Színészetről és a Semmelweis filmről - Interjú Nagy Katicával

Nagy Katica fiatal színésznő letisztultsággal, természetességgel jeleníti meg színpadon és vásznon a nyers, alternatív tulajdonságokat, és a klasszikus szépséget. Szíve és karaktere a komoly, megmozgató, összetett szerepek, a drámaiság felé húzza. A színészi siker zárjához kulcsai a jellegzetesség, a saját tapasztalatokból induló teljes átlényegülés, a rugalmasság, és a közös munkában a fesztelenség. Ezekről beszélgetünk, és új főszerepéről a Koltai Lajos rendezte Semmelweis-sztárfilmben a hazai premier napján.

Nagy Katica még le sem diplomázott 2019-ben, a nevét már ismerte az ország elsősorban Reisz Gábor „Rossz versek" című filmjéből. Kilencéves korától szinkronizál, szinkronszerepeinek száma kétszáz körül jár. Elsőre sikeres egyetemi felvételijét követően a Zsótér-Börcsök osztályba került a Színművészetin. Társulati (EXIT, Forte) és kőszínházi (Budaörsi Latinovits Színház) tapasztalatokkal most szabadúszik. Filmes és színházi portfóliója magáért beszél. A Magdolna női főszerepéért Bujtor-díjat, a Rossz versekért Shooting Star-díjat kapott. A frissen bemutatott Semmelweis nagyjátékfilmben nyújtott alakításért a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat kapta, és nemrég Torontóban járt, ahol a film nyert közönségdíjat.

Nagy Katica – Fotó: Schram András

Egész kiskorodban körvonalazódott a színésznői pálya – mi fogott meg benne, mi indokolta a választásod? Mik a színészet legnagyobb szépségei és nehézségei?

Anyukám látta először a színészetet körvonalazódni – kislányként sokkal gátlástalanabb voltam.

Családi, baráti összejöveteleken énekeltem, táncoltam a szoba közepén.

Ez az önfeledtség aztán változott, de a színészi pálya alapja volt. Gyorsan tanultam meg beszélni, be nem állt a szám, és jó memóriám volt, azonnal megragadtak a dolgok. Ha eltűnt valami otthon, mondjuk egy kulcs, én mindig tudtam, hol van. Érdeklődő voltam, olvasni is hamar tanultam. A nehéz nyelvezetű és szürreális világú Bibliába úgy mélyedtem bele néhány évesen, hogy a család közben azt gondolta, biztos csak a képeket nézegetem. A memóriafejlesztés nagy kérdés a szakmában, később volt munkám vele, hogy a gyerekkori képességemhez visszataláljak. A színészi emlékezet alapja a tréningezés: tegnap például egy tesztfelvételen három oldalnyi szöveget adtam elő minimális olvasás után, míg az egyetemen a kezdetekkor egy oldalt is nehezen tanultam meg. Az idegrendszer korlátai elképesztőek, hálás a terhelésért.

A szakma sok mindent rejt. A színházi- és filmszínészek ismertsége változott az elmúlt években, évtizedekben, ma a tévé hoz leginkább széles népszerűséget – nekem eddig a Mintaapákban volt egy kisebb tévés szerepem. Itthon a magyar filmes paletta keveredik a külföldivel, sokszor ezek az alkotások egész más lehetőségekkel, kiszolgáló iparral, eszközökkel, világítással, felkészülési, coaching folyamatokkal, szakmai sokszínűséggel rendelkeznek. Ez egy pici ország pici piaca, ezzel együtt örülünk a munkának, és csodálatos filmeket jegyzünk. Egy biztos:

A színház közös történetekkel és érzelmekkel úgy tölt fel, mint semmi más.

Nagy Katica – Fotó: Schram András

Gyorsan lettél sikeres, igaz, az egyetemen lassabb kibontakozás jellemzett. A külső sikereket ismerve most a belülről megéltekről: mely pontokat, folyamatokat érzed a pályádon meghatározónak te magad? Miben érezhető az iskolád, vagy más hatások a játékodon?

A gyerekkori önfeledt exhibicionista kitárulkozást a tinédzserévekben követte egy kifejezési bizonytalanság. Az egyetem szemlélete aztán analitikus, megkérdőjelező, a közeg pedig kompetitív volt a helyzetből adódó magas elvárások miatt. Gimisként a Vörösmarty Gimnáziumban csináltunk korábban darabokat, egész más lépték volt később az ország legnagyobb rendezőinek, tanárainak megfelelni, felocsúdni a gyerekkorból.

A pályán közben magamra találtam a külső visszaigazolásokban, kialakult a bizalmam.

Zsótér színháza egyszerre intellektuális és szenvedélyes színház, sokat köszönhetek neki. Az egyetemi kamaradarabjaink közel álltak a film világához, ezekből máig merítkezem. A belülről építkező világom szerencsésen kapcsolódott az egyetemi elvekhez. Színészként és alkatomból adódóan is sok minden hat rám, a szakmai hatások nagy vonalai lekövethetőek a munkáimból, a hétköznapibb hatások száma végtelen. A sikerről azt gondolom, a keresettség, a népszerűség fokmérője lehet, de nem feltétlenül a belső biztonsággal jár együtt.

Az a legnagyobb belső siker a szakma lentjeinek és fentjeinek rapszodikusságában, hogy én uralom az életem.

Szabadúszóként hogyan választasz megbízást? Szinkronos, színpadi, és filmes munkáid is vannak, a sokoldalúság mennyire alapelved?

A magyar színész kulturális beágyazottságát tekintve alapvetően színházi színész, aki persze mindenhez is ért, egyéni súlyozással. Nekem az elmúlt két év a mozgóképről szólt. Örülök a felkéréseknek, ha mondjuk évi egy nagyobb produkcióban szerepelhetek.

Minél jobbnak lenni, minél többet kihozni az adott projektből, ez hajt minket a pályán.

A színészetben folyamatosan résen kell lenni. Az egész világon hozzátartozik, hogy az aktuális munkáinkig látunk. A nagy színészi karrierek, pl. Törőcsik Marié is ugyan folytonosnak látszanak kívülről, de valójában törésektől, bizonytalanságoktól sem mentesek, nem beszélve a kevésbé fényes karrierekről. Emellett a hazai lehetőségeknek is megvannak a korlátai. A szakmai-művészi-emberi-fenntarthatósági-munkamennyiségi szempontok közt van mérlegelés és válogatás, ha lehet – de ami mindig van, az az öröm az adott munkának, és az elemi színjátszás-szeretet.

Nagy Katica – Fotó: Schram András

A Semmelweishez, az új nagy premierfilmhez érve: mit szeretne megmutatni a film Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz visszaszorítójának alakjából, és mi az általad megformált osztrák szerelem, Emma ápolónő szerepe ebben? Mi volt könnyen és nehezen megfogható a karakterben?

Szeretem a kísérleti szcénát, de a Semmelweishez is nagyon kíváncsian álltam mint első igazán nagyszabású, kosztümös nagyjátékfilmemhez. Nagyon izgulok most, a premier napján. A film az országosan ismert Semmelweis életének azt a periódusát mutatja be, ahogyan Semmelweis eljut a felfedezéséig, a kézmosásig, pontosan a klórmeszes kézmosásig. Ezzel szülő nők és gyermekek életét menti meg. A sok ponton történő életrajzi vonatkozás mellett az én szerepem fikciós.

A hűvös Semmelweis karaktert a szerelmi szál oldja, a lelket emelve emberivé teszi, a hűvösségét az emberi spektrumon elhelyezhetővé.

Nem lehet tudni, hogy milyen szerelmi élete volt Semmelweisnek akkoriban. Az ellenlábasok, a klinika vezetőjének kiadott naplója például valódi forrás volt, és a barátok is valóságos alakok, az enyém az egyedüli fiktív szál.

Emma ápolónő 19. századi kora és személyisége, melyek egymásra hatnak, elválasztják tőlem az alakját. Emma sokkal óvatosabb, finomabbra írt jellem, mint én vagyok. Az empátiáját és az erejét, meg-nem-alkuvását érzem közös pontnak köztünk.

A set design káprázatos és megindító volt. A véres jelenetek egyszerre adták a megformálásban a kapcsolati, lehorgonyzási pontokat, így a könnyűséget, de a nehézséget, a kihívást is az érzelmekkel való munkában.

Sokszor elkapott a pillanat, a látvány. Színészként az életélmények mellett a környezeti elemekre is tudunk támaszkodni, ez most erősen így volt.

Nagy Katica – Fotó: Schram András

Milyen volt a világhírű Koltai Lajossal együtt dolgozni, és milyen volt Vecsei H. Miklós színésztársaddal, akinek szakmai kontúrjai a színházban, míg tiéd hozzá képest a filmben erősebbek? A játékotok csodás és jól összehangolt.

Koltai nagy szeretettel volt felénk, ami jó alap volt a kibontakozáshoz. A profizmusához híven volt olyan, hogy a fényekre vártunk – a Mikszáth tér környékén volt egy bécsi utcakép megformálva, ahol szerepem szerint a húgommal futok Semmelweis-t keresve. Állt a forgatás egy órát is, és kiderült, hogy az operatőri mértékkel legtökéletesebb milliméterpontos fényekre, áldott pillanatra várunk.

Gyönyörű a film, minden stillje akár egy-egy bekeretezhető, falra akasztható kép.

A kezdetektől Miklóssal castingoltam, minket végül együtt kértek fel a harmadik, utolsó alkalommal. Most ismertük meg egymást és emberileg jól tudtunk egymáshoz kapcsolódni az elejétől mindhárman. Miklós akkor végzett az egyetemen, amikor én kezdtem. A közös iskola mellett ő valóban egy előadóibb vénájú ember, és mindkettőnknek nagy lehetőség ez a film. Ötvenöt napot dolgoztunk együtt, ez sok fegyelmezettséget kívánt. Nagy próbatétel volt. Reggel 6-tól estig ment a munka meghatározott evési, alvási szabályokkal, napra menési tilalommal, profizmussal, aprólékos munkával, energiabeosztással, a jelenetek többszöri felvételével. Büszke vagyok a szerepemre, és a fejlődésre, amire lehetőségem volt általa.

Milyen futó projektjeid, álmaid vannak?

Készül most egy különös világú, érdekes történetet megjelenítő független, kisebb költségvetésű film, Salamon Andrásé, amiben idén dolgoztam. Szívesen filmeznék, vennék részt kísérleti munkákban és karakteres, erős, nyers megformálásokban, amikben jól érzem magam. Egyébként szakmailag és magánéletben is boldog szakaszban vagyok, úgyhogy minden maradjon így.