“Nem tudom meghazudtolni önmagam, igazán csak a saját stílusomban tudok jól alkotni” – interjú Dobó Katával

Sok minden történt veled eddigi életed folyamán, több váltáson, változáson mentél keresztül. Vannak emberek, akik minden életszakaszban megtalálják az örömöt és azt, ami új kihívást jelent számukra. Te miből inspirálódsz, amikor egy nehéz életszakaszban vagy? 

Az, hogy én minden pillanatban optimista és erős vagyok, az távol áll a valóságtól. Az életemnek vannak extatikus pillanatai és Mariana-árkokból való feljövetelei. Megtanultam a kihívásokkal teli időszakokat a javamra fordítani, észrevenni a jeleket és levonni a tanulságokat. A mélypontok ugyanúgy hozzátartoznak az élethez, mint a boldog pillanatok. Úgy gondolom, hogy jobb őszintén megélni az élet különböző aspektusait, mint álarc mögé bújva csak a jót mutatni a külvilág felé.   
A lányom, Szofi sok erőt ad, amikor nehézségekkel szembesülök. A szemébe nézve arra gondolok, hogy eddig is mindig sikerült, akkor most is tovább fogok lépni. 
Fantasztikus barátok vesznek körül, akik az életem részei már húsz-huszonöt éve. Nagyon érdekes, hogy hasonló utat jártunk be az önismeret és a személyiségfejlődés terén. Kölcsönös támaszai vagyunk egymásnak, ha az egyikünk lent van, a másikunk felhúzza, és fordítva.
Rengeteget olvasok pszichológiai és önismereti könyveket, hogy megértsem a bennem zajló folyamatokat és az emberi kapcsolatokat. Fantasztikus utazás ez számomra. Egyszerre négy-öt könyvet is forgatok. Nem könnyű olvasmányok, de sokat merítek belőlük. Jelenleg Ken Wilber – Határok nélkül, Adyashanti – Kegyelembe esni, Piczkó Katalin – Szeretetkert, Edith Éva – Döntés és Ajándék című könyvek vannak a kezemben. Videókat is hallagatok a témában, Máté Gábor előadásai például teljesen megbabonáztak. 

Szilvási Csaba a rólad készült fotósorozathoz monokróm technikát választott, ami karakteresen és leplezetlenül mutatja meg egy ember valódi vonásait. Ennek tudatában mennyire önazonosan álltál a kamera elé?

Számos fotózáson veszek részt, sok címlapanyag készül velem. Nagyon szeretem ezeket az anyagokat, de többnyire szigorú megkötéseknek kell megfelelni. Izgalmas olykor kilépni a megszokott keretekből és valami olyat készíteni, amit szeretnénk. A sorozat megalkotása során az volt a célunk, hogy ott és abban a minőségemben örökítsenek meg, ahol most állok. Soha nem tartottam magam kitárulkozónak, de már abszolút nem célom dögös csajként interpretálni magam, inkább egy érett, kicsit bohém és az életben válaszokat kereső nő karakterét érzem önazonosnak. Élmény volt Csabával dolgozni, fiatal kora ellenére remekül megértett, így a képek hangulata kiválóan tükrözi a személyiségem. 

A most készült fekete-fehér fotókkal ellentétben sokszor színes stylingban látunk. Mennyire tartod meghatározónak a színek jelenlétét az életedben?

Ha színek, akkor pasztell. Az otthonomban is a fehér és a bézs árnyaltok dominálnak. Ritkán fog el a vágy, hogy élénk színeket viseljek. Van egy piros ruhám, amit Kiss Márk tervezett, szeretem azt a darabot, de csak akkor veszem fel, amikor fel akarom hívni magamra a figyelmet. Ha piros körmöt teszek fel, három nap után nem érzem komfortosan magam vele, megzavarja a harmóniámat. Az élénk színek olyan feltűnőek, és én egyre ritkábban szeretnék feltűnő vagy tolakodó lenni. Hozzáteszem a mostani divat nagyon színes, olykor azért elcsábulok, ha valami üdítő darabot látok. 

Az egyedi, kifinomult stílusérzék gyerekkorodtól kezdve a sajátod volt, hogyan változott az évek során? 

Az öltözködési stílus számomra egyfajta üzenet a világ felé arról, hogy hogy érzem magam és mit gondolok. Alapvetően nem jellemző rám a díszes, hivalkodó öltözködés, úgy érzem, ízlésem egyre letisztultabbá válik.  Csináltam egy gardróbkisöprést, és egy olyan ruhatárat alakítottam ki, ami csak azokat a darabokat tartalmazza, amelyekben igazán jól érzem magam. Rájöttem, hogy egy fehér pólóban és egy farmerben szeretek a leginkább lenni. A letisztult öltözködés talán egyfajta érési folyamat is, és biztos hatnak rám a világban zajló események, amelyek környezettudatosságra ösztönöznek. 

Úgy gondolom, hogy az olyan szimbiózisban létező anya és lánya, mint amilyenek ti vagytok Szofival, erős hatással vannak egymásra. Mit gondolsz, a te egyéniséged mennyire határozza meg a lányod gondolkodását? 

Szofi koránál fogva egyre több döntést szeretne önállóan meghozni. Eleinte nehéz volt ehhez igazodni, de támogatom mindenben és igyekszem jó példát mutatni neki az élet minden területén. Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek nem a szavakból értenek, hanem a tetteink határozzák meg a mintát. 

Mennyit alakított a stílusodon az Amerikában töltött idő, és az ottani életforma?

 
Amerikában alakult ki a stílusom alapköve. Akkoriban itthon még nem voltak ennyire szélesek a lehetőségek ruhamárkák tekintetében, és ezzel együtt kevésbé lehetett árnyaltan meghatározni egy-egy irányzatot. Amerikában olyan sztárokkal volt szerencsém egy társaságban mozogni, akiket a magazinok hasábjain láthatunk. Angelina Jolie vagy Jennifer Lopez, akik élőben talán még gyönyörűbbek, nagyon kifinomultan öltözködnek. A hihetetlen jólétben élő emberek ritkán viseltek kihívó ruházatot, jellemzően a fehér póló és a farmer volt a hétköznapi viseletük.  

Van-e olyan példa előtted, aki emberként, alkotóművészként és gondolkodásában igazodási pont számodra?

Egy meghatározó gondolat lebeg a szemem előtt, hogy soha nem szeretnék keserű lenni. Annak ellenére, hogy érnek negatív impulzusok is, nem hagyom, hogy azok magukkal ragadjanak. Boldogan és elégedetten szeretném élni az életet, és akik hasonló módon gondolkodnak, mindig inspirálóak számomra. Pataki Ági például fantasztikus nő, elképesztően csinos, jó a stílusa, és mindig képes megújulni. 

Két filmet is rendeztél már, amelyekben a kifinomult stílusjegyek nagyon beazonosíthatóak voltak. Célod-e, hogy megtartsd ezeket a jegyeket vagy kipróbálnád magad más műfajban is?

Nem tudom meghazudtolni önmagam, igazán csak a saját stílusomban tudok jól alkotni. A két filmben, ami egy vígjáték és egy mese, úgy érzem, átjött az ízlésvilágom. Mindkét alkotással pozitív érzést szerettünk volna átadni, ami megkövetelte a harmóniát. Ha lehetőségem lesz rá, szeretném ezt a vonalat továbbvinni.  

Milyen terveid vannak még rendezőként?

 
Nagyon érdekelnek az emberi kapcsolatok, amelyeket a jövőben szeretnék még feldolgozni. Érdekes mögé nézni a viszonyoknak, valóban jó-e valami, ami kívülről annak látszik. Az irigység és féltékenység szintén elképesztő dolgokra képes. Számtalan árnyalt téma van a kapcsolatok területén, amelyek finom humorral megfűszerezve remek témák lehetnek, és mindenki tud velük azonosulni. 

Az El a kezekkel a papámtól című filmed látványvilága egészen lenyűgöző, bájos hangulata magával ragadja a nézőt és egy emberként drukkol a főhősnek. Mi inspirált a film és a karakterek megalkotása során?

Amikor elkezdtem dolgozni a filmen a Charlie és a csokigyár hangulatát vizionáltam magam elé. Szerencsére a stáb, akik velem jöttek az úton, szintén hasonlóan gondolkoztak.
A látványtervezővel, Valcz Gáborral – aki a tegnapi Magyar Mozgókép Fesztivál zárógáláján megkapta a legjobb díszlettervezőnek járó díjat – és a jelmeztervezővel, Bárdosi Ibolyával abszolút remek csapatot alkottunk.  
A szereplők személyiségét, jellemvonásait a ruháikon keresztül is szerettük volna kidomborítani. Violának, a főgonosznak, akit Pálmai Anna személyesít meg, nagyon szögletes, csúcsos, hegyes végű ruhái vannak. Eszter tündéri karakterét pedig Csobot Adél finom stílusú jelmezekkel formázza meg. 

Egy forgatás nagyon kemény munka, rendezőként minden mozzanatnál ott kell lenned. Hogy éled meg ezeket az időszakokat?

Nagyon szeretem, hogy a forgatások során a stábbal családdá verbuválódunk, egy közös cél érdekében. A filmes szakma egy nagyon keményen dolgozó közösség. Kiveti magából azt, aki nem tartja a tempót. Nincsenek ünnepek, se hétvégék, de én imádom ezt a ritmust. Fontos, hogy a forgatásokon jó hangulat uralkodjon, az átrepíti a csapatot a nehézségeken. 

Milyen nőként látod magadat húsz, harminc, negyven év múlva?

Természetes nőként, aki megtartja a fiatalos energiáját. Az idő múlását méltósággal és olaszos eleganciával viseli. A sorozat is ebben a szellemben készült, emberek közötti forgatagban, mediterrán hangulatban, őszintén és jókedvűen.

Fotó: Szilvási Csaba 
Smink, haj: Karina Jemelyjanova
Kreatív: Taranenko Viktor
Style: Dmitrii Gronic
Ruhák: Aeron, Jil Sander, Maison Martin Margiela, Gucci, Cos, Ann Demeulemeester

Szöveg: Strasser Orsolya