző módon ötvözi a hagyományokat és az innovációt. Ez az együttműködés lehetőséget teremt arra, hogy betekintést nyerjünk Latin-Amerika ünnepi kultúrájába, és felfedezzük az egyedi alkotói megközelítéseket, amelyek a régió gazdag örökségéből inspirálódtak.

A kollekció egyik alkotója, Liliana Ovalle terméktervező, akinek pályafutása mély tisztelettel indult a mexikói örökség iránt, és a vággyal, hogy történeteket meséljen tárgyakon keresztül. Ebben az interjúban belemélyedünk Ovalle kreatív útjába, inspirációiba és azokba a tényezőkbe, amelyek hozzájárulnak a latin-amerikai művészek és tervezők világszintű elismeréséhez. Megvizsgáljuk az IKEA-val való együttműködését és a kulturális narratívák jelentőségét a design világában. 

Tudnál mesélni nekünk a hátteredről és arról, mikor kezdett érdekelni a tervezés?

Én Mexikóvárosból származom, ott nőttem fel és végeztem a tanulmányaimat az ipari design szakon. A kapcsolatom a terméktervezéssel valahogy véletlenül kezdődött amikor a főiskolai szakot választottam. Jogászokkal, fogorvosokkal és mérnökökkel teli családban nőttem fel, és akkoriban a tervezés nem volt annyira a köztudat része. Valami kreatívat szerettem volna csinálni, és amikor rájöttem, hogy a design lehetőséget kínál új kifejezési formák és élmények megteremtésére a mindennapi tárgyakon keresztül, beleszerettem ebbe az irányba.

Mint mexikói származású tervező, hogyan befolyásolta ez a kultúra a munkádat és a tervezési megközelítésedet?

Mexikó egy nagyon eleven és eklektikus város. Egy olyan hely, ahol soha nem találsz egységességet, és erős a készítői/kialakítói kultúra. Az emberek saját kezükbe veszik a dolgokat, hogy megoldják és testre szabják a mindennapi tárgyakat és tereket, egy széktől kezdve egészen egy homlokzatig, nagyon merész és kifejező módon. Úgy gondolom, hogy ez befolyásolta azt, ahogyan én a tervezést látom - mint olyan folyamatot, amely túlmutat az hatékonyság és funkcionalitás értékein. Számomra a design is tükrözi az emberi kifejezés és az azonosság szükségét.

Munkád gyakran magába foglalja a hagyományos kézműves technikák használatát. Hogyan egyensúlyozod a hagyományok tiszteletben tartását a határok feszegetésével az anyagok és design szempontjából?

A szeretetem a hagyományos kézműves technikák iránt ezek szépségének és művészi lehetőségeinek értékeléséből ered. Amikor egy projektbe kezdek, igyekszem minél jobban megérteni a materiális folyamatokat és a kézművesek által végzett munka jellegét, majd ez alapján keresek lehetőségeket az újdonságok beépítésére. Az együttműködések létrehozásához elengedhetetlen volt olyan szervezetekkel és cégekkel dolgozni, akiknek szakértelme van a kézműves hagyományok revitalizálásában, és akik már erős és tiszteletteljes kapcsolatokkal rendelkeznek a kézműves közösségekkel. A projektek ezután a beszélgetések és a közös anyagkísérletezések során fejlődnek.

Mesélnél ezen technikák megőrzésének fontosságáról és a kortárs design szerepéről a kulturális örökség népszerűsítésében?

Szerintem tervezőként rengeteget tanulhatunk a hagyományos kézművességtől. Számomra ez nem csak a kulturális örökséget jelenti, hanem különböző módszereket a természettel való kapcsolódásra és közösségek létrehozására. A jelenlegi környezeti és társadalmi kihívásokkal szembesülve, tervezőkként figyelnünk kell arra, mit tervezünk, és az milyen kulturális és hatáskörrel jár.

Londonban tevékenykedő tervezőként hogyan maradsz kapcsolatban latin-amerikai kreatív közösségekkel?

Az évek során lehetőségem volt kapcsolatba kerülni egy nagyszerű tervezői közösséggel Mexikóban, ipari design szakon, majd különböző projektekben és kiállításokon dolgozva. Amikor van rá lehetőségem, örömmel tartok műhelyfoglalkozásokat és igyekszem minél több időt tölteni ezzel.

Sok alkotásod egyedi vagy limitált szériás darabok. Hogyan egyensúlyozod az exkluzivitás szükségét a vágyaddal, hogy munkád szélesebb közönség számára is elérhető legyen?

Sok tervezésem önként vállalt projektekből indul, néha a tárgyak kifejező aspektusának felfedezésével, máskor pedig egy adott anyaggal való kísérletezéssel. Sok esetben nagyon aktívan részt veszek a tervezéseim gyártásában, így boldogan dolgozom kis mértékben, de ez valóban azt jelenti, hogy a munkám egy bizonyos tervezési közönség körében mozog. Az IKEA-val való együttműködés fantasztikus lehetőség volt arra, hogy egy sokkal szélesebb és sokszínűbb csoportot elérjen a munkám. 

Az ÖMSESIDIG kollekció bemutatója során a Mexikóvárosi IKEA áruházban lehetőségem nyílt a nagyközönség előtt bemutatni a tárgyak mögött rejlő ötleteket. Nagyon jó volt látni, hogyan kapcsolódtak az emberek az objektumok mögötti történetekhez. Ahogy láttam őket a kis tálakat vagy a rizspapírokat a bevásárlókocsijukba tenni, elképzeltem a tárgyakat a házaikban, részeseivé válva az étkezéseiknek és mindennapi beszélgetéseiknek. Nagyon különleges volt elérni ezt a fajta kapcsolódást.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod az IKEA-val, és milyen érzés része lenni ennek a latin-amerikai kreatív csoportnak, amellyel dolgoztál?

Az első beszélgetés az IKEA-val a közös munkáról 2019 végén kezdődött, de mint sok más dolog, a járvány kitörésekor szüneteltetnünk kellett. A projekt újra folytatódott, amikor még mindig a lezárás alatt voltunk, így nagyon érdekes volt távolról dolgozni olyan tárgyak tervezésén, amelyek a társasági érintkezést szolgálják, miután egy évig távol voltunk barátainktól és családunktól. A projekt lehetőséget adott arra, hogy előre tekintsünk és vágyakozzunk az újraegyesülés pillanatai után.

A tervezési folyamat az IKEA-val való együttműködés során nagyon érdekes volt. Nem kaptunk pontos feladatleírásokat vagy konkrét tárgyak tervezésére vonatkozó utasításokat, hanem egy feladatot kaptunk, amely arra ösztönzött bennünket, hogy saját személyes történeteinket az együttlétről és társasági érintkezésről gondoljuk át különböző országainkban. Innen mindenki kifejtette saját egyedi tapasztalatait és átültette azt design tárgyakba. Habár csak online találkoztam a tervezői csoporttal az együttműködésünk során, nagyszerű volt meghallgatni mindenki történeteit és vízióit. Mint latin-amerikaiak, közös történelemmel, nyelvvel és kultúrával rendelkezünk és bár mindenki egyedi megközelítést hozott, mégis egység jellemzi a kollekciót. Azért van ez, mert a tárgyakat személyes pillanatok megosztására tervezték.

A latin-amerikai művészek és tervezők egyre növekvő elismerést kapnak a globális színtéren. Szerinted mi az oka ennek a mozgalomnak?

Az utóbbi 25 évben erős designtermelés zajlott Mexikóban és Latin-Amerikában, amely a kontextusunkról szól. Referenciapontjaink a saját történelmünkre válaszolnak, és ez tükröződik abban, ahogy megértjük és átéljük a mindennapi életünk különböző dimenzióit: a nagy infrastrukturális kérdésektől - mint például a közszolgáltatások, az ipar és a politika - egészen a gyakorlati döntésekig, mint például a rendelkezésre álló anyagok és folyamatok a tervezők számára. 

A mexikói design esetében a tervezőknek nagy erőfeszítéseket kellett tenniük azért, hogy részt vegyenek a nemzetközi design fórumokon és helyi fórumokat hozzanak létre, és kölcsönösen növekvő érdeklődés tapasztalható az intézmények, múzeumok és sajtó részéről az ott történő események bemutatására. Remélhetőleg ez hozzájárul egy globális változáshoz, amely a design kultúra felé mozdul el, és reprezentálja a világ különböző valóságait.

Az ÖMSESIDIG szó svédül azt jelenti, hogy „kölcsönös”. Ez a kollekció azzal a céllal jött létre, hogy összehozza a kapcsolódni vágyókat egy ünnepi asztal felett. A jelenünkben, amikor egyre nehezebb őszintén kapcsolódnunk egymással, egyre nagyobb szükség van egy családi asztalra. Egy asztalra, ahol összegyűlnek a szeretteink és időt tölthetünk egymással.

Ahol kölcsönösen figyelünk egymásra. 
Ahol ömsesidig figyelünk egymásra.
 

Interjút készítette: Kocsis Alexa
Képek: IKEA