Kelet és nyugat kéz a kézben - Szűcs István karrierstartja

Kelet-nyugat hagyományosan érdekes fénytöréseit adja a világnak, és magyar szemekben ezek a fények sokszor egyedien gyűlnek össze. Szűcs István karrierjének első évtizedét töltötte Kínában mint modell és mint az Elsewhere kelet-nyugat kultúráit fúzióra hívó vizuális művészeti magazin megálmodója. A Covid hívta haza Magyarországra, ahol énekes karriert is kezdett. Mellette hamarosan indul az Elsewhere spinoffja, a művészeket és buyereket összekötő online platform, az Elsewhere Essentials. Világrendek, művészeti ágak, analóg és digitális attitűdök találkoznak István induló évtizedében – szóba elegyedtünk.

Hogy kezdődött az életed Kínában?

„22 évesen kerültem Kínába modellkedni, először Kantonba, aztán Sanghajba. Először egy pár hónapos szerződéssel voltam kint, aztán ahogy megismerkedtem a kultúra különböző szereplőivel helyben és a világban mindenfelé, gondoltam, maradok Kínában. A modellkedés mellett egy kétnyelvű kulturális digitális magazint indítottam fiatal művészek gondolatainak terepeként, kollaboratív szellemben, a művészeti szcénában szerzett kapcsolataim mentén. ”

Mi az Elsewhere fejlődéstörténete?

„Adta magát a kelet-nyugat kapocs mint fő meghatározó elem, és így a magazin neve is, az Elsewhere. 2013-ban jelent meg az első szám, döcögősen indult, de számról számra megtalálta a hangját. Nekem Kína, mint közeg is új volt és a művészet sem a tanulmányaim mentén, hanem gyakorlatában vált a közegemmé (szőlész-borász mérnöknek tanultam a Corvinuson).
Lelkesedés alapon gyártottunk tartalmat, kevésbé tőke alapon. 3 havi és fél éves megjelenéssel, először online, később print formátumban is. 2018-19-ig vittük a 14 kiadást megélt magazint, és a hozzá tartozó butik kulturális ügynökséget. Most kicsit másképp születik újjá.”

Photo: Karl Lam

Az Elsewhere nemsokára online megbízásos galériaként bont szárnyat Elsewhere Essentials név alatt. Milyen igényekkel?

„Ha gyorsan akarsz menni, egyedül mész, ha messzire, akkor többedmagaddal – ennek az elvnek volt a letéteményese az Elsewhere és lesz az Elsewhere Essentials is. Alakulásakor hiánypótló, keletet és nyugatot összekötő megálmodó erő jellemzi az Elsewhere-t, ami átélte a nyugat sztereotipikus viszonyának változását a kelethez. A fiatal kínai generáció, ha teheti sokat utazik, képzi magát, közben egy többezer éves kultúra része, és a jelenléte a globális piacokon egyre inkább értékteremtő. Ximon Li, Xu Zhi, Ren Hang, Su Yang es Liu Shuwei sikerei is ennek szellemében történtek, akikkel mi is dolgoztunk. Az Elsewhere DNS-ét az Elsewhere Essentials viszi majd tovább, commissioned artpiece-ek online platformja lesz. ”

Photo: Jenna Putnam

Hogy néz ki a működési modell?

„A buyer válogatott művészek közül választ és kreatív inputot ad, általunk megtalálják egymást a művésszel, kapcsolatba kerülnek és közösen hagynak nyomot egy alkotáson a művész kreatív szabadságának megőrzésével. Olyasmi, mintha bedobnál egy érmét egy játékautomatába, és nem tudod pontosan, melyik játékot kapod. Az art dealing mai folyamataiban döntően kevés kapcsolat van művész és befogadó, vagy művészettulajdonos között, ezen kívánunk majd finomítani. Kezdetben digitális formátumokkal dolgozunk majd, adott művészeinkre 3-4 hónapos megbízási lehetőség lesz. Most épp egy mexikói kurátorral dolgozom a platform létrejöttén.”

Photo: Liu Shuwei

Az elsewhere máshol-léte egy integratív, kollaboratív, kozmopolita állapot. Állítja, hogy mindenhol otthon vagyunk a világban. A globalizáció is egységes kódokat kíván adni nekünk a világhoz. Itthonról nézve persze biztos rejtett személyes érdekességeket a Covid előtti Kína tapasztalata, annak kultúrája és 20+ milliós nagyvárosai formatív fiatal éveid alatt. Milyen volt ott és mennyire határoznak meg az ott megéltek?

„Kína az extremitás országa, elképesztő ütemben fejlődik, nagyon inger-gazdag, és eredeti szellemiségében nagyon különböző Magyarországhoz képest. A tanulásra mint élethez való hozzáállásra Kína tanított meg. Az ottani ember találékony és rugalmas. Ha valaki Kínába készül, azt mondom, ne legyen elvárása és legyen nyitott, alázatos. Persze erre az élet örömeihez általában, Kínán belül és kívül is szükség van. Empátiára, és ráépülő közös ügyekre egyáltalán akkor van pozitív kilátásunk, ha megismerjük egymás perspektíváit. A bambusz mint népszerű kínai növény teherhordása kimagasló, ereje rugalmasságában rejlik, szimbolikusan így írnám le a rezilienciát, amire a kínai lét nevelt engem. A természeti példán haladva még egy nekem kedves jellemző idézet Lao-Ce mondata: A természet nem siet, mégis mindent sikerül elintéznie.”

Photo: Szűcs István

Milyenek a helyiek?

„Önzetlenebbek, nem annyira az érdek mozgatja őket.
Költöztem egyszer a városrészek között, és a korábbi éttermemben a néni egy év után is emlékezett, hogy mit eszek szívesen: sült batyut a helyi desszerttel (红豆双皮奶). A kreatív kapcsolataimban is megtapasztaltam, hogy számíthatunk egymásra - fiatal külföldiekként az egymásra utaltságban csapatként működtünk, és életre szóló barátságokat szereztünk.”

Photo: Su Yang

Néhány éve újra Budapest a bázisod. Énekesként mostanában debütálsz közönség előtt mint tenor, sok sikert! A karriered eddig a vizualitás égisze alatt zajlott, szóval hogy van ez a zenével, hogy jött, és mit jelent neked?

„A Covid határzárai engem itthon értek, nehéz időszak volt nekem is, az öndefinícióm átgondolására is alkalmat adott. Templomi kórusba jártam gyerekkoromban is már, de sosem gondoltam az énekre mint tehetségre, vagy lehetőségre. Mostanában kezdek. Kiderült, hogy nem vagyok rossz, és képzem magam a Covid kezdete óta. Már két tanárhoz is járok, Bucsi Pannihoz és Kéringer Lacához, a hangom művelt hanggá formálásán dolgozunk. Hozzám a klasszikus ének és hangképzés áll közel, a magánemberként is ez az, ami feltölt és kikapcsol. Igaz, ahogy a vizualitásban is a határterületek érdekelnek, itt is, stílusban, a tradícionális gesztusok újragondolásában, és a más művészekkel való közös munkában.”