Marge dalpremier — ’Ne csináld már’
Marge megtáncoltat és nagycsaládját viszi — dreamy-nyíltszívű, sodró popzenéje több, mint egy évtizede a miénk. Új dalának konkrét és belső hangjai után eredünk: az indián nyárzárásban a ’Ne csináld már’ játékos, rapes hullámaira bízzuk magunkat. Marge most a PS vendége.
Mészáros Zsuzsanna énekesnő zenéjében az érzelmeken keresztül, kívüle a közösségiség szűkebb és tágabb képviselője: sok fős család fiatal anyukája, a vetélés kérdéskörének egyik közéleti felszabadítója, az Árvácska alapítvány és a Pangea egyesület tagja. Back to basics kérdéseken szörfözünk az új daltól a minket összekötő társadalmi kérdésekig és az énekesi alapokig.
Szia Zsuzs, lassú nyári napban délibáb, ha a dalod egy költői kép lehetne: milyen a ’Ne csináld már’ hangi világa? Hallani benne finomságot, játékot, rapet, visszhangot, nyári tört ütemekben nyúlós-éles káprázatba csúszást.
Tavasz óta dolgozom dalokon Doór Matyival. Ez a dal pár hete készült. A hangfelvételek nagyrészét Czirják Tomival a Studio-H -ban csináltam (Jazzbois), ő masterelte a dalt. Erre a dalra ért legjobban össze kettőnk világa: utolsóból lett az első, az a dal jön most ki, amit utoljára szereztünk. Erős hangulatokat, szélsőséges világokat ragadtunk meg egy-egy szongban.
Ebben a számban nincsenek hangnembeli, tematikus váltások, végig ugyanaz a nyomasztó hangi környezet jeleníti meg a témánkat, a gaslightingot, ahogyan gaslighting áldozataként is folyamatosan érnek a red flag-ingerek, hogy valami nincs rendben: egy monoton hangi szcenárióban vagyunk.
Érzed, merre vinne az utad, de cseng a füledben a bizonytalanítás hangja
Sok vokált használtunk benne, a fő ének is sokszor van alátámasztva. A párhuzamos szólamok a megerősítés igényét mint teret visszhangszerűen hangozzák be, koncepcionálják. A gaslighting bántalmazó ellenszelében a folyamatos önismétlés vezet az igazsághoz. Most autóból vezetés közben interjúzok, így adja magát: mintha tudnád, hogy egyenesen kell menned, de mindig mondaná valaki, hogy fordulj el.
Nyári dal, ez is benne van. Sok énekes télen szeret alkotni, én nyári ember vagyok. Ha a nap kisüt, és vízbe mehetek, onnantól élek igazán. A klubszezonban ősztől a nyári energiákat adom vissza, az alkotó- és előadói minőségemen a nyár és a tél osztoznak.
A gázláng-effektus a tematikus inspirációja a dalnak. A virtuálisan előválogatott, polarizált, felerősödödött belső világaink a gaslightingnak is kedvezhetnek. Miért pont az érzelmi manipuláció az ihlet?
Az alkotási folyamat legtöbbször beszélgetéssel, hangulatokkal, benyomásokkal indul, és párhuzamos munkával, ez most is így volt – egy időben íródott a zene és a szöveg.
A gaslighting rendszeres, módszeres manipulálását énekelem meg repetitív, önmagukba visszaérő elemekkel, a tematikus hátteret én hoztam, az életeseményeim adták. Személyesen és a környezetemben is van a gaslightingban megélt és segítőtapasztalatom, családon belüli és terapeutikus momentumokkal a gaslighting-menedzsment gyakorlatának sok árnyalatát magába foglalva.
A „Ne csináld már” azon kevés műalkotások közé tartozik, melyek a gaslighting áldozatainak érzéseit mutatják be
Az áldozati oldalhoz tartozik, hogy egy toxikus burok vesz körbe ilyenkor, ez az áldozati szerepben tart – fontos, hogy erre. Legyen rálátásunk, a dalnak erre a tudatossági pontra való érés, érzékenyítés is a horizontján szerepel.
A gaslightinggal, érzeteink és gondolataink validitásának módszeres, rossz irányú megkérdőjelezésével, megvezetésével sok helyen találkozhatunk. A mindennapi életben sok észrevétlen elszenvedője és alkalmazója van. Az életeseményeink, észleleti momentumaink megerősítése, a valós világunk újra felépülése egy nagyon nehéz folyamatos munka, “újrahuzalozás”.
Nekem személyiségemből és tapasztalataimból adódóan is fontos a kapcsolataimban, a környezetemben az egyenesség, őszinteség. A családi, nevelési elveimnek is sarokpontja az őszinteség és az igazság. Az áldozatiságban a helyzetfelismerés után a saját értékeink kijelölését követni fogja a környezetünk – a határainkra ráérzés útmutató önmagunk és az ő számukra is. Ma már, úgy érzem, növekvő érzékenységgel kezeljük az egészséges határainkat, a másfél éves kislányom például így fejezi ki magát gyakran:
„Nekem ez sok”
– én is tanulok tőle és a fiataloktól.
Az énekesnői és családi jelened éltetik egymást — kifelé is sugárzik. Milyen árnyalatai vannak ennek, hogyan inspirál a környezeted, és hogy vágtál az énekesnői karrierbe?
Táplálkoznak egymásból persze. Az első fiam születésekor váltam kamaszból fiatal felnőtté, majd igazán felnőtté, amikor érte félretettem egy időre a koncertezést — volt olyan évem is, hogy többszáz koncertem volt. Az értékekben, hangsúlyokban segít nekem a család.
Ez egy kölcsönhatás, terhesen jelentkeztem a Dal-ba annak idején, nagy hassal nyomtam a füstgépet, és sok kritika mellett vittem tovább hamar az énekesnői vonalat a családom mellett – a Müpa, TEDx, Átrium színház felkérései hamar visszahívtak a művészetbe és önmagamhoz. Miért ne lehetne egy énekesnő egyszerre anya is?
Sokminden van bennünk, sok szereppel elbírunk.
Úgy hiszem, engem választottak a gyerekeim, ahogy a tehetségeik megnyilvánulnak, van is ennek bizonyítéka. Az én zenei identitásom fontos a gyerekeim számára. A legnagyobb fiam például komoly zeneszerző, és most 9 éves. Mondják már, hogy szuper, hogy énekelek, meg minden, de a fiam a százból az egy tehetség – izgalmas ez nekem. Énekelek például az egyik dalában, ez életem egyik legnagyobb szakmai sikere.
Én magam is beleszülettem a zenébe, világéletemben énekeltem. Apukám zenész, punkzenekara volt, az énekesnővé válásomnak így nincs egy kijelölt pontja, mindig az voltam. Hiphop és punk zenén nevelkedtem, és a jazz is belépett, sorban énekes versenyeket nyertem, sok szívvel-lélekkel énekléssel van tele a fiatalkorom. Zsuzsból idővel Marge lettem a nemzetköziség jegyében.
Beszéljünk kicsit a gaslighting-inspo nyomán a többi neked fontos, közéletben tematizált kérdésekről távolabbról, a természetviszonytól közelítve a testiségig – először: milyen gondolatok kötnek a környezetvédelemhez?
A Pangea tagja vagyok, nincs a természethez fogható, azt hiszem.
A bolygónk a miénk, mi a bolygóé.
Nem tőlünk különálló, kolonializálandó tárgyként érdemes tekinteni a természetre – nincs igazán más dolgunk, minthogy vigyázzunk rá mindenki érdekében.
A Föld a saját háztájunk, a globalizáció mai közvetlensége és összetettsége, egyik ország-világbeli folyamat másikhoz való szoros kapcsolata a neki megfelelő felelősséggel jár együtt: közös ügyünk ezt tudni, érezni.
Ennek egy lépcsőjén: az öltözködésednek az egyediség és lazaság, a tudatosság, a társadalmi üzenet-közvetítés egyszerre a sajátjai. A jelmezekkel mint színpadi öltözék vs a down-to-earth-ebb megjelenés spektrumán hogyan mozogsz most?
Gyerekkoromban csak turkálóban tudtunk vásárolni, a ruhák mint ajándékok, kincsek voltak a tudatunkban. Nem volt egyértelmű, hogy minden évszakra volt megfelelő ruhám, és a turkálós ruhákra is gyűjteni kellett. Ma ezt szerencsének tartom a tanulsága, a ruhák tisztelete miatt.
A szeretett ruhadarabjaim fontos pontja, hogy sokszor hordjam őket. Az első fashion week-re az Aerontól kapott ruhám rengetegszer volt már rajtam például.
A ruhák körforgása, továbbadása fontos nekem.
A divat üzenet-jellegét is szívesen tartom számon, és hogy támogatói gesztusokra is alkalmas – sok zenekaros és alapítványi merch-öt hordok, ezek utána visszafelé is hatnak rám, és egy autentikus önismereti úton tartanak, a környezetem felé is ennek szabadságát és fontosságát kommunikálva.
A nagy show-k művészeti koncepciója a színpadi elemeket preferálja, ilyenekben is volt részem, de szólóénekesként én a színpadon is magamat adom – az öltözködésemben sokszor szeretek laza és megszólítható lenni, mert előadóként is a mindennapi érzésekből építkezem.
A személyiség átütő ereje mellett másodlagos a beauty-eszköztár.
Beauty vonalon gyakran a természetesség jellemez, a négy gyerekem is a gyorsaság és praktikum felé terel. Nőként így vagyok teljes és így a körülöttem lévők felé is szabadságot és elfogadást közvetítek.
A természet és divat után a legszűkebb környezetünk, a testünk egy kérdéséről: hogy áll most az általad képviselt véralvadás-zavar ügye?
A „Nem tabu a vetélés” megalkotója vagyok, hat éve beszélek nyíltan a vetéléseimről. Minden negyedik terhesség végződik vetéléssel.
A Synlab nemrég felvette a terhesgondozó programjába a véralvadás-zavart, nekem ez hatalmas dolog. Örülök, hogy a tabusítás ellenében sikerül eredményre jutnunk.
Eddig 12 babáról kaptam fotót, akik ennek köszönhetik az életüket.
Vannak és lesznek többen is, ez nagy öröm nekem.
HELLO, MI VAGYUNK A PS CREATIVE – DIVAT PR ÉS KREATÍV ÜGYNÖKSÉG BUDAPEST SZÍVÉBEN ÉS A PS MAGAZIN KIADÓJA 2010 ÓTA.
