A Faur Zsófi galéria portréja, és friss tárlata, a „Landing”

Faur Zsófi kiállítótere és tevékenysége több, mint két évtizede gyűjti csokorba a kortárs művészet hazai és nemzetközi élvonalát. Galériájának küldetése a nemzetközi kapcsolatépítés kölcsönös partnerségekben, és a magyar művészet ápolása, megjelenítése itthon és külföldön. A galéria szerepet vállalt a Ráday Kultucca, majd a Bartók negyed megteremtésében, és kiadói minőségben, a látogatóira fordított figyelemben a művészeti, kulturális edukációra is hangsúlyt fektet. A PS a friss, csoportos, reprezentatív „Landing” kiállításon járt és Faur Zsófival beszélte meg a földet érés néhány pontját.

A novemberi „Landing” tárlat 4-4 magyar és nemzetközi művész grafikáit, festményeit, fotóalapú műveit és szobrait mutatja be. A címadás a földet érés fogalmában az úton levést is feltételezi. A tárlat a művészetet mint mozgásban lévő pihenőt kínálja a látogatónak – a művészettapasztalatban egyszerre vagyunk otthon és úton. Az absztrakt mozgalmasságtól a figuratív-konkrét abszurd művészi világokig a kortárs művészet több nemzete, művészeti ága és gesztusrendszere kerül most egy térbe.

Kedves Zsófi, hogyan landoltál a művészetben, és a galéria a hazai művészeti térben?

2001-ben indítottam a galériát a Ráday utcában friss közgazdász diplomával. Otthon műtárgyak között nőttem fel, több generációra visszamenőleg voltak a családban gyűjtők. Sokat jártunk édesapámmal aukciókra, kiállításokra, a korábban értékes lelőhelyre, az Ecserire. Így, ebből az érdeklődésből alakult a galéria, kezdetben a korábbi rendszer elnyomott, még a II. világháború alatt tanult művészeinek hagyatékát ápolva.

Tisztán kortárs profillal, szerződött művészkörrel 2006 óta dolgozunk. Egy évben átlagosan 9 kiállításunk van, art fairektől nonprofit közegekig egyaránt megvalósuló művészetmenedzsmenttel és műtárgykínálattal.

A galéria nemzetközi fókusza mellett a hazai művészeti életbe is csatlakozik. Az itthoni szélesebb műtárgykultúrában van egy 50 éves törés, melyet a mi galériánk is hivatott rendezni: a minőségi élet és a vizuális kultúra szerves részévé tenni kortárs műtárgyakat és a művészet iránti lelkesedést. Ebben az értelemben a családi fotókat is értékesebbnek tartom egy-egy tucatposzternél. Szerintem ez nem pénzkérdés.

Hogy áll össze a galéria által képviselt művészek köre? Milyen ízlés és megfontolás vezeti, hogy kikkel dolgoztok szívesen együtt?

Jelenleg 22 művészünk van. A művészkör megválasztásában elsődleges szempontom a minőség. Nem a pályakezdő, fiatal alkotókkal foglalkozom, inkább a középgenerációból alakul ki a mezőny, és mostanában jellemző, hogy az idősebb generáció is képviselteti magát. Van néhány hagyaték is nálunk, a lírai expresszionista Misch Ádám kivételével még a művész aktív korszakában volt közös munka például a geometrikus-stilizált világú Bartl Józseffel, a kinetikus érdeklődésű szobrásszal, Haraszty István Édeskével, vagy a konstruktivista-szuprematista térihletettségű Lukoviczky Endrével is, akinek a galéria idén, halála előtt nemsokkal rendezett kiállítást a 80-as években készült festményeiből.

A saját ízlésem is formálta a képviselt alkotók körét, bármelyik művészem munkáját otthon is szívesen látnám magam körül.

Akkor tudok valakit hitelesen képviselni, ha hiszek benne. A szakmaiságon túl nagyon fontos, hogy az adott művésszel együtt tudjunk dolgozni emberileg is, mert előfordul, hogy valakit nagyra tartok, és az alkotásai is jól értékesíthetők, mégsem értünk minden dologban egyet, ami könnyen meggátolja az örömteli közös munkát. A galerista és a művész között kell, hogy működjön egyfajta kémia, hogy egy irányban tudjunk fejlődni. Mivel a nemzetközi piacon is jelen vagyunk, így az adott művész önéletrajzának olyan sarokpontjai is számítanak, melyek elősegítik a külföldön való érvényesülést.

Az aktuális kiállításra térve: milyen érkezési felületei vannak a „Landing”-en a partnerségeknek – hogy alakultak a kapcsolatok a kiállított művészekkel, és milyen alkotásokat láthatunk most?

Ma már minden globális, a művészet is az, így régóta járunk nemzetközi vásárokra. Voltak nagyon aktív és sikeres évek, volt, hogy egy év három hónapját is vásárokon töltöttük. Ennek gyakorlatát újrarajzolta a Covid. A korábbi jelentőségüket a magas presztízsű vásárok tartották igazán meg, előtérbe hívva az egyéni nemzetközi cserekapcsolatokat, együttműködéseket.

Egyik állomás a „Landing” kiállítás, inkább nemzetközi alkotásokkal, de fókuszban például a Hegyi Lóránd által kurált „Evocations” projekt részeiként Gábor Áron műveivel is.

Hegyi Lóránd az egyik legjelentősebb magyar művészettörténész a nemzetközi piacon, 40 éve külföldön él és dolgozik. Most 30 művészt és 10 galériát egyesít a rajzfókuszú „Evocations” projektje. Ez az utazó kiállítás áprilisban mutatkozott be nálunk 18 alkotóval, azóta is úton van, volt Nápolyban, Párizsban, Ausztriában és megy még sok helyre – magángalériákba, nonprofit intézményekbe, múzeumokba kontinensen innen és túl. Jó lehetőség a művészek és galériák egymásra találására, a kölcsönös partnerségek kialakulására.

Európai galériák szerepelnek a projektben, a részt vevő művészek pedig szinte az egész világról jönnek. Örömmel látom, hogy a galériások keresik a kapcsolódást, és a piacok keveredésére a magyar közönség is egyre nyitottabb. A külföldi magyar jelenlét kapcsán elmondható, hogy igazán magas státuszú magyar művész, vagy szakmabeli kevés van, a kinti megítélés összetett. A hazai művészek képviselete természetesen a mi örömmel végzett feladatunk is.

Az „Evocations” projekt fókusza, a rajz egy őszinte műfaj, kevesebb hibázási lehetőséggel. Számomra egy festő esetében fontosak a grafikái, előtanulmányai. Ha ezek jók, általában a festményei is azok.

Az egyszerre geometrikus és organikus Gábor Áron-munkák grafikái például önálló munkák a 18-20 vegyes technikájú réteget tartalmazó vászonképei mellett. Épp a napokban nyílt Gábor Áron-kiállítás a Műcsarnokban is.

Christoph Mayer osztrák művész grafikusan festői munkáihoz Petra Seiser galériáján keresztül juttatott el minket az „Evocations” projekt.

A természetélményeket, hétköznapi tárgyakat tematizáló Alois Mosbacherrel is ugyanez a kiállítássorozat kapcsolt minket össze. Ő a mai osztrák festészet egyik doyenje, 70 éves, nemrég volt nagy életmű-kiállítása a Belvedere 21-ben, a bécsi Belvedere múzeum kortárs terében.

A festőiséggel játszó, többféle médiumot a nőiséggel keresztező Katerina Belkina a „Landing” kiállítás egyedüli fotóművésze, Németországban élő orosz alkotónő. Régóta dolgozunk együtt, rengeteg díjat nyert már. Új munkáit most láthatja először a magyar közönség.

Új nálunk, és először látható Magyarországon Vince Briffa művészete – ő máltai képző- és multimédiaművész, a Máltai Képzőművészeti Egyetem professzora, kétszeres máltai Velencei-Biennálé kiállító. Mi is fogunk utazni majd a máltai műtermébe.

Nekem nagy lieblingem a szobrok. Komoly szoborgyűjteményem van otthon, és a galéria is szívesen lép 3D-be a 2D-ből.

Két üvegművészt, Sipos Balázst, az üvegpaszta művészét, és az üveg folyadék állapotát tisztelő Borkovics Pétert mutatja be a „Landing” tárlat. Mindketten elismertek, a velencei nagy üvegművészeti kiállításon is szerepeltek. Az üveg nemzetközi értékelése jelenleg nagyon magas, egy szinten van a bronz- és kőszobrokkal, a magyar- és közép-európai régió üvegművészeti hagyománya pedig jelentős.

Kiss Dániel fiatal szobrászművész alabástrom- illetve márványszobrai kaptak még helyet a kiállításunkon – ő klasszikus kézi szobrásztechnikával dolgozik, munkájának értéke ebben is áll, és a közönség is kedveli. Három éve működünk vele együtt.

A „Landing” az őszi szezonunk top kiállítása, a létrejötte nagy öröm.

Érdekes ennyi országgal, kiállítóval és művésszel együtt dolgozni, sok tapasztalatot hozott, és a Hegyi Lóránd kurátorral való együttműködésünk külön megtiszteltetés.

A harmadik landing-felület a látogatóké – a kortárs művészet nem feltétlenül adja magát könnyen, milyen földet érés vár a szélesebb közönségre nálatok?

A szaknyelv küszöbfélelemként említi azt a szorongást, mely akadály lehet a befogadásban. Külföldön a galériák tele vannak gyerekekkel, fiatal kortól zajlanak a művészetpedagógai foglalkozások – a művészet egy folyamatos, élethosszig tartó tapasztalati és intellektuális közeg, melybe a gyerekek életkoruknál fogva finom érzékeléssel érkeznek. A nagyobb galériák nagyobb ívű programokat visznek, nagyobb eléréssel rendelkeznek.

Sokat teszünk a közönségért, a széleskörű megszólíthatóságért mi is.

Galériánk elhelyezkedése beágyaz minket a kerületi életbe. Iskolai csoportokat látunk vendégül kiskortól egyetemig. Helyi vetítésekkel, akár világítástechnikával szólítjuk meg a járókelőket, és a betérőket odaadásban, élményben részesítjük. Szívesen elbeszélgetünk a művészetről.

_____________

A Faur Zsófi galéria „Landing” kiállítását november 30-ig láthatjátok a 1114 Budapest, Bartók Béla út 25. alatt.

A „Landing” kiállító művészei: