Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes - Bán Blanka útja a Nemzeti Galériától a Képezőig

Bán Blanka művészettörténész előadásaiban olyan alkotók életébe nyújt betekintést, akik már ismerősen csengenek számunkra. Ugyanakkor izgalmas kevésbé ismert tényekkel és érdekességekkel gazdagítja ezeket az alkalmakat. Blanka szakmai pályafutásáról, művészeti élményeiről és divathoz fűződő viszonyáról is beszélgettünk vele.

Középiskola után az egyetemen művészettörténetet hallgattál, a végzettséged is ebből fakad. Gyerekkorodban mekkora szerepe volt a művészetnek? Mikor és miért érezted, hogy ez a Te utad?

Már gyerekkoromban egyértelművé vált számomra, hogy humán területen fogom megtalálni az igazi hivatásomat és szenvedélyemet. Az édesapám kultúrát és művészetet szerető szemlélete pedig csak megerősítette bennem azt az érzést és irányt.Szomorú, hogy már nem láthatja a beteljesedést, de az ő kultúra iránti vonzódása és szeretete, és mindaz, amit adott nekem, máig folyamatosan inspirál engem. A múzeumlátogatások és az utazások egyfajta teherként nehezednek rám, noha valójában ezek voltak azok a pillanatok, amik mélyen megérintettek és formáltak. Az, hogy részéről ez mennyire volt tudatos, jó kérdés, de most visszatekintve hálás vagyok már a múzeumlátogatásokért. A munkám valójában nem csak a munkám, hanem a hobbim is. András, a párom ugyancsak művészettörténész, így különleges szerencse és nagyszerű érzés, hogy ezen a területen is maximálisan megértjük egymást.

Mikor és miért érezted, hogy ez a Te utad?

Az egyetemi évek eljövetelével már egyértelmű volt számomra, hogy a bölcsészetet választom, különös tekintettel a művészettörténetre. Az utóbbi években pedig ezen a területen belül is sikerült olyan helyeken és projektekben dolgoznom, amit igazán közel érzek magamhoz. A munkám valójában nem csak a munkám, hanem a hobbim is, így sosem kell azt éreznem, hogy dolgozom.

Hogyan terelt az élet a Nemzeti Galéria felé?

Ez egy érdekes történet. 2015 óta dolgozom a múzeumban és mind az intézmény, mind pedig a páratlan gyűjteménye meghatározó részévé vált az életemnek. Egy kedves egyetemi tanárom, Szipőcs Krisztina - aki jelenleg magas szintű vezető a Ludwig Múzeumban - terelt ebbe az irányba. Eredetileg ugyanis a Ludwig Múzeumban szerettem volna gyakornok lenni, de Krisztina ösztönzött, hogy próbáljam meg felkeresni a Magyar Nemzeti Galériát. Bár akkor még nem volt annyira elterjedt a múzeumban a gyakornokok foglalkoztatása, sikerült bekerülnöm és azóta is hálás vagyok a kollégáimnak, hogy bizalmat és lehetőséget adtak több mint 8 évvel ezelőtt. Beleszerettem a múzeumba, ma ez a fő-állásom kulturális menedzserként és művészettörténészként.

Bár ma már nem a festészeti osztályon, hanem a kommunikációs osztályon tevékenykedem az intézményben, nagyon fontos mérföldkő volt az életemben, hogy 4 évet dolgozhattam a gyűjteményi szinten és ennek köszönhetően megismerhettem az egész kollekciót. A múzeumban ráadásul szuper kollégákkal, valamint csapatmunkában tudunk együtt dolgozni és mellette szerencsére tudok teljesíteni egyfajta kultúrmissziót is, ami számomra rendkívül fontos. A művészettörténetet egy érdekes és színes tudománynak tartom - ezt az élményt és érzést szeretném átadni az embereknek. 

A munkád melyik szegmensét élvezed a legjobban?

Szeretem és motivál, amikor látom a közönség szemében a csillogást és őszinte érdeklődést, hallva a művészettörténet érdekességeit. Ugyanakkor a könnyed megjelenés és előadásmód mögött rengeteg munka és kutatás áll, és fontosnak tartom, hogy minden előadásomra és tárlatvezetésemre felkészülten érkezzek, A nyári Borszerdák, az esti Múzeum+ programok és az évenként megrendezésre kerülő Textúra rendezvények is olyan kihívások, amiket mindig nagy szeretettel szervezek, szervezünk és menedzselünk, s ezeket a sikereket mindig közös sikernek éljük meg. 

Emellett több mint 7 éve tanítok, amit szintén nem tudok megunni, valamint nagyon szeretek tárlatvezetéseket tartani. Megtisztelő, amikor a művészek felkérnek egy-egy kiállítás megnyitójára, de egy művészettörténet hallgató opponensi bírálatára is volt már példa. Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban van lehetőségem fő-műsoridős rádiós és televíziós műsorokban szerepelni, ezek is rendkívül motiválók számomra.

A Képező művészeti közösségi térben rendszeresen tartasz művészettörténeti előadásokat, ahol játékosan és érdekesen vezeted az érdeklődőket. Milyen terveid vannak a jövőben?

Immáron több mint két éve vagyok a szuper Képező-csapat része. Bada Éva, Pénzes Boróka és Csiszár Beatrix a II. kerületi kulturális helyszín vezetői és fantasztikus munkát végeznek, nagyszerű programokat szerveznek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A "Művészetről könnyedén" című előadássorozatomban mindig olyan művészeket választok, akik ismertebbek a nagyközönség számára, így a programok elsősorban a laikusokhoz szólnak és nem a szakmabeliekhez. Az éppen aktuális Renoir-kiállítás miatt pedig szerveztünk Renoir-előadást is, amiből az óriási érdeklődés miatt meghirdettünk egy ráadás alkalmat is. Ugyanez volt tapasztalható Frida Kahlo esetében - akkor már kora ősszel betelt a decemberi időpont, így januárban még egy Frida-előadással várom az érdeklődőket.

Ezek a pozitív visszajelzések mind igazolják, hogy van értelme a korábban taglalt kultúrmissziónak. Az alkalmakra bérleteket is lehet vásárolni és nagy öröm számomra, hogy idén különösen nagy számban váltottak több alkalmas jegyeket az érdeklődők.

A Nemzeti Galériában többször volt szerencsém a Borszerdákon részt venni, amin többször is összekapcsoltad a divatot a művészettel. A divat szeretete hogyan társul a művészettörténethez?

A Borszerda immáron egy 11 éves múltra visszatekintő rendezvénysorozat a Magyar Nemzeti Galériában, ahol minden évben más és más a koncepció, de az összművészeti élmény állandó. Azzal, hogy a különböző művészeti ágakat hozzákapcsoljuk a képzőművészethez, még összetettebb és különlegesebb nézőpontból lehet megismerni az alkotásokat. Azért vonunk be más művészeti területeket is, legyen az divat, zene (általában jazz), vagy irodalom, hogy még komplexebb élményt kínáljunk a látogatóknak. A bor és a művészet ráadásul kiváló párost alkotnak, ezeken az esteken pedig tényleg kéz a kézben járnak. A Borszerda nem csak rendkívül népszerű program, hanem a szervezése is izgalmas folyamat, hiszen a különböző területekről érkező kollégákkal közösen dolgozzuk ki a koncepciót a közös cél, siker és élmény érdekében. 

A másik közkedvelt eseményünk a Textúra, ahol a képzőművészetet, az irodalmat, a zenét és a színházat ötvözzük. Az alapötlet szerint a múzeum felkérésére kortárs magyar szerzők írnak szövegeket a Galéria műveiből merítve, amelyeket színművészek tolmácsolnak az inspirációt adó műalkotások társaságában. Idén nyolc alkalommal élhetik át ezt az élményt a látogatók, de már csak a decemberi alkalomra elérhetők el jegyek. 

Különös a viszonyod a fashion világához. Az öltözködési stílusod követi az aktuális trendeket és volt az életednek egy időszaka amikor modellkedtél is. Ki a kedvenc három magyar divatterveződ?

Sármán Nórit nagyon kedvelem, nemcsak a múltbeli, szakmai, hanem a személyes kapcsolatunk miatt is. Évekkel ezelőtt többször dolgozhattam vele és Nóri lénye mindig pozitív energiákkal töltött fel - ez máig nem változott és változik. Szeretem Nanushka és Cakó Kinga ruhakölteményeit, de a Nubu alkotásai is nagyon közel állnak a stílusomhoz. Úgy gondolom, hogy a tervezők a saját szakterületük kiemelkedő alkotóművészei.

Az utóbbi időben egyébként igyekszem kizárólag másodkézből vásárolni, mivel elhatároztam, hogy amennyire tehetem, kerülöm a fast fashion iparágát. Persze, kétségkívül még van mit tanulnom ezen a területen.

Ki/Kik a kedvenc festőd/festők és milyen hatással vannak rád, hogy merítesz inspirációt a munkába?

Ez mindig változik, az éppen aktuális élethelyzetemtől és hangulatomtól függ. A reneszánsz mestereket mindig is nagyon szerettem, de alapvetően a 19. században találom meg a hozzám legközelebb álló művészeti irányzatokat. Az impresszionistákat kiemelkedőnek tartom, nem csupán a stílusuk és a festői technikájuk miatt, hanem az általuk képviselt modern szemlélet, illetve a bátorság miatt is, amit mindennel szembe menve vállaltak a 19. század utolsó harmadában. Ez egy korszakalkotó tevékenység volt, ami máig meghatározza a képzőművészetet, annak ellenére, hogy maguk sem gondolták az elején, hogy a mozgalmukból ilyen nagy jelentőségű irányzat nőhet ki. 

Életem egyik elementáris élménye volt, amikor eljutottam a new yorki Metropolitan Múzeumba, egy olyan élmény, ami szinte naponta eszembe jut. Előtte azt gondoltam, hogy ilyen páratlan gyűjtemény egyszerűen nem létezhet: csakis magas kvalitású műveket láthatunk az épületben kiállítva. 

Hol láthatunk legközelebb?

A Képezőben még rendelkezésre áll néhány jegy a november 30-i Renoir-, illetve a január 14-i Frida Kahlo-előadásra, februártól pedig folytatjuk a sorozatot az új alkotókkal. A „Kritika” című műsorban péntek esténként gyakran fel-feltűnök, ahol éppen aktuális, különleges művészettörténeti kiállításokról és művészettörténeti témájú filmekről beszélek.

2023 egy rendkívül sűrű, ugyanakkor szakmai szempontból nagyszerű év volt – bízom abban, hogy 2024 is hasonlóan fog alakulni.

Interjút készítette: Rácz Beatrix